Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-44
\'ü OLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. galommal mozdították s mozdítják elő jelenleg is elemi iskolák fentartásával a népnevelést, a hazánkban létező többi hitfelekezetek is, s ezeknek e téren szerzett érdemök annál inkább becsülendő, mert a mit az érintett hitfelekezetek ezen irányban szegénységük mellett tettek és tesznek, azt minden segítség nélkül, saját erejökböl tették, s igy eredetileg a népnevelés csakugyan az egyháznak kezében volt. Az állam gondoskodását, ennekelőtíe is inkább csak a magasabb tanintézetekre fordította, melyekben a kitűnőbb tudományos kiképeztetés, és szakismeret érhető el; de magára az elemi iskolára, a népnevelés fejlesztésének ezen alapos institutiójára, vajmi kevés figyelmet fordított, s azért a törvényhatóságok is nem fejtették ki e részben a kellő erélyt, főleg a régi időben, midőn még a balfogalom uralkodott, hogy a népet nevelni nem szükséges, sőt nem is tanácsos. Ezen balfogalmak végre elenyésztek s most épen annak ellentéte, t. i. a népnevelésnek szükségessége merülvén fel, a népnevelésnek felkarolását az államok mindinkább maguknak kezdték vindicálni és méltán, mert csakugyan érdekében van az államnak gondoskodni arról s arra felügyelni, hogy az ifjúság az állam czéljainak megfelelőleg neveltessék. Hazánkban is komolyabb irányt nyert a népnevelés ügye az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk alkotásával s ezen törvénynek főbecse abban rejlik, hogy általa kezdődött a népnevelés ügye azon térre vezettetni, a hova az szorosan véve tartozik, t. i. a társadalmi térre, mert ezen törvény intézkedik nem egyedül és kizárólag csak az állami, hanem intézkedik egyszersmind, részint a községi, részint a hitfelekezeti, tehát társadalmi jellegű elemi iskolák felett s az iskoláknak felállítását, csak ott tartotta fel magának, hol az elemi iskolák felállítása sem a községtől, sem a hitfelekezettől, tehát a társadalomtól nem telik ki. Az emiitett 1868-ki törvényben lefektetett eszmék és intézkedések czélszerüsége kétségbe nem vonható s még is ezen törvény a gyakorlati életben nem felelt meg a várakozásnak, nem pedig azért, mert a törvényben foglaltatnak ugyan czélszerü intézkedések, de azoknak kiviteléről kellőleg gondoskodva nem volt. A tanfelügyelő egészben Isólálva állíttatván a népnevelés élére, a mostani rendszer mellett nem felelhet meg tökéletesen hivatásának, mert a kellő közegek hiánya miatt minden intézkedésének végrehajtásánál akadályokkal találkozik, nincs ugymondván senki, ki intézkedéseit foganatosítaná. E bajon ugyan a most javaslatba hozott törvény által segítve volna, mert a tanfelügyelő, a közigazgatási bizottságnak egyik tagja és előadója lévén, nem ő fog gondoskodni az effectuatioról, hanem a végrehajtandókat, a közigazgatási bizottság fogja végrehajtatni saját közegei által s igy a tanfelügyelő hatalmas támaszt nyervén a bizottságban, bizonyosan jobb sikerrel fogna ezentúl működhetni. Előnyös e feleit a törvénjmek ezen szervezete már azért is, hogy oly nevezetes s nagy horderejű ügyben mint a népnevelés, nem egyedül és kizárólag a tanfelügyelőnek személye függetlenül és önhatalmúlag intézkednék, hanem ezen intézkedésben a közigazgatási bizottság tettleges befolyást gyakorolna, s miután az a megyei institutionak kifolyása, közvetve a törvényhatóság is volna befolyással, ekkép ezen törvény csak a közigazgatási bizottságról szóló törvénynyel combináíva fogná tökéletesen érvényesíthetni az 1868-ik évi XXXVIII. törvényezikkben lefektetett eszméket s intézkedéseket. Egy hibája van ugyan a most említett 1868-ik évi törvénynek, t i. kimondja, hogy azon esetben, ha a községi és hitfelekezeíi elemi iskolák, nem felelnek meg a törvény követelményeinek, azok megszüntetendők. Véleményem szerint hibás a törvénynek ezen szabálya. Feltehető ugyanis azon eset, hogy a felekezeti elemi iskola az illeíő egyháznak puszta nem akarása, vagy épen fukarsága miatt nem felel meg a törvény által kijelölt feltételeknek. Bármennyire lennék is barátja a hitfelekezeti autonómiának, azt soha sem kívánnám annyira kiterjeszteni, hogy az autonómiának ezime és ürügye alatt, az állam irányábani kötelezettségnek elmulasztását lehessen palástolni, mert az egyházi autonómiának határait az állam autonómiája szabja meg. Nézetem szerint az ilyen esetben kötelessége volna a kormánynak elébb meggyőződni arról, vájjon tehetetlenség, vagy puszta nem akarás oka-e annak, hogy az illető hitfelekezeti, vagy községi elemi iskola nem felel meg a törvény követelményeinek, és szerintem csak az első esetben
