Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-44

10 XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. a felekezetek nem a törvény elleni ellenkezésből vagy épen az állam elleni renitentiából nem rendezték iskoláikat, hanem mivel erre anyagilag nem voltak képesek. Tudjuk, hogy 8 év alatt talán egyetlen hitfelekezeti iskolai főhatóságunknak, melynek nevét nem akarom említeni, nehogy részünkről dicsekvésnek látszassék, sikerült rendezni egyházmegyéjének minden iskoláját. Ez is gazdagabb megyében történt, hol a segély is bőkezű volt, az alapok is nagyobbak és a nép is tehetősebb; mi oly megyékben, melyekben szegényebb a nép, még csak pium desiderium lehet. Az egész országra nézve legfelebb még csak azt lehetne most kimondani, hogy következetesen 10 vagy 15, sőt 20 vagy 25 év alatt kell az összes iskoláknak rendeztetiiiök. Még igy is örvendhetnénk az eredménynek. Francziaországban 50 évnél több kívántatott erre. Csak ily módon lenne lehetséges ebben határozott tervet készíteni, és követni. Csak igy lehetne kívánni, hogy a felekezeti iskolai főhatóságok tökéletes és rendszeres tervet terjesztenének elé a kormánynak, kimutatva ebben azt, hogy hány év alatt hol és mi alapon volnának képesek ezen rendezést foganatosítani és teljesen keresztül vinni. 0 nagyméltósága, a vallás- és közoktatásügyi minister ur e tekintetben már némileg intézkedett is, mert évek előtt legalább felhívta a felekezeti főhatóságokat hasonló kimutatás elkészítésére. De ezen alapon mindeddig sem e törvényjavaslatban, sem rendeleti utón tudomásomra semmi rendelkezés sem történt. Pedig csak ily tervszerű eljárás vezethetne e téren czélhoz. Ily tervezet alapján könnyű volna az államnak egy rendszeres tanügyi administrativ politikát megalkotni, annyira, hogy mindig tudná, melyek azon iskolák, melyek az egyes években rendezés alá fognak jönni, s melyek azok, melyek ezen az utón épen nem rendeztethetnek. E szerint egyrészt ellenőrizhetné a hitfelekezetet, vájjon a felvállalt rendezésben a kitűzött terv szerint eljárnak-e s erre őket inthetné s kényszerithetné. Másrészt tudná, melyek esnek az ő rendezése alá s az állami segélyezés súlyát oda fordíthatná rendszeresen, hol a rendezés a legszükségesebb. Mert természetesen vannak oly szegény s oly csekély vagy. nagyon vegyes hitfelekezetü községek, melyekben a rendezést az illető szegény és csekély számban levő hitfelekezetek községei és hivei aligha fogják teljesíthetni és magukra vállalhatni. Ily esetben az államnak lehet és kell iskolát állitnia, mit sajnálhatunk ugyan saját szempontunkból, ha nem hitfelekezetit állit, de nem tehetünk ellene a törvény ellenében s igyekezni fogunk részünkről vallási tekintetben őket istápolni. Ily terv mellett volna értelme az iskolai törvényhatósági administratiónak is. Természetesen azután nem lenne szabad másfél évről beszélni, hanem oly hosszabb időszakról, melyben megnyugodhatnék mind az állam, mint a hitfelekezeti főhatóság. Ez csak egyike azon indítványoknak, melyeket előhozni bátorkodnám. De megvallom, hogy nem fektetek sem valami nagy súlyt arra, hogy ily szabály bejöjjön a törvénybe, miután ez egyszerűen ministeri szabályrendelettel is elintézhető volna. S ezzel csupán csak tanügyi administrativ politikánkra nézve kívántam egészségesebb s a mainál gyakorlatibb vezérelvet felállítani, mint azt igy, más, nálunknál hatalmasabb államok kitűzték és követték volt. De sokkal nagyobb súlyt fektetnék a 6. §. 4 pontja megváltoztatására azon részében, melyben ismétli az 1868-diki XXXVIII. törvényezikk 15. §-a rendeletét: „hogy ha a mondott feltételeket a háromszori megintés után sem akarják, — úgymond, — vagy nem képesek saját felekezeti iskolájukra nézve teljesiteni," akkor t. i. bekövetkezik az állami rendszabály, melynek végeredménye az illető hitfelekezeti iskola megszüntetése. Itt kettőt különböztetek meg. A törvény itt distinguál a: „nem akarják vagy nem képesek közt." Teszem az előbbit, hogy „nem akarják." Erre nézve némileg már a jelen törvényjavaslat annyiban provideál. hogy ki van mondva benne, hogy a törvényhatóságok közegei tartoznak segélyezni a hitfelekezeíi iskolák főhatóságait is iskola állítási s rendezési eljárásukban. Én ezt a törvényben ugyan világosabban kívánnám kitétetni, ugy t. i., hogy ott, a hol az illetők nem akarják tenni, az iskolai hatóság kívánhatja a törvényhatóság segélyezését arra, hogy a nem akarók kényszeríttessenek iskoláik rendezésére. Ellenben ha épen nem képesek : akkor az államnak mindenesetre igénye