Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-55

68 LV. ORSZÁGOS ÜLÉS. vonnak magok után. De ha ez átalában áll, — a minthogy elfogadom magam részéről is — mégis egyes coneret esetek nem ezen átalános, hanem az akkori eljárás szempontjából itélendők meg. Ezen letenyei hid igaz, hogy 40.000 frttal volt felvéve és kétségtelenül igen crassus mulasztás történt az akkori állammérnöki alárendelt orgánum részéről, a ki egy költségvetést terjesztett elő, mely midőn a terv végrehajtatott, a hid építése sokkal többe került; hanem arra vagyok bátor figyelmeztetni a méltóságos főrendeket, hogy a legjobb akarat mellett is megtörténhetik, hogy egy alárendelt közeg készit egy költségvetést az ország távolabbi részén végrehajtandó valamely műről, a fölülvizsgálat sokszor nem is terjed ki mindenre, és a kik végrehajtják, nem ismerik eléggé a helyi viszonyokat, így megtörtént, hogy a talajviszonyok és más körülmények folytán nem lehetett ugy mint tervezve volt, vezetni az építést, s igy többe került, mint a mennyire tervezve volt. Hanem engedelmet kérek, én csak azt vagyok bátor ez irányban megjegyezni, hogy ezen uj költekezésből az országra kár nem háramlóit. Itt nem arról van szó, hogy többet adott ki a minister, s ez oly kiadás, mit megtakaríthatott volna; hanem csak arról van szó, hogy egy költségvetés helytelenül készíttetett. Mert ha jó a számítás, a mely okon a törvényhozás a letenyei hidra megszavazta a 40,000 frtot, megszavazta volna a 77,000 frtot is, mert szükségesnek tartotta, hogy ezen internationalis állami úton ne kompon járjanak az emberek, mely télen nem is használható, hanem járjanak egy biztos állandó közlekedési utón. Nem arról van szó, hogy kárt ne szenvedjen az állam, hanem arról, hogy rósz volt a tervezet. Valaki építtet magának egy gazdasági épületet s ügyetlen építő mester csinálja a tervet, csak később látja, hogy többe kerül, mint a mennyire számitva volt, de azért kárt nem szenvedett, hanem a baj az, hogy az épitő mester rósz tervet csinált. Ha már ez magánosoknál is megtörténik, mennyivel inkább megeshetik egy oly kiterjedt administrationál, melynek akkori időben még iskolázatlan orgánumai könnyen oly hibába eshettek, melyeket nem akarok védelmezni, de a melyekre nézve csak azon tételt akarom felállítani, hogy bizony ily hibák megtörténhetnek ilyen complicált szervezetnél. Egyébiránt ő excellentiája megadja a felmentést, s különben is az, hogy nem volt helyes az eljárás az akkori orgánum részéről, s hogy e miatt állomásán sem hagyatott meg, hanem más állami szolgálatban van, az a zárszámadások tárgyalása alkalmával is kimutattatott. Kimondatott ott az is, hogy ezen zárszámadásokban nagy tulkiadások foglaltatnak, de méltóztassanak meggondolni, hogy megtakarítások is vannak és ezek nagyobb öszszegre rúgnak, mint a tulkiadások, ugy hogy a végeredmény kedvezőbb, mint maga a megszavazás volt. Kétségtelen, hogy nem lehet azt mondani, hogy ez igy jól van, nem lehet azt mondani, hogy a mit megtakarít az ember az egyik oldalon, kiadhatja a másik oldalon, hanem csak azt vagyok bátor a magam részéről a mélt. főrendek kegyes figyelmébe ajánlani, hogy 1872ben bizony még nem voltak a mi költségvetéseink, és nem is lehettek oly alaposan készítve, mint az már ma megkövetelhető; mert hiszen 1872-ben az előbbi évek tapasztalatai még nem voltak előttünk: aztán meg a zárszámadások készítése, revisioja akkor még egészen ismeretlen uj dolog volt a törvényhozás előtt és akkor még azon határozat, mely a főrendek hozzájárulásával is keletkezett, mely szerint mindig póthitelt kell kérni és mely időből ezen tulkiadások datálódnak, még nem volt meghozva. Most azonban remélhető, hogy ily tulkiadásokkal a méltóságos főrendek nem fognak ily mértékben találkozni. Elismerem azt, hogy ezen tulkiadások egyike vagy másika kétségtelenül most igényel igazolást és hogy azon indokok alapján, melyek a ministeriumot vezették, jobb lett volna, ha elmaradtak volna, de azok felfogásom szerint olyanok, melyek az akkori viszonyok szempontjából igazoltakul tekintendők; s ennélfogva a magam részéről azokra az igazolást alaposan érvényesíthetőnek is tartván, azt hiszem nem volna indokolt az akkori viszonyokból folyó dolgokat a mai viszonyok szerint ítélve meg, a felmentést megtagadni. (Helyeslés.) Cziráky János gr. Nekem némileg megnyugvásul szolgál az, hogy nagyban és egész-