Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-143
CXL1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. 561 hattunk: ez részben a törvényhozáson kivül fekvő okokban keresendő. Visszatérve a törvényekre, ezeknek nagy része alkalmi szükségből keletkezett. Egy része kétségen kivül hiányt pótol, de még az élettől várja a siker és eredmény sanetióját. Ezek közt kimagasul a büntető törvénykönyv, mind belértéke, mind azon rég és mélyen érzett szükség tekintetéből, a melyet pótolni hivatva van. Ámde ez is holt betű marad mindaddig, mig azon előfeltételek be nem töltetnek, a melyeknek megvitatása úgy hiszem, a jövő törvényhozás első feladatát fogja képezni. Az általam érintett okok, a melyek részben talán a törvényhozáson kivül is keresendők, két momentumra vonhatók vissza. Az első volt azon világrenditő esemény, a melynek déli határainkon közelről érdekelt tanúi valáuk, és a mely ezen ország lakosait lázas izgatottságban tartotta. Ha különbözők voltak is honunk polyglott lakosai közt azon érzések, melyekkel ezen küzdelemnek egyes phásiai kisértettek, átalános volt mégis azon érzés, közös volt azon aggály, hogy a hajdan félelmes ellenből békés szomszéddá vált török birodalom felbomlásával áj alakulások fognak képződni, melyek mélyen érinthetik saját létünk feltételeit és érdekeit. Most a csaták vihara lezajlott és a párisi l85G-iki békét aláirt hatalmak képviselői a megzavart közbéke helyreállításán fáradoznak. Nekünk nem marad egyéb hátra, mint azon óhajnak kifejezést adni, hogy sikerüljön a békét teljes és maradandó alapokon megkötni, és az eddigieknél sikeresebb biztosítékok oltalma alá helyezni. (Helyeslés.) Azon momentumok másodika, melyeket érintek, az úgynevezett kiegyezési kérdések megvitatása és tárgyalása. Az 1867 : XIL t.-ez. élesen elkülönítve a közös ügyeket a közös érdekektől, az elsőkre nézve végleg rendelkezett, az utóbbiakra nézve pedig a szerződések útját, és ezeknek bizonyos módozatok mellett 10 évről 10 évre való utänvizsgálhatását állapította meg. A szerződés, mely hosszas tanáeskozmány előrebocsátásával a dolgok mélyébe való hatolás után 1867-ben megköttetett, 1877-ben volt lejárandó, s Így természetes volt, hogy mind a két fél latba vetette az előnyöket és hátrányokat, melyekben azok őket részesitetFŐEESDI MAFLÓ. II. 1S75—78. ték. Előre kell bocsátanom, hogy midőn a közös háztartás 1867-ben megszűnt, mind a két fél saját belátása szerint Önállóan rendezte be állami háztartását; mindakettő különösen a befektetések és beruházások körül nem mérlegelte helyesen a kivánatos javitásokat a józan takarékosság követelményeivel. (Élénk helyeslés.) Nagyobb része azon befektetéseknek vagy épen nem, vagy csak igen későn fog gyümölcsözni, és igy igen természetes, hogy a két kedvező évet követett mostoha viszonyok hatása alatt megzavart súlyegyen progressive mindinkább elvesztette azon normális alkatát, a melyet helyesen vezetett államgazdaságtól megkívánni lehet, és évről évre növekedvén a deficit, és hozzájárulván még az 1873-iki pénz- és hitelválság: természetes volt, hogy mind a két fél megdöbbenve érezte, hogy ily módon az elszegényedés örvénye felé sodoríatik. Ily előzmények után természetszerűleg kétszeres érdekkel vizsgálta mindegyik fél, vájjon az 1867-ben kötött egyezség nem tartalmaz-e túlságos előnyt a másik szerződő fel javára. Ily hangulat közepette indult meg a közgazdasági kiegyezés utánvizsgálata. A támadás SZÍVÓS ellenállásra akadt és eleinte | ugyan nemzetgazdászati érvekkel és tárgyilag, | majd élesebb és keserűbb hangon folyt, mig I végre azon jelenetnek voltunk mély fájdalomtól ; áthatott tanúi, hogy azon pillanatban, midőn az ! összesített erő olyannyira szükséges leendetí; i midőn Európa szemei az osztrák-magyar birodalI mon csüggtek; midőn a tudat, hogy a monarj chia minden lakosát egy szív, egy lélek egyesíti, a mely maga egy hadsereggel felér: (Helyes~ lés és tetszés.) azon pillanatban a szenvedély és indulat fegyverével küzdöttek egymás ellen azok, kiket nem egyedül az uralkodó személyének, nemcsak a pragmatica sanctió által biztosított elválhatlan kapcsa fűz egymáshoz, hanem kiket, tekintve a geographiai helyzetet, az európai áramlatot, saját, helyesen felfogott érdekeik egymásra és szoros egyetértésre utalnak, ők tágítottak vagy indultak tágítani azon kötelékeken, melyeken nem tágítani, melyeket nem gyengíteni, hanem, a melyeket mind szorosabbra, edzesd, ma inkább mint valaha, minden honpolgárnak legszentebb kötelessége. (Élénk helyeslés.)
