Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-55
66 LV. ORSZÁGOS ÜLÉS. azoktól tökéletesen elütő tárgyakra a nélkül, hogy itt e házban felhatalmazás vagy túlkiadási engedély kéretnék, igen nevezetes túlkiadások tétetnek. Két ilyen tárgy fekszik előttünk. Mindkettőre nézve leszek bátor nyilatkozni. Elismerem én azt, hogy akkor tájban, mikor a városnak nem tudom nagyobb me'rtékbeni szépítését vagy terjedését kívánták, egyszerre divatos eszmévé vált az újépület kisajátítása. Ez irányban már előzetes tervezetek is készültek. Íme itt felhozatik, hogy nem lehetett a törvényhozás előtt bizonyos határozott sommába foglalt hitelt kérni, mert az által talán az illető térnek értéke túlcsigáztatott volna, s az illető eladók követeléseiket még magasabbra fokozták volna. Meglehet, de nem hiszem, hogy a czélt más úton el ne lehetett volna érni, ugy t. i., hogy az illető szakminister annak idejében átalános felhatalmazást kért volna, vagy legalább eljárása iránt jelentést tett volna a háznak. De ezt sem tette, hanem egyedül, — hogy íigj mondjam, — a maga szakálára cselekedett s daczára annak, hogy az országgyűlés együtt volt, nem kért felhatalmazást s mintegy önhatalmúlag 300,000 frtnyi ujabb terhet vett az országra, Őszintén megvallom, hogy teljesen egyetértek azzal, mi a képviselőház zárszámadási bizottsága kisebbségének jelentésében foglaltatik, mely ezen jogosulatlan túlkiadásra a felmentést az illető ministernek meg nem adja. Másik tárgyra, a mura-letenyei hidra nézve szintén ki kell mondanom, hogy a kormány eljárása a mi gazdálkodásunknak igen gyászos illustratiójául szolgál, mert midőn az előmunkálatok az előleges tervezetek szerint, a miket mégis azt hiszem szakértő egyének teljesítettek s készítettek, 40,000 frtra rúgott volna e híd kiépítése a hiányos előszámitások, rósz épitkezések, mulasztások következtében 30,000 frttal haladtatott túl az előirányzat, és csak ekkor veszik észre, hogy előbb a révjogot kellett volna megváltani s erre ismét 16,000 frtot, tehát majdnem 47,000 frttal többet adtak ki. Hogy az ily eljárás, — hogy a legszelídebb kifejezéssel éljek, — valóságos suprema negligentia, ezt, azt hiszem a mélt. főrendeknek minden személytől való eltekintés mellett is, be kell vallauiok. Én e részben még is megadom a felmentést, mert a hidat meg kellett építeni a törvényhozás határozata szerint, s az okozott kárért egyebet nem kívánok, mint a mi mind a képviselőház mind a főrendiház határozatában érintve van, világosan jelentessék ki t. i. hogy a ház ezen eljárást nyíltan roszalja. Az elsőre nézve, tehát nem adom meg a felmentést, a másodikra nézve pedig a roszalás kimondását óhajtom. Széll Kálmán pénziigyminister : 0 nméltósága az előttem szólott igen t. főrendiházi tag két kérdésre vonatkozólag volt szíves nyilatkozni; egyik az úgynevezett Kund-féle telek megvásárlására, másik a letenyei hid építésére vonatkozik. Az elsőre vonatkozólag ő nméltósága a felmentést meg nem adandónak, a másodikra vonatzólag pedig helytelenítő nyilatkozatot vél kimondandónak. A mi ezen két kérdést illeti, tagaclhatlan az, hogy mindkettő olyan, mely utólagos igazolást, utólagos felmentést igényel az akkori kormány eljárása szempontjából; kétségtelen az, hogy a Kund-féle telek megvásárlására a 300,000 frtnyi hitel megadva nem lévén, a törvényhozástól függ a felmentés megadása vagy meg nem adása. Én méltóságos főrendek csak egy szempontot vagyok bátor szíves figyelniökbe ajánlani, s ez az, hogy azt hiszem, hogy minden tett túlkiadásnak megítélése csak akkor lesz igazságos, ha azon viszonyok, azon idők, melyek közt azon túlkiadás történt, szintén nem hagyatnak egészen figyelmen kívül, s ha a túlkiadás megítélésénél azon factor, melynek közvetítésével a túlkiadás történt, kellő mértékben méltánylással találkozik. Méltóztassanak visszagondolni arra, hogy 1871-ben, midőn a Kund-féle telek megvásárlása történt, a törvényhozásnak határozott nézete az volt, hogy Pest főváros szépitési, s közegésségi, s más szempontoknál fogva tovább építtessék. Hogy ezen szempont volt az irányadó, e tekintetben nem tartom szükségesnek a mélt. főrendek emlékezetébe visszahívni mindazt, hogy pl. ezen czélokra a törvényhozás 24 milliót szavazott meg. Egy kérdés támadt akkor az azon időbeli kormány előtt, midőn ezen tovább épités tervbe vétetett, az, hogy a Pest kiterjedését, továbbá közegészségi és szépészeti viszonyait gátló akadályok sokáig meg nem tűrhetők, s e czélból eltávolitandónak találtatott az uj épületi laktanya.
