Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-44

XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. j 1 és tere lehet arra, hogy akár segélyezze a hitfelekezetet, akár állitson fel maga nekik közös iskolákat. Máskép ha ezen igényét az összes iskolákra ki akarja terjeszteni, melyeket a felekezetek nem akarnának rendezni, ugy az állami segélyezés mindjárt nem lesz képes azokat mindenütt rendezni. Ezen segély jelenleg úgyis oly csekély, hogy talán legszükségesebb lesz azon helyekre fordítani, a hol épen nincs iskola. Mert legnagyobb anomáliát és igazságtalanságot követünk el azzal, hogy ha az állam e csekély segélylyel a tehetősebb községeket díjazza, azoknak állami vagy községi iskolákat állit, és segélyt, dijt nyújt, azért mert saját hitfelekezetök iskoláját nem akarják fentartani. Az államnak, ugy tartom, hogy erre sem ereje nincs, sem ez feladatát nem képezheti. Az államnak e tekintetben úgyis sokkal nagyobb szükségei vannak, mintsem képes lenne mindezeknek megfelelni. — Nem tartozik talán a tárgyhoz, de röviden megemlíthetem, hogy az államnak mennyi gondja s költsége lehet még a népiskolai ügy mellett, annak mellékes feladatainál. Itt van például mindjárt a kisdedóvodák felállításának szüksége. Talán rövid időn hivatva lesz már a törvényhozás tárgyalni a törvényjavaslatot, mely e részt készülőben van: hogy a községek láttassanak el kisdedóvodákkal. Itt áll mindjárt előttünk egy más kérdés, melyet a minister ur már is kilátásba helyezett, hogy az átalános védkötelezettség érdekében már a népiskolákban is tanittassék a hadgyakorlat. Itt van, hogy ne említsek többet, az, mi engem igen közel érdekel, hogy jutalmaztassanak azon tanítók, kik idegen nyelvű vidékeken a magyar nyelv tanítása körül érdemeket szereznek maguknak. Igen gyakran volt alkalmam tapasztalni, hogy midőn idegen ajkú hitközségeinket iskoláik rendezésére intettem, azon választ vettem: „igen, ha legalább más nyelvet is, a magyart, az állam nyelvét is lehetne megtanulni iskoláinkban. Saját nyelvünket ugy is tudjuk, úgymond, és írására nem sok szükségünk." Fájdalom azt sem mondhattuk erre, hogy kötelezni fogjuk majd a tanítókat a tanításra; mert azon vidéken eddig a legtöbb tanító nem tudja az állam nyelvét. De tudok ellenben állami közös iskolát is, melyben a tanítók nem tudják az állam nyelvét. Méltóságos főrendek! Nem akarom tovább ezekkel és hasonlókkal, a mi mind államköltségbe kerül, fárasztani igen becses ügyeim őket és egyszerűen azzal zárom be beszédemet, hogy én meghajlok a szabadelvű és korszerű docrrinák előtt, tudom tisztelni azokat, melyek a tan- és vallásszabadságnak tág tért nyitnak, de mégis jobban szeretek gyakorlati politikát űzni s azon gyakorlati eljárást, hogy az állam és egyház egymást karöltve támogassák a közös czél elérésében. Mert én ugy vagyok meggyőződve, hogy az államnak ezen cnlturalis nemes törekvésében is fel kell használnia azon morális erőt, mely a hitfelekezetben, a vallásban rejlik, annak magasztos czéljai előmozdításával. Szépnek és jónak tartom a versenyt is, hol az helyén van. De midőn ez az egymással versengő gyenge erőket megbénítja és tönkre teheti, akkor jobbnak látom az egyesült erőben, a kölcsönös támogatásban álló gyakorlati eljárást. Bátor leszek különben az illető szakaszoknál módositványaimat előterjeszteni. (Éljenzés. Helyeslések) Radvánszky Antal aólyomi főispán.Nagyméltóságú elnök ur, méit. főrendek! A népnevelés szorosan véve nem az államnak, nem az egyháznak, hanem a társadalomnak feladata. Eredetileg, igaz, a népnevelés ügyét majdnem mindenütt az egyház karolta fel, hazánkban jelesen kitüntette különösen magát e téren az egyházirend. Nem tagadhatni ugyan egy részről, hogy az egyházi-rtnd mindamellett, hogy sokat tett a tanintézetek ügyében, régi időben vagyonához aránylag talán még többet is tehetett volna, de másrészről el kell ismerni, hogy ujabb időben kitűnő lelkesedéssel s áldozatkészséggel igyekeI zett pótolni azt, mi a régi időben elmulasztatotí, s be kell vallani, miként a jelenlegi korszakban alig volt és vau püspök, vagy főpap, ki a tudománynak nem élt, annak nem áldozott s jelesen az elemi iskolákat anyagilag nem istápolta volna. S ha a most élőknek szerénysége nem sértetnék meg, többeknek s ezek közt, a Duna mentében atyáskodó főpászíori tekintélynek lehetne nevét nevezni, mint egyikét azoknak, kik hasznos tanintézetek, ápoldák, czélszerü oktatási institutiok, neveldéks jelesen elemi iskolák alakítása által tanúsították, mennyire szivökön hordják a népnevelés szent ügyét. De hasonló buz-