Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-123

CXXI1L OESZÁGOS ÜLÉS. 439 megilleti és melyről a teljes vallásszabadság elismerése mellett nem mondhatna le. Ezen szempontok kellő méltánylásával a különböző szövegezésekben nyilvánuló eltérő nézetek közvetítésére legalkalmasabbnak véli a bizottság azon kifejezést, melyet a valláshábo­ritás meghatározásánál a szent korona birodalmá­nak nagy részében most is érvénynyel biró ausztriai büntető törvény 122. §-a használ: „Az államban fennálló vallás e kifejezést nem alterálja, nem változtatja meg a közjognak és az államnak fenntebb jelzett jogában azon sarkalatos elvet, hogy az törvényei által megszabja a vallási tes­tületek jogszerű fennállásának feltételeit, megálla­pítja a korlátokat, melyek között valamely vallás gyakorlatát megengedhetőnek tartja. Ezen felté­telek meghatározása nem tartozik a büntető jog körébe. A büntető jog oltalma alá veszi a fennálló közjogot, de uj közjogi elveket nem alkot, nem teremt". Én azt hiszem nagymélt. ház, hogy vilá­gosabban és határozottabban már nem lehet kinyilatkoztatni azt, hogy itt a vallásszabadság­nak ez utón, a büntető törvénykönyv által való behozatala, egyátalában nem czéloztatik. Hogy ez nem is czéloztathatott, eltekintve attól, hogy ez nem tárgya a büntető törvénykönyvnek, legyen szabad utalnom, a mire különben az indokok is utalnak, az osztrák büntető törvénykönyvre, mely Ausztriában ma is fennáll, a mely ma is fennáll Erdélyben, a végvidéken, Horvátországban és Fiumében. Ha ezen kitétel, a mely létező, a magyar állam területén ma is fennálló törvényben aetu használtatik, a vallásszabadságot nem hozta be, és közjogunknak a vallásra vonatkozó intézke­dését semmiben sem alterálta; a törvényt, a mely most is létezik és fennáll, a melyet nem ezentúl hozunk: akkor legyen szabad ebből azon követ­keztetést vonnom le, hogy a mi tiz év alatt nem változtatta meg a közjogot, ezután sem fogja azt megváltoztatni. A vallás kérdésének eldöntése fennmarad a különös törvények intézkedéseinek tárgyává. Erről az állam nem mond le, bárminő kifejezést méltóztassanak is a büntető törvénykönyvben elfogadni. Sokkal életbevágóbb, sokkal fontosabb és sokkal nagyobb viszonyokat érintő kérdések azok, a melyek ezzel kapcsolatban vannak, sem hogy a büntető törvénykönyvben használt ezen vagy amaz szó e roppant cardinalis kérdés praeoccupálását vonhatná maga után. Sőt bátor vagyok még hozzátenni azt, hogy ha a büntető törvény már el volna is fogadva, és még akkor is, ha a teljes vallásszabadság már behozatnék, még akkor sem lehet ezt akként értelmezni, hogy holnap, holnapután, vagy bármikor valamely őrült gondolat alapján létrejött bármiféle secta azonnal a törvény oltalma alá lenne helyezve, midőn a törvény azt mondja, hogy „fennálló". Cziráky János gr. (közbeszól) : Hát a nazarénusok, azok is fennállanak!) Csemegi Károly államtitkár: Engedelmet kérek, ha én magam, mint magán ember mondom, és ha a törvény mondja e szót: „fennálló", e között igen nagy különbség van. A törvény értelmében törvényellenes fennállás nem képzel­hető. A törvény már fogalmánál fogva tagadása a törvényellenesség fennállásának. Midőn a tör­vény azt mondja, hogy „fennáll", akkor azt mondja: „fennáll a törvény értelmében", mert én, mint törvényhozó, ezt mint fennállót tekintem a saját szempontomból. Törvényellenes fennállás törvény szerint eontradictio in adjecto. Már pedig a törvényhozási hermeneuticának egyik alapsza­bálya, alaptétele, hogy a törvényeket észszerííleg kell magyarázni. Ez szükségszerű]eg vonja maga után, hogy egyik a másikkal ellentétben nem lehet. Midőn a fennállót elismeri, nem ismerheti el azt, a melynek létezését a másik meg nem engedi. Ha elismerem az állam jogát a jus circa saera körül, ha elismerem, hogy egy botor val­lást el ne tűrjön, akkor azzal, midőn a törvény azt mondja: „fennálló vallás", kifejezem, hogy a törvény csak azt tekinti fennállónak, a mely ő szerinte, a mely észszerííleg, nem pedig botorai és bűnös módon, nem az állam czéljaival ellenkezőleg létezik. Azt hiszem, hogy az összhangzás az eszmében nagyméltóságtok bizottsága és a kép­viselőház határozata közt teljesen fennáll. A különbség lehet a szóban. Szabad legyen kérnem, hogy egy ily óriási mű, milyen a büntető törvénykönyv, ne hátrál­tassák egy szóba helyezett fogalom által, mely

Next

/
Thumbnails
Contents