Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-122

424 CXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. hanem az jő ki, hogy minden ember maga pro­ducált czukrot. A 60-as években adózás alá került 17*—2 millió métermázsa czukor és kivitetett hol egy pár százezer, hol fél millió métermázsa; 1875-ben már ott állottunk, hogy mig azon ezukormennyi­ség, mely adó alá került, 1.154,573 vámmázsa volt, a kivitel 1.400,000 mázsát, vagyis 300,000 mázsával többet tett, mint a mennyi megadózta­tott, nem is számítva a 7—800,000 mázsa czu­kort, melyet monarchiánk fogyaszt. Ezen állapotok sürgőssé tették a czukoradó­törvénynek megváltoztatását. A kérdés csak az volt, hogy a változtatás mily irányban történjék és hogy mily rendszer állapittassék meg? E kér­dés igen fontos és nehéz, nemcsak a mi nagyon is heterogén viszonyaink közt, hanem mindenütt, mert ez egy nagy problémája az európai összes törvényhozásnak. Foglalkozik ezzel a hollandi, a francziaországi, a belga és a német törvény­hozás is, és még eddig nem sikerült oly rend­szert megállapítani, mely úgy a gyárosok jogo­sult igényeinek és a pénzügyi tekinteteknek is egyaránt megfelelne. Lehet a nyers anyag, lehet a gyártmány, lehet a répáié megadóztatásának rendszerét és végre a fennálló átalányozási rendszert felál­lítani. A mi a nyers anyag megadóztatását illeti, azt soha sem tartottam igazságosnak, főleg vi­szonyainknál fogva, mert azon gyárosok, kik kevesebb ezukortartalmú répát dolgoznak fel, a jobb répát értékesítő gyárosokkal szemben hát­térbe szorulnak. A répáié megadóztatása, mely már félgyárt­mányt képez, szintén nem volt elfogadható, mert a cziikortartalmon kívül igen sok sórész van a czukor-répalében, minek következtében az sok­kal nagyobb eondensatiót mutat, s így azon lé, melyben több só van, a mely roszabb, mint a melyben kevesebb van, az adóztatásnál sokkal hátrányosabb helyzetben van mint az, a melyben több a czukortartalom, a mi az országban, de a monarchia más részeiben is fennálló viszonyok­nál fogva igazságtalan megadóztatási alap lenne. Fennmarad a terményadó és az átalányozási rendszer. A mi a terményadót illeti, ez kétség­telenül mint eszménykép a leghelyesebb, meri akkor minden süveg, minden font után fizetendő" volna az adó és erre semmi befolyással nem lenne a nyers anyag kisebb-nagyobb czukortar­talma, melyből a czukor producáltatik. Ennek behozatala azonban oly nehézségekkel, oly zak­latásokkal és oly apparátussal jár, hogy arra nem bírtam magamat elhatározni, annál kevésbé, mert annak eonsequentiája egyszerűen az volna, hogy minden egyes czukorgyárból külön vám­területet kellene csinálni, mert abból egyetlen­egy font czukornak sem lévén szabad adó nélkül kijönni, nem lehet máskép, mint a legszigorúbb ellenőrzéssel eljárni. De különben maguknak aa iparosoknak — kiknek ez átalakulás tetemes költségekbe kerülne — nem állott érdekökben e terményadórendszerre átmenni, a mely pL Francziaországban más viszonyok közt igazolt, jogosult, a hol tökéletesen iskolázott, alapos és megbízható douane-corps-al rendelkezik a kor­mány, a hol a viszonyok egyenlőek, a hol azokat megszokták s a hol lassanként ez alatt fejlődött az ipar; nálunk azonban, a hol nem ez alatt nőtt fel, hanem más rendszer alatt: erre átmenni csak a czukoripar súlyos sérelmével lehetne. És így nem volt más lehetséges, mint az átalányozási rendszert elvben megtartani, de oly correetivummal, mely e rendszer kirívó hiányait — melyeket pár szóval szerencsés voltam illu­strálni — megszünteti. Ez nem lehet más, mint az, hogy a czukorgyárak részéről évenként tiszta jövedelemnek biztosíttatnia kell. Ez alapelve e törvényjavaslatnak, mely meg­tartja az átalányozási rendszert, vagyis azt, melyet úgy a magyar, mint az osztrák iparosok a maguk részéről a viszonyokhoz képest a legezélszerűbb­nek tartottak, s melyet ők kérvényeztek; azt, mely nekik a szabadabb mozgást megengedi, s mely specialiter a magyar czukorgyártásra nézve a többi rendszerekhez képest a lehető legelőnyö­sebb s legjobb, s melynek fenntartását a magyar czukorgyárosok kérték. De másrészről gondos­kodni kellett arról, hogy az átalányozási rend­szerrel úgy ne járjunk, mint eddig, hanem hogy a két kormány által az átalányozási alapnak kijelölése által évenkint meghatározandó adó ez­után valóságos tiszta jövedelmet szolgáltasson is. Ez úgy éretett el, hogy a törvényjavaslatba fel van véve az, hogy minden évben — 10 évre

Next

/
Thumbnails
Contents