Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-143

562 CXLIH. ORSZÁGOS ÜLÉS. A dolog így lévén, a bajból legalább azon tanulság vonható le, hogy vájjon most, midőn a fegyverszünet bekövetkezett, és a szenvedély hullámai csillapodni indultak, nem lenne-e czélszeru, eleve gondoskodni oly módokról, melyek az ily jelenetek megújulását megakadályozhatnák. Mert, higyjék el a méltóságos főrendek, azon erkölcsi és politikai hátrányokon túl, a melyekkel ez járt, maga az anyagi kár, mely e másfél év alatt, és pedig mindkét félre nehezedett, messze túlszárnyalja azon számszerűleg parányi előnyt, a melyet az egyik fél a másikon talán kivívott. {Helyeslés). A másik kérdés, a melyet felvetek az, vájjon most, midőn a bankkal 10 évre megköttetett a szerződés, és így 10 évre biztosítva van a pénzjel egysége, nem lenne-e czélszeru kezdeményezni a valuta rendezésére vezető eszközöket, miután pénzügyi bajaink gyökeres orvoslása csak ez utón remélhető. A hosszas vitát compromissum fejezte be. A compromissum természetével egyezőleg egyik fél sem elégedett meg annak eredményével. Annak nemzetgazdasági és pénzügyi hatásáról most alaposan ítélni még korai lenne; annyi mégis vélelmezhető, hogy mindkét fél állampénztárának némi előnyével jár, de viszont mindkét fél adófizetőire újabb teher hárul. Ezen előny és ezen teher arányát most számszerűleg kifejezni nem lehet; annyit azonban mondhatni, hogy a teher, a mely bennünket ér, súlyos és csak akkor lesz elviselhető, ha egy nagy nemzet példáján okulva, ernyedetlen és értelmes munkássággal, fáradhatlan szorgalommal és bölcs takarékossággal igyekszünk kiköszörülni a csorbát, mely rajtunk ejtetett; és ha a törvényhozás és kormány elkövetnek mindent, a mi ezen czél kivívását elősegíti. Ha jelesül a törvényhozás és kormány, — mint már annak kétségkívüli jeleit adta, — a takarékosságban jó példával jár elő; ha az annyi concurrens által fenyegetett földmivelés érdekeit kitelhetőleg gondozza; ha mindent elkövet, a mi a kereskedelem élénkítésére, a forgalom könnyítésére szolgál; egy szóval, ha részéről megteszi mindazt, a mi a munka és szorgalom útját egyengeti, könnyítheti. {Helyeslés) A méltóságos főrendek ezekből látják, hogy a jövő országgyűlésnek igen fontos és sok lesz a teendője, és így a méltóságos főrendeknek bő alkalma nyílik törvényes jogaikat érvényesitI hetni. Remélem, hogy lehetőleg teljes számmal fognak e jogukkal élni s e kötelességöknek megfelelni. Remélnem kellene ezt különösen azoktól, kik a polgári jogok e legszebbikét hitbizományként öröklöttek őseiktől, és a kik kötelmeik pontos teljesítése által maradhatnak méltók arra, hogy ezt utódaikra átszállíthassák. {Élénk helyeslés.) (Felállva): És már most engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy személyemre vonatkozólag a hála adóját róvjam le a méltóságos főrendek irányában, kiknek fogyatkozásaim iránti türelme, kegyes elnézése és soha eléggé nem becsülhető bizalma tisztem gyakorlását oly kedvessé varázsolta. (Élénk éljenzés.) Legyen szabad hálámat kifejeznem tisztelt elnöktársam iránt, a ki a köztanácskozásokban ép úgy, mint az előkészítő ülésekben ismeretei| nek és tapasztalatainak gazdag tárát készséggel , állította a nmélt. főrendiház rendelkezésére. (Élénk 1 , I éljenzés.) Legyen szabad köszönetet mondanom az | igen tisztelt háznagynak, {Éljenzés.) a ki a méli tóságos főrendek java s kényelme iránti gondosI kodásában sem fáradságot, sem határt nem ismert. ! {Éljenzés), Köszönetemet kívánom még kifejezni hű és j buzgó munkatársaim, a jegyzői kar és végül a ! bizottsági tagok iránt, {Éljenzés.) a kik a törí vényhozási munkálatok előkészítésében oly kész| seggel és serényen munkálkodtak. Fogadják egyenként és összesen legmélyebb j hálámat és legyen szabad remélnem, hogyha | tűzhelyeikre visszatérnek, emiékezetökben egy j szerény helyet annak számára is fenntartanak, a j ki magát irányukban örökre lekötelezettnek vallja. {Hosszantartó élénk éljenzés.) Haynald Lajos kalocsai érsek: Nagyméltóságú főrendek! Elnök ö excellentiája államférfiúi bölcsesség, gondolatmélység, hazafiúi hév és az általunk oly kedvesen megszokott lapidar-stylszerű magvasság által kitűnő beszédében vázolá ezen országgyűlésnek, — melynek bezárása küszöbén állunk, — nagy jelentőségét. És valóban emlékezetes marad ezen országgyűlés