Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-130
CXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 505 találta a közlekedési minister úr ezen többletét, de átalában a póthitelekre nézve figyelmeztetni kivánja a ministereket, hogy lehetőleg kerüljék a póthiteleket. Igen bajos dolog ily utón rendes útra hozni a budgeteket, és e tekintetben nem is kivánja a bizottság megkönnyíteni a ministereknek azt, hogy mindig igy póthitelek utján igazítsák ki e bajokat; ennélfogva a bizottság ezt a ministereknek tudtul adni kívánta. Péchy Tamás közmunka- és közlekedési minister: Nagymélt. elnök úr, méltóságos főrendek! Én tökéletesen elismerem és teljesen jogosultnak tartom azon felfogást, melynek a hármas bizottság kifejezést adott, melynél fogva a mi pénzügyi viszonyaink közt minden alkalommal a törvényhozásnak fel kell szólalnia arra nézve, hogy a pénzügyek rendezése körül a legtakarékosabb eljárás követtessék. Azonban mégis kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy vannak oly esetek, nevezetesen rendkívüli esetek, a melyben teljes lehetetlen a kormánynak póthitelhez nem nyúlnia, és így megjegyzem azt, hogy a póthitel benyújtása épen nem könnyíti a kormány állását, mert az igen kellemetlen feladat minden kormányférfira nézve, a midőn kénytelen póthitelért járulni a törvényhozáshoz. Itt pl., ha valaki figyelemmel nézi a tételeket, azt fogja találni, hogy ezek részben olyanokból állanak, a melyek jogilag követelhetők az államtól, részint olyanokból, a melyek elmulasztása vagy az országra nézve kárt, vagy egyes vidékekre nézve nagyobb veszélyt hozott volna; ha tehát ezeket elmulasztom vala, kötelességet mulasztottam volna; csakis ezért terjesztettem elő, nem szívesen, de kötelességérzetből. Ezek szolgáljanak mentségül arra nézve, hogy póthitelt voltam kénytelen kérni a törvényhozástól. De midőn a brassó-tömösi vasútnak ezen év augusztusában készen kell lennie és a midőn az első évre felvett 1 millióból 200,000 frtnál többet nem bírt elkölteni a vállalkozó a legnagyobb igyekezet mellett is, lehetetlen volt jogosultnak nem látnom a vállalkozó azon eljárását, melyet előre látni nem lehetett, de a melyet meg kellett engednem, midőn kötelezettsége szempontjából sokkal többet volt kénytelen dolgozni, mint a mennyit előre láthattam; mert tekintettel arra, hogy a megelőzött évben csak 200,000 frt köl{ tetett el, nem tehettem fel azt, hogy a rá követ: kező évben oly nagy marikat fog végezni újab' ban szerzett gépekkel, a mely 880,000 forinttal haladja meg az előirányzott összeget. Ezt tehát előre látni lehetetlen volt, de megtagadni szintén lehetetlen, mert a szerződésben ki volt kötve és ennek alapján jogosan követelhette az összegnek utalványozását. A pesti Dunarész szabályozására, ha méltóztatik visszaemlékezni, a folyó évben, midőu tapasztalhattam, hogy a tavalyi intézkedések elégtelenek voltak, midőn attól kellett tartani, hogy a fővárosban az árviz veszélye nagy károkat okozhat, nem halaszthattam el az intézkedéseket, mert kötelességet mulasztottam volna. Ez esetek pedig előreláthatok nem voltak. Most azon pontra térek át, a melynek alkalmából ezen észrevétel tétetett. A fiumei kikötő építésére ugyanis 110,500 frt volt felvéve. E kikötőben már évek óta dolgoznak és így, midőn az előirányzatot tettem, az előző évek munkáinak eredményeit vehettem alapul. És, mert azt tapasztaltam, hogy sohasem teljesítettek 800,000 foi rintot meghaladó munkát, csak 800,000 frtot vettem fel a költségvetésbe. Azon szerződésben azonban, melyet én kötöttem, — és a melyben a tiílságosan nagyra tervezett fiumei kikötőuek építését szűkebb korlátok közé szorítottam, — a vállalkozó határozottan kikötötte, hogy 850,000 frtig terjedő munkát legyen jogosítva egy év folyamában teljesíteni. Tehát a vállalkozó a szerződés értelmében 850,000 frtot vehetett igénybe, de én, mivel eddig még 800,000 frtot sohasem haladott meg a munka, a költségvetésbe ennél többet nem vehettem fel. A vállalkozó már 1876-ban 850,000 frtig terjedő munkát teljesített és így azt lehetne kérdezni, hogy ha már 1876-ban ennyit teljesített, miért nem irányoztaott 1877-re ennyi elő? Nézetem szerint azonban, ha tekintetbe veszszük, hogy a költségvetés júniusban készült, a mikor én még nem tudhattam, hogy deezemberig mennyi teljesíttetik, nekem az előző 1875. évi eredményekre kellett költségvetésemet állapítani, és így engem e tekintetben hibával vádolni nem lehet. (Helyeslés.) Ha a vállalkozó annyi munkát teljesített, a melynek maximumára fel volt jogosítva, az állampénztárnak azt ki kell fizetnie. PÖEENDI KAPLÓ. II. 1875—78. S*
