Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

CXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 469 Ami pedig a restitutió kérdését illeti, én megvallom, kíváncsi volnék hallani azon nagy támadásokat, a melyeknek ezen egyesség ki volna téve, ha a magyar kormány ezen kérdést elejtette volna. De, mert nem ejtette el, és mert az igazságtalan viszonyok megváltoztatását sikerült az egyezményben létrehozni, és a bajt orvosolnia, azért ezen baj, ezen igazságtalanság most egyszerre oly kis dologgá lett, eltűnő csekély előnyt képez ? En nem fogom ezt részletesen bizonyítani akarni számokkal, de egyet mondok, — és mikor a restitutió kérdését ex asse fogjuk tárgyalni, akkor leszek szerencsés számokkal bebizonyítani, hogy a restitutió kérdése úgy áll, hogy 1877-ben Magyarországnak megkárosítása a restitutiónak mai állapota szerinti fennállásából hasonlítva azon állapotokhoz, melyeket az új termelési kulcs szerinti mód fog a felosztásban megállapítani, kerekszámban 3 millió forintot tett egy esztendőben. E három millió forint egyszerre oly csekélységgé vált? Azt hiszem nem! És legyenek meggyőződve azok, kik az egyezménynek elvetésére oly könnyű szívvel szavaznak, melynél a fogyasztási adóknál létező bajok orvoslása nekünk nem sikerült, de mely orvoslásról lemondtunk, mert az elérendő békére és egyéb tekintetekre nagy súlyt fektettünk, legyenek meggyőződve, hogy ha ők az igen sok ideig létre nem jött egyezmény után ismét pár évet lennének kénytelenek új alkudozásokra fordítani, évenként 3 millió veszteség érvén a magyar kincstárt, ez által többet veszítenénk, mint amennyit a legjobb esetben — a mit egyébiránt nem concedálok — egy előnyösebb egyezmény által nyernénk. (Helyeslés.) A Lloyd kérdéséhez sem fogja senki mondani, hogy hátrányban lennénk a statusquoval szemben, Eddig fizettünk 1.700,000 frtot, és ezután fizetünk 1.300,000 frtot, illetőleg annak 30%-os subventióját; hogy az roszabbá tenné az állapotot, ezt nem mondhatjuk, ez irányt tehát számítási alapul el nem ismerhetem helyesnek, Kérdem, vájjon magában a bankkérdést tekintve, az, hogy az ország hitelére ezen oly fontos kérdésben végre stabilitás éretik el és aiegoldatik a kérdés úgy, hogy Magyarország hitelszükségletét végre képes lesz, ha nem is teljesen, de rendes körülmények között kielégij teni, kérdem, hát ez nem lenne előny Magyar! országra nézve? Ezek azon eredmények, melyek, ha e kérdések igazságosan ítéltetnek meg, elő ! fognak állani. Igenis, mi áldoztunk az osztrák érdeknek a magyar fogyasztók terhére a vámemelés által, de azt nem lehet mondani, hogy ez másfelül ne hozna előnyöket a restitutió kérdésében, és nem lehet azt mondani, hogy a statusquo-nál roszabb lesz. Én azt állítom mélt. főrendek, hogy a mélt. | főrendekre igen fontos hivatás vár akkor, midőu a kiegyezési kérdések felett Ítélni hivatva van| nak; e törvényjavaslat túl megy azon kereten, ; a melylyel fontosság tekintetében bármely más j törvényjavaslat bir. Ennek elfogadásával a mélt. főrendek többet fognak tenni, mint más alkalommal, többet annál, hogy a két ház közt a kiegyezést létesitik, a fennforgó differentiákat ki; egyenlítik, mert oly mélyenható és veszélyes difi ferentiákat fognak kiegyenlíteni, melyek három ; év óta a monarchia két fele közt fennállanak; e I harcznak véget vetni hivatott a mélt. főrendek ; votunia, hogy meghozza azon egyetértést, és azon békét, mely nélkül consolidált állapotok a monarchiában nem képzelhetők, és a mely után mindkét fél oly régóta áhítozik, mert igen jól mondatott az, hogy mind a két fél megunta azt a harczot és állapotot, mely közöttük 3 év óta fennáll; meg fogják hozni azon kiegyezést, mely a mai állapotoknál nem teremt roszabbat, mely ha nem is képes minden aspiratiót kielégíteni, de a jövő tiz évre oly modus vivendit állapit meg, mely — I ismétlem — nem roszabb az eddiginél, s mely az országnak meghozza azon időt, melyre a békés fejlődés s belügyeinek rendezése végett oly nagy szüksége van. (Élénk helyeslés). Prónay Dezső' báró: Félre magyarázott szavaim helyreigazítása végett vagyok bátor felszólalni. Á pénzügyminister ő nagyméltósága úgy adta elő a dolgot, mintha a kiegyezési tárgyalásokra vonatkozólag az elhamarkodás kifejezését használtam volna, ugy hiszem, szavaim összefüggéséből nem ez következik, sőt ugy emlékszem, egyenesen azt mondottam, hogy e tárgyalásokat az elhamarkodás vádja nem illetheti, de lehetnek esetek, a mikor a főrendiháznak föladata, nemcsak a kiegyenlítést előmozdítani, de föladatalehet, hogy vala-