Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-98

XGVI1I. OESZÁGOS ÜLÉS. 241 vényszék köteles egyik bíráját delegálni az ügy kivitelére. A bagatellügyeknek ezen fontosságáért tanulmányoztam a törvényjavaslatot. Megvallom, hogy több hiányt találtam benne. De csak egy főhiányra kívánom a mélt főrendek figyelmét felhívni. (Rallult!) A bagatellögyekbeni bizonyítás ^különböző, annyira különböző a községi elöljáróság! a járásbirósági és szolgabírói ügyekben, hogy egymással homlokegyenest ellentétbe jő. A mi a törvényj aA-aslat által kilátásba helyezett megtakarítást illeti, megvallom, ezt is illusoriusnak tartom, mert hiszem, hogy ezen törvényjavaslatot csakhamar fogja követni a házi pénztár, a domestiea behozatala. — Akkor mi fog történni ? Ki fog derülni, hogy a bíráskodással is elfoglalt szolgabíró képtelen sok más teendőinek eleget tenni. Kényszerítve leszüuk tehát új szolgabirákról vagy segédszolgabirákról gondoskodni. Nem mindegy-e, hogy jobb, vagy a balzsebből kell-e űzetni? De én megvallom, sokkal szivesebben fizetek balzsebemből egyenesen az állampénztárból a birói személyzet szaporítására, mint a megyei pénztárból az újonnan választott tisztviselő díjaZRSi-kFíX. Mindezeknél fogva a törvényjavaslatot jelen alakjában el nem fogadom. Azonban a bagatellügyek gyorsabb elintézését magam is óhajtom, és ezt a járásbirák szaporításával vélném elérhetni. Eötvös Dénes b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A törvénykezési javításoknál főkép két dolog szokott czélul kitíízetni. Az első az, hogy szabatos, jó törvények következtében a viszályok, melyek az egyes polgárok közt támadnak, biztosan, a legigazságosabban elintéztessenek; másodszor, hogy a mennyire a czélnak meg van felelve, de csakis a mennyire a czélnak meg van felelve, az igazságszolgáltatás gyorsittassék. Azonban csekély véleményem szerint a kisebb polgári peres ügyekről szóló törvényjavaslat ezen czélok közül sem az egyiknek, sem a másiknak megfelelni nem fog. Nem fog megfelelni az első czélnak, mert arra nézve biztosítást e törvényjavaslat nem nyújt, hogy e bíróság elé csak az egészen világos kisebb ügyek fognak kerülni; sőt ezen törvényjavaslatnak 11. §-a, a melyben azon tárgyak soroltatnak elő, a melyek FŐKEÍTDI MAFLÓ. II. 1876/73. e bíróságra ruháztatnak, azon aggodalmat gerjeszti bennem, hogy nem szakavatott bíróság által bonyolódott és nagyobb fontosságú perek fognak elintéztetni, a melyeket a bagatell-ügyekhez számítani nem lehet, daczára annak, hogy az államnak feladata lenne épen a szegényebb és tudatlanabb polgárokat védeni, a mennyire ezt az egyenlőség és alkotmányosság elvei megengedik, és gondoskodni arról, hogy ezeken törvénytelenségek és igazságtalanságok ne követtessenek el. E törvényjavaslat továbbá nem felel meg a második czélnak, a békebiráktól bizonyos qualificatiókat kívánván, a mennyiben a szolgabiráknak, ha a békebirói tiszttel felruháztatnak, ezen törvény szerint szabadságukban áll ezen szakmában eljárni, vagy nem járni el; ennek következtében attól félek, hogy mig a városokban és némely helyeken lesz elég bíró, a ki ezen kisebb ügyeket elintézze, az az anomália fog történni, hogy az ország más részeiben nem fog találkozni biró, és ismét csak az a bíróság fog a bagatell-ügyekben ítélni, a mely eddig intézkedett, t. i. a járásbíróság. Nem kívánom a mélt. főrendek türelmét sokáig igénybe venni, csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, a mit t. barátom Schmidegg gr. is előadott, t. i. hogy 50 frt és az ezen biráskodást tevő ügyek a szegény ember részére nem bagatell-iigyek, holott a járásbíróságoknak szaporítására kiadott kéí-háromszázezer frt vagy több is, az egész országra nézve csekély véleményem szerint csakugyan bagatell lenne. Mind szellemi kifejlődésünk, mind pedig az anyagi gazdászati jólét, főkép törvénykezésünk javításától függ. Ha törvénykezésünk olyan lesz, melyben mindenki megbizhatik, pl. bátor vagyok idézni, a mi már itt e házban egyszer megpendittetett, a colonisatio kérdését, akkor sikerülni fog jóravaló, idegen, tehetős iparos emberek itt való letelepedése, a kiknek itt letelepedése hasznosabb lenne az országra, mintha mindenféle szegény gyülevész népet idehozunk. A jó módú külföldiek letelepítése pedig mindenesetre könnyittetik az által, ha a törvénykezési rend itt olyan, hogy bizalmat gerjeszt; és ha az államvagyon eladatnék, ezen vagyon értéke is nagyobbodnék ezen intézkedés által. En, a ki ezen országnak szilárdságát és bol31