Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-44

XLIV. OBSZAGOS ULES. 9 lenül mérsékelték az összeütközéseket, melyeket az erőszakosabb s végletekig vitt eljárás veszélyesekké fokozhatott volna. A kérdés és feladat már most az volna, képes-e ezen törvényjavaslat mindazon összeütközéseket, mindazon nehézségeket elhárítani, melyeket az 1868-iki törvény által felidézett irány okozott ? Kész vagyok ugyan elismerni, bogy a közoktatásügyi minister ur ő nagyméltósága által benyújtott indokolása az előttünk levő törvényjavaslatnak meggyőzött arról, hogy több tekintetben a nehézségek el lesznek hárítva, különösen az executivára nézve; miután az most a törvényhatóság kezében lesz és nem fog többé, — mint a miniszteri indokolás is mondja, a levegőben függni mint eddig. Hasonlóan a vallásfelekezeti iskolák főhatóságát is hatályosabban gyámolitja ezen törvény az executivában. Mert eddig megkívánta ugyan a törvény tőlünk az iskolák rendezését; de ebben istápolásával a hatóság nem segélyezett. És valamint b. Eötvös József mondta már, hogy az iskolai törvény végrehajtása a szolgabirák jó akaratától függ, ugy mondhatjuk mi bitfelekezeti iskoláinkra még inkább, hogy a törvény végrehajtásában csakis az illetők: községek és hatóságok jóakaratától függöttüuk. Valószínű ugyan erre nézve az is, hogy ujabb összeütközéseknek lehet ismét helye azáltal, hogy az iskolai főhatóság behelyeztetik a törvényhatósági végrehajtó bizottságba. Méltóztassanak csak arra az egyre reflectálni, hogy midőn peres közösiskolai kérdések merültek fel, rendesen kérdésbe vétetett, vájjon a többség szavazott-e rá? vájjon micsoda ellenokok merülhetnek fel, a melyek a határozatot megváltoztathatják? Mert egy községben ma igy szavaztak, és másutt holnap ismét máskép döntötték el az iskola kérdését. Ekkor természetesen nem volt egyéb mód, mint hogy a törvényhatóság kiküldötte orgánumait a tény megvizsgálására és a vizsgálat alapján constatálva a tényt, hozott határozatot. Ma midőn az iskolai hatóság behelyeztetik egészen a törvényhatóság kebelébe, sokkal kényesebbé lesz ezen állapot; mert maga azon hatóság fog eljárni a vizsgálatban, mely initiálja az actiót, és ő maga lesz a vizsgálat alapján bírája saját intézkedése törvényl'ŰREJTDI KAPLÓ IX. 1875/78. Szerűségének. Ezen anomália ismét nehézségeket fog szülni. De ezekre most nem akarok nagy súlyt fektetni. Az, mire legnagyobb súlyt helyezni kívánok, hogy ezen törvényjavaslatban is az 1868-iki XXXVHI-ik törvénynek 15 §-a érintetlenül áll, mely az általam előadott nehézségeket s összeütközéseket a népiskolai törvény kivitelében szülte, s ellene oly nagy ellenszenvet keltett. Ugyanis a 6. §-nak o) pontja azt mondja: „a hol pedig a felekezeti iskola a vallás- és közoktatásügyi minister által a felekezeti hatóságokhoz félévi időközben ismételt háromszori megintés után sem felelne meg a törvénynek, községi vagy állami iskola felállítását hozza javaslatba a ministernél." Ennek ellenében bátor leszek az illető helyen módositványt benyújtani, s akkorra fentartom magamnak azt a szükség szerint indokolni. Most csupán átalánosságban kívánom ez iránt szerény nézetemet előadni. (Halljuk!) E szerint tehát ismét az következnék be, hogy ha háromszori megintés után sem képesek hitfelekezeteink másfél év alatt teljesen rendezni, akkor e törvény szerint iskolájok ismét veszélyeztetve van a kormány eljárása által. E törvény első nehézségét, mélt. főrendek, mint megjegyeztem, az képezi most is, és az fogja képezni még egy ideig, hogy az kivihetetlen, a mi pedig minden törvénynek legnagyobb árnyoldala, mert lehetetlenséget involálván, mindig álutakra terel. Jövőben is megmaradnak korlátolt anyagi viszonyaink, melyeknél fogva felekezeteink bizonyára a megintések után sem lesznek képesek rendezni iskoláikat. A következés azt mutatja ugyan is, hogy nem csak három félévi megintés után, hanem — már a törvény hozatala óta elmúlt 8 év után sem voltak erre összes hitfelekezeti iskoláink képesek. Ezen törvény meghozatala után is el fog múlni számos három félév, és még sem lesznek képesek a hitközségek iskoláikat rendezni. De nem lesz képes azt tenni az állam sem. Azt hiszem, hogy ha tanügyi törvénykezésünk és politikánk más reálisabb, s körülményeinkhez mértebb gyakorlatilag létesíthető elvből indulna ki, sokkal könnyebben, s biztosabban juthatna czélhoz. A tapasztalás eddig is azt mutatta, hogy