Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-113

280 CX1II. OBS ZÁG03 ÜLÉS. a bűntettes, ha három évig vagy ennél hosszabb ideig tartó fogságra Ítéltetik, egy évet, három évnél rövidebb időre elitélt pedig büntetésének egy harmadát magán elzárásban tölti, és munkára nem bocsáttatik. A magán elzárás idejének eltelte után közös börtönbe jön s a számára kijelölt munkát tartozik végezni; harmadik stádiuma e rendszernek a közvetítő intézet, hol enyhébb bánásmódban részesül, fegyenczruhát nem visel s munka teljesítése mellett a munkaadóval is érintkezhet]k. Az utolsó stádium a feltétes szabadon bocsátás, a mi csak akkor történhetik meg, ha büntetésének a törvényben megállapított részét kiállotta s alapos kilátást nyújt a javulásra. E rendszer szerint a bűntettes büntetésének első idejét magán elzárásban töltve, hogy reá nézve a szabadságtól való megfosztás érezhetőbbé váljék, s a magán elzárás időt s alkalmat nyújtson neki, hogy magába szállva, felismerje véghezvitt bűntettének gonoszságát s ezzel a javulás iránti hajlam benne felébredjen; — később munkához alkalmaztatván, érezni fogja a foglalkozás jótékony hatását s ez által vele a munkát megkedvelteti; végre pedig enyhébb bánásmódban részesülvén, s kevésbé szigorú felügyelet alatt tartatván, fokozatosan készíttetik elő a szabadságra. Az ir rendszer még mindenütt, hol megkisér1 ették, a legjobb sikert mutatja fel, s alkalmazásától a büntetésnek hasznos hatása leginkább éretik el; ez az oka, hogy ezen rendszerjjnaprólnapra mindinkább terjed, s hogy a jelen törvényjavaslatban is elfogadva lőn. E rendszer ellen felhozatik ugyan, hogy keresztülvitele igen sok költséget kivan és hogy csak évtizedeken át lesz teljesen alkalmazható. A mi a költíegeket illeti, ha azt akarjuk — a mit akarnunk kell — hogy mint Szemere monda: „a börtön ne legyen koporsó, melyben a test megél, a belső erkölcsi ember pedig meghal", mondom, ha ezt akarjuk, bármely rendszert fogadjuk is el, időközönként bár, de nevezetes költségeket leszünk kénytelenek fordítani annak keresztülvitelére. A mi pedig azt illeti, hogy csak hosszú idő múlva lesz foganatositható, azt kívánom megjegyezni, hogy ismét nincs rendszer, mely azonnal keresztülvihető volna; például előttünk állanak e tekintetben más országok, a melyek egyszer elfogadott börtönrendszeröket Az időleges szabadságbüntetés leghosszabb időtartamának meghatározásánál tájékozásul szolgáló elégséges adatokat mi még eddig nem gyűjthettünk, azonban tanulságos és érdekes felvilágosítást nyújtanak azon adatok, melyek az észak-német szövetség büntető törvénykönyvének készítése alkalmával előterjesztettek, s melyek a jelen javaslat indokolása mellett terjedelmesen közöltetnek. Ezek szerint a meghallgatott fegyházigazgatók és fegyházorvosok évtizedeken keresztül szerzett tapasztalataik alapján egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy már a 10 éven felüli szabadságbüntetés is veszélyezteti a fegyeneznél az előbbi időben elért hasznos eredményeket, a 15 éven felüli szabadságbüntetés pedig, miután a fegyenczet rendszerint testileg és szellemileg tönkre teszi, azon eredményeket teljesen megsemmisíti. Az államhatalom azon bűntettesre, kit halálbüntetéssel vagy életfogytig tartó fegyházzal nem tart büntethetőnek, nem szabhat oly mértékű szabadságbüntetést, mely mellett a bűntettes a szerzett tapasztalásokhoz képest testben és lélekben eltörpül, mert különben nem volna különbség az életfogytig tartó és határozott idejű szabadságbüntetés között, és az, ki 15 éven felüli időre ítéltetnék el, életfogytig tartó szabadságbüntetésre elitéltnek volna méltán tekinthető. Nem könnyű kérdés az, hogy a leginkább ismeretes börtön-rendszerek közül melyik felel meg leginkább a büntetés czéljának? A kormány nem fogadhatta el az 1843-iki javaslat által bár elfogadott magán, vagyis philadelphiai rendszert, mely az elitéltnek teljes elkülönitésével minden munka nélkül hajtatik végre, ugy, hogy még csak az intézet hivatalnokaival sem érintkezhetik. E rendszer a legnagyobb hévvel karoltatott fel, azonban tapasztaltatván annak a fegyenez testi és lelki állapotára való romboló hatása, lassanként a progressiv rendszerre ment által s lehet állítani, hogy ma már a magán rendszer az ő eredeti tisztaságában sehol sem tartatik fenn. Az 1843-iki javaslat, mint érintem, hatása alatt az akkor uralkodó áramlatnak szintén a magán rendszert fogadta el, és több megye is azou rendszernek megfelelőieg épített börtönöket. A jelen törvényjavaslatban az ir-, vagyis a vegyes rendszer van elfogadva; e rendszer szerint