Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-123

438 CXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. forumok ítéletei szolgálhatnak némi tekintetben j magyarázatul. Mindezért és mivel egyátalában én nem tudok meggyőződni arról, hogy miért kelljen ezen, törvényesen eddig is mindig használt kifejezést épen itt mellőzni a büntető törvénykönyvben, a hol a büntető jog oltalma alá vétetnek mindazon megtámadások, melyek a bevett vallások ellen intéztetnek: kérem tehát a mélt. főrendeket, méltóztassanak a főrendiház előbbi határozatával egybehangzóan ez alkalommal a hármas bizottság ezen nézetét is magukévá tenni és továbbra is a törvényesen használt kifejezésnél megmaradni. Csemegi Károly államtitkár: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! Ha a kérdés az volna, de ha az csak lehetne is, hogy a büntető törvénykönyv megváltoztassa a közjognak egyik sarkintézkedését, akkor én ő excellentiája előadását teljesen indokoltnak és a törvényekből folyónak tartanám. A büntető törvénykönyvnek nem lehet feladata, — és ez már tárgyánál fogva ki van zárva, — hogy jogokat alkosson. Egész feladata csak odáig terjed, hogy a létező jogokat, úgy a közjogiakat, mint a magánjogokat, erősebb sanetió alá vegye, mint azt a többi törvények teszik A büntető törvénykönyv nem változtathatja meg tehát azon vallási törvényeket sem, melyeket a közjog megállapitott; használjon oltalmául bármily kifejezést, ezzel a vallásokra nézve fennálló sarktörvények, melyekről a közjog intézkedik, már sua natura változást nem szenvednek. És ezt érezte a képviselőház is, érezte a képviselőház jogügyi bizottsága is, midőn „az állam által elismert vallás" kifejezés helyett azt ajánlotta, hogy „az államban fennálló vallás" kifejezés tétessék. Erre ő excellentiája azt mondja, hogy ez nem határoz, mert a birót az alkalmazásnál csakis a törvények szava irányozza. Bocsánatot kérek, ezen állításban van való, van olyas is, a mi nem tökéletesen egyezik meg a jogrendszerrel. A törvény semmi egyéb, mint a törvényhozó akaratának kifejezése. Midőn a törvényhozó akaratát kifejezi, egy eszme vezérli őt; ezen eszme tehát, melyet a törvényben megtestesít, már előbb létezik, mint a törvényben elfogadott szó. Ha a törvényhozó nyíltan kimondja, hogy 6' ezen szóval ezen eszmét fejezi ki, akkor az eszme maga, melyet a törvényben megtestesíteni akar, előbb létezett, mint a törvényben elfogadott szó. Ha a törvényhozó nyíltan kimondja, hogy ő ezen szóval ezen eszmét fejezi ki, akkor ezen eszme integráns része a törvénynek, melynek alkalmazásánál ezen eszmétől eltérni nem lehet, mert akkor nem a törvényhozó akarata, hanem a törvényhozó akaratától eltérő valami alkalmaztatik. A szó semmi egyéb, mint a fogalomnak megjelölése. A fogalom, mely a törvényben használt szó alatt kifejezést talál, nem egy rövid szóban, hanem egy tág körülírásban a törvénynek hátterét képezi és midőn ugyanazon szót vita nélkül elfogadja a törvényhozás egyik tényezője, feltéve hogy ugyanazon szót vita nélkül elfogadja, a törvényhozás másik tényezője akkor kifejezést ad ezzel annak, hogy azon eszmét, a melynek megjelölésére ezen szó használtatott, magáévá teszi; vele a gondolatok fejeztetnek ki szavakban és ha ezen egy szó maga nem elégséges, abban van épen az indokolásnak becse és értelme, hogy az indokokban részletesen fejezvén ki magát a törvényhozó, a concret viszonyt szem előtt tartván minden irányban, kinyilatkoztatja, hogy ezen szó alatt mit akar érteni; már pedig Logy a létező közjognak megváltoztatását az alsóház nem czélozza, hogy a vallásszabadságnak nem tudom miféle tekervényes úton, egyszerre való rögtönzését a büntető törvénykönyvnek létrehozni szándékában nem volt, ezt indokaiban a lehető legnagyobb praecisióval és világosan ki is fejezte. Méltóztassanak nekem megengedni a mélt. főrendek, hogy egynéhány sort azon indokokból, a melyek ez eszmét tüzetesen és világosan kifejezik, bátor lehessek felolvasni. (Malijuk!) Azt mondja az alsóház : „a lelkiismereti szabadság tekintetéből, minden nem tiltott vallásnak gyakorlatát erőszakos támadások ellen oltalmazandónak tartván, a fennebb érintett 5 a ministeri javaslattól eltérő szövegezést hozta javaslatba, melyet a képviselőház elfogadott. Kétségtelenek az államnak az egyházügyek körüli felségi jogai a jus circa sacra, mely azt a területén létező minden vallástársulat felett