Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-113

CXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 281 szintén évtizedek hosszú során át voltak képesek foganatosítani. Az előterjesztett javaslat, melynek legfőbb mozzanatait kiemelni bátor voltam, legjobb meggyőződésem szerint megfelel a büntető jogtudomány, valamint az ország speciális viszonyainak; védelme körébe vonja mindazt, a mit egy fontos, feladatának teljesen megfelelő büntető törvénykönyvnek oltalma alá vonnia kell; védelme köré vonja ugyanis az államot s ennek törvényes intézményeit, valamint az ország lakóinak életét, vagyonát, becsületét és személyes szabadságát; nem ismer becstelenitő büntetést s a mellékbüntetés tartamát is időhöz köti; a büntető törvénykönyvoen meghatározott büntetés egyedül a bűnöst sújtja és szándékosan az elitéltnek ártatlan hozzátartozóira ki nem terjed. A büntetések s mértéköknek megállapításánál elment a hunianismusnak azon határáig, meddig a társadalmi rend veszélyeztetése nélkül menni szabad. A javaslat, mielőtt a törvényhozás elé terjesztetett volna, a gyakorlati téren is tapasztalatokat szerzett jogtudósokból alakított tanácskozmány által lőn alaposan megvitatva és készítésénél nem mulasztatott el semmi, a mi egy jó és az élet követelményeit kielégitő törvénykönyvnek létrehozását lehetőkép biztosítja. A mi minden emberi műről, a jelen tervezetről is elmondható Verbőczyvel: „nullum opus adeo politum et absolutum esse ut non possit in melius reformari". A méltóságos főrendek bölcsesége is fog találni abban hiányokat, s nem kétlem, hogy czélszerű javítások által emelendi annak értékét. A büntető törvénykönyvnek átaláuossághan való elfogadását tiszteletteljesen ajánlom. (Élénk helyeslés.) Egyúttal vau szerencsém jelenteni, hogy a kormány részéről felvilágosítások megadásával Csemegi Károly államtitkár van megbízva. Szögyény László : Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Azon nagyérdekű előadás után, melylyel igazságügyminister ur az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadását a mélt. főrendeknek ajánlotta, figyelemmel a hármas bizottság jelentésében kiemelt érvek súlyára is, minden további felszólalás ez irányban feleslegesnek látszhatnék ugyan; de tekintve ezen törvényjavaslat FÖBMDI NAPLÓ II. 1875—78. rendkívüli fontosságát, mely szerint az életbeléptetése után jogéletünkben korszakot fog képezni, illőnek és szükségesnek tartottam, hogy a mélt. főrendek, mint a törvényhozó testület másik egyenjogú tényezője, ne csupán hallgatag beleegyezéssel, hanem minél hangosabban és minél erőteljesebb érveléssel adjanak hozzájárulásuknak és ezen törvény régen várt létrejövetele feletti hazafias örömüknek kifejezést, még ha ez a már sokszor elmondottak és hallottak ismétlésével történnék is. Ezen felfogásból kiindulva leszek bátor szerény nézeteimet, különösen a törvény genesisére és sürgős szükségességére vonatkozólag szokásom szerint röviden előterjeszteni. Azon számos kisebb-nagyobb fontosságú törvény közt, mely alkotmányos életünk új korszakában létrejött, alig van más, sőt el merem mondani egy sincs, mely komoly jelentőségben és elutasithatlan szükségességében az előttünk fekvő büntető törvénykönyvet felülmúlná; mert mig köz- és magánjogi, közigazgatási, de még pénzügyi viszonyainkra nézve is régibb és újabb törvényekkel, törvényt pótló rendeletekkel, s hosszas gyakorlat által szentesitett szabályokkal birunk, melyekhez új törvényes intézkedések léírejövételéig alkalmazkodni lehetett, addig az állami és társas élet leglényegesebb érdekei ellen elkövetett merényletek fékezésére és megtorlására biztos, szabatos, a kor, humanitás és tudomány igényeinek megfelelő és ezekkel fejlődött s haladott büntető törvények hazánkban nem léteztek; hanem többnyire csak a régi törvényeinkben kimondott „fur laqueo,homicidagladio", az elavult 1656-ki Praxis Criminalis, a Verbőczi hármas törvénykönyvében, s egyes törvénykönyvekben elszórtan találkozó, magukat túlélt némely büntetési szabályok, a felségsértésről szóló 1715. VII. t.-cz., a hűtlenségről rendelkező 1723. IX. t.-cz., a hűtlenség sok régi esetét közbűnökké átváltoztató 1723. X.-XI.—XIII. törvényczikkek, némi megállapodott törvénykezési gyakorlat, s újabb időben kelt ministeri utasítások, és ezek mellett a legtágabban értelmezett „prudens iudicis arbitrium" képezték alaki és anyagi büntetőtörvényeinknek, most már tarthatatlan s a jelenkor jogérzetét ki nem elégítő silány összegét; ugy, hogy a gondolkodó 86