Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-54
LIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 51 hoz, kötelezvén az illetőket a bepanaszlott iskola kellő szervezésére. Aztán félévig hever a dolog, félév múlva megkezdődik ugyanezen processus; bekövetkezik tehát egy év múlva a második megintés is. Ez sem használván, megint ismétli a tanfelügyelő félév múlva s most már harmadizben másfélév al >tt jelentését a közigazgatási bizottsághoz ; a bizottság aztán még csak akkor javasolja a minist érnek egy községi iskola felállítását. Arról tehát, hogy ez zárassa be az ilyen iskolát, egy árva szó sincsen a törvényben. Sőt magát a ministert is, ki eként lett fnryelmeztetve, mire kötelezi e törvény ? — Semmire határozottan. S a minister tehát mit fog tenni ? Azt, a mit jónak s ezélszerűnek lát, — főleg pedig annyit, a mennyire pénze lesz, — tehát a mostani pénzviszonyok között, kevéssel többet a semminél. Én tehát már csak szegénységünk tekintetéből sem tartok a ministernek e téreni túlbuzgóságától, — a közigazgatási bizottság pedig, melynek hatása csak addig terjed, hogy másfél év eltelése után javasolhatja valamelyik felekezeti iskolának községivel leendő felcserélhetését, e tekintetben számba is alig vehető. Ezekből világos, hogy elébb is feleslegesnek tartottam azon javaslóit additamentumot, mely az előre látható tartós tehetetlenségről szól. Ugyan is, a mely iskola ennyi megintés, fenyegetés után, másfél, illetőleg két év alatt nem képes kellőleg szervezni magát, arról különben is fel lehet tenni a tartós tehetlenséget; a minthogy, ha nem lenne itt valami maximalis idő meghatározva, csakugyan visszaélések, kijátszások állhatnának elé, — mert hiszen másfélév múlva sőt bármikor későbben is mondhatná ez iskola, hogy tehetlensége akkor a mikor csak meg fog talán szűnni, — addig tehát hagyják békében. No már ennyire csakugyan nem mehetne a kormány engedékenysége. Ily szabadsága az iskoláknak az egész felügyeleti jogot illusoriussá tehetné. A mi pedig a vétkes hanyagságot illeti, ezt ugy értem, hogy ez csak oly iskolákról mondható, melyek képesek volnának feltartani magukat s csökönyösségből nem teszik azt. De már hogy ily esetben mást tegyen a kormány, minthogy az iskolát törvényes kötelessége teljesítésére szorítsa, nem látom által; hiszen különben még annak lenne kitéve, hogy még ott is az állam pénzerejét lenne kénytelen igénybe venni, hol arra szükség nincsen, hol az iskola maga segíthetne magán. Tehát mondom, én mind a két rendbeli additamentum ellen szavazok. Ez a mi a kérdés meritumát illeti. De vannak még más okaim is, miért óhajtsam, hogy a mélt. főrendek a képviselő ház kívánságához járuljanak. Első ez: a ki ismeri nem csak saját, de több európai nemzet egyházi s állami viszonyait is, teljesen fogja méltányolni, minő egyetértéssel, menynyire minden zaj nélkül, minden összeütközés kikerülésével meut e törvény a mi parlamentünkön keresztül, mig az abban rejlő fontos elvek s kérdések sok más, culturalis tekintetben magukat fölénk helyezni szerető országokban, temérdek egyenetlenségnek és súrlódásnak forrásai még ma is. Ne veszélyeztessük tehát ezen egyetértést s miután a képviselő ház nem vélte e körülményt figyelembe vehetni s e nézetből elfogadhatni javaslatunkat, fogadjuk mi el, ha csak a béke tekintetéből is, a képviselő ház kívánsága szerint az eredeti szerkezetet, mi által aztán végleg el lesz e törvénynek sorsa döntve. A másik ok, melyért ehhez ragaszkodom az, hogy nemsokára életbeléptetendők lévén a közigazgatási törvények, ha létre nem jön a népiskolai hatóságok itt tervezett rendezése, és ezek kellőleg bele nem fognak amazokba illesztetni, — az egész iskola-felügyeleti ügy levegőben fog maradni, — vagy legalább kimondhatlan zavarok fognak támadni. En ezért az eredeti szerkezet mellett maradok. (Helyeslés.) Cziráky János gr.: Ha e módositvány, melyet igen hatalmas érvekkel méltóztatott a múltkor épen a kalocsai érsek ő excellentiája elfogadásra ajánlani, mondom, ha e módositvány olyan lenne, melyben más valami foglaltatnék, mint a mi már az 1868-iki törvényben némileg világosan kimondva van, a mit épen a nagymélt. ház mint valami ujdonan erős s dönthetetlen erővel | behozni, felvenni kívánna a törvénybe, mon7*