Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-127
468 CXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. hatalmilag, egyoldalulag e kérdéseket rendeznünk nem lehet. Azon része a méltóságos főrendeknek, kik Magyarországra nézve károsnak tekintvén e kiegyezést, azt nem hajlandók elfogadni, azt hiszik-e, ha e programmal Ausztriához fordulnak, az osztrákok nagy hajlamot fognak látni, a status quo meghosszabbítására, a mikor ők a nagy vajúdások között létrejött kiegyezést sem hajlandók elfogadni? De Ígértem rövid bilanceot, hogy kimutassam, mennyire nem tartom helyesnek, nem tartom a tényeknek megfelelőnek és objectivnek azon állítást, hogy e kiegyezés minden tekintetben roszabb a létező állapotoknál és csak bennünket sújt. A mi a vámtarifát illeti, nem megyek bele azokba, melyeket t. collegám már elmondott; de erre nézve csak két dolgot érintek meg, melynek felemlítése itt szükséges. Ilyen a vámtarifa, melyre nézve én határozottan mondom, hogy ez nem oly védvámos, mint a minőnek állíttatott; mert egyes czikkek kivételével nem nagy különbség van a tervezett tételek és a statusquo között. A vámtarifa két szempontból jő bírálat alá, azon teher szempontjából, mely a magyar consumensre esik, tehát a posztóvám felemelése és azon tételek szempontjából, melyek a pénzügyi vámokra vonatkoznak. A mi a posztóvám emelését illeti, lehet hozzávetőleg igen érdekes számításokat tenni, melyek alapján merem mondani, hogy a fogyasztóra rótt teher korántsem oly nagy, mint a minőnek állíttatik. Elismerem, hogy teher; de kérdem, nincs-e e teher semmiben kiegyenlítve, oly előnynyel, melyet nekünk a tarifa hoz? Igen is van, a pénzügyi vámokkal, melyek egy része nem ugy — mint Lipthay báró ő méltósága hangsúlyozta —• oly természetű, hogy azt magunk fizetjük, és magunk erejéből is képesek lettünk volna statuálni, de melyek között vannak némely olyanok is, melyek miután Magyarország consumtiója kisebb lévén az osztrákokénál, mi pedig e bevételekben participälunk, Magyarország e részben határozott előnyben van. Ott van a hírhedt kávététel. Miután a mi fogyasztásunk nem 30% arányában, mely arányban a jövedelemben partieipálunk, hanem sokkal csekélyebb arányban áll, a kávévám emelése által Magyarország javára két millió és 4 százezer forint esik, azaz egy részét kapjuk azon összegnek, melyet az osztrákok fizetnek. Ezt tehát nem lehet kiesinylenünk, és ha egyrészt a posztóvámnak felemeléséből eredő terhet hangsúlyozzuk, akkor másrészt a kávévám felemeléséből eredő előnyöket is szemügyre kell vennünk és egymással szembeállítanunk. (Helyeslés.) Mondatik, hallom, hogy a fogyasztási adók és a restitutió kérdése az, a mi még itt szemügyre veendő és az első olyan, mely csak Ausztriának használ, t. i. a fogyasztási adók felemelése, és a másik oly aprólékos dolog, a melyről nem érdemes szólani. Hisz az mindenkinek tacticája a compromissumok megtámadásánál, hogy a mit kénytelen elismerni előnyül, azt kisebbíteni szokta, és viszont, a mi pedig a compromissum hátránya, azt mindig nagyobbitani szokta, De áll-e az a mi itt mondatott? Nem áll. A mint elmondtam a méltóságos főrendeknek, a czukoradó és a szeszadó emelése igenis épen oly érdekében van Magyarországnak, mint Ausztriának oly arányban t. i, mint a mily arányban áll Magyarország termelése Ausztria termeléséhez, és ez természetes is, mert nem veszünk be annyit, mint a mennyit bevesznek az ausztriaiak; de igenis, nekünk is érdekünkben áll többet bevenni és nem fizetni annyit reá. Elismerem, hogy ez nagyobb érdeke Ausztriának, de akkor, midőn ezt elismerem, azt állítom, hogy a mi pedig a szeszadót illeti, annak azon alakban való elfogadása, melyben a két kormány megállapodott, a főrendiház megbirálása alá fog bocsáttatni s akkor látni fogják, hogy inkább áll a magyar érdek szemtpontjából az, hogy a szeszadó felemeltessék. Ami productiónk aránylag nagyobb lévén, mint az ausztriai, ami kincstárunknak, melynek szüksége van a jövedelem többletre, nagyobb érdeke van a szeszadót emelni, mint Ausztriának, de a szeszadónak emelése oly módon történt, a mely — mint annak idején szerencsés leszek bebizonyítani, — határozottan a magyar érdek szempontjából stipuláltatott, ugy hogy a magyar szesztermelés ez által nemcsak hogy hátrányt nem fog szenvedni, hanem még fejlődni is fog. Nem fogadhatom el tehát a bírálat ezen részét alaposnak.