Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-44

XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 7 kon át sem fordult elö valamely nagyobb differentia. És ez igen természetes. Valahányszor az alkotmány uralkodott Magyarországon, óva volt általa egyszersmind ugy a vallás-, mint a tanszabadság. Rendesen csak azon korszakokban, midőn az alkotmány fel volt függesztve s szünetelt, mint II. József korában, vagy pedig a legújabban átélt időben, voltak erősebb conuietusok. A mint az alkotmány helyre volt állítva, helyre állott vele rendesen a vallás- és tanszabadság is. Mindannyiszor szívesen láttuk azért az államot iskoláinkban, s örvendettünk, hogy tanuja lehetett azon igyekezetnek, melyet iskoláink tanúsítottak a nemzeti alkotmányos szabadság- és hazafiúi érzet, a honszeretet fejlesztésében. Ugy hiszem, hogy épen ily hazafiúi önérzettel elmondhatják ezt más hitfelekezeteink is iskoláikról, különösen protestáns felekezeteink az övéikről. Méltán hivatkozhatom e tekintetben a legelfogulatlanabb és legilletékesebb tekintélyre, a jelenlegi miniszterelnök ur ő nagyméltóságára, ki az 1868-iki törvény bemutatása alkalmával lelkesülten mondhatta, hogy Magyarország hitfelekezetei bízvást hivatkozhatnak a történelemre, hogy mindenkor készek voltak mindazt megtenni, | mit tőlök az állam érdeke kívánt. Ellenben íme most ezen törvényjavaslattal szemben felmerül azon kérdés, hogy mi okozta azt, hogy az 1868-iki népiskolai törvény annyi bajt szült a hitfelekezeteknek, és oly legyőzbetlen nehézségekbe ütközött annak keresztülvitele; valamint hogy ezen nehézségeket maga a vallás- és közoktatási miniszter ur a népiskolai hatóságokról szóló jelen törvényjavaslathoz mellékelt indokolásában kénytelen volt elismerni. Nagyobbára helyesen s kimeritőleg vannak ugyan itt felsorolva azon okok, melyek a nehézségeket, összeütközéseket-, s ezen törvénynek részbeni eredménytelenségét szülték. En csak egyet, de a legfőbbet nem találom ezek között, vagy csak nem találom nyíltan kimondva és kellőn hangsúlyozva ; mire pedig legnagyobb súlyt kívánnék fektetni, és mire beszédemben is leginkább szándékom vonatkozni. Az 1868-iki népiskolai törvényezikk egyik legnevezetesebb rendelkezése a 15. §-ban az, hogy mindazon felekezeti iskolák, melyek három, féiévenkint ismétlődő megintés után sem rendez- | tétnek, ezentúl közösekké lesznek, vagy átalában az állam által helyökbe mások állitandók. (Mozgás.) A 15. §. azt mondja, — olvasom a törvény szövegét — „hogy ha tehát a hitfelekezeti hatóságok a kormány által féiévenkint történendő három izbeni megintés után sem teljesítenék a törvény rendeletét, a kormány közös községi iskolák felállítását rendelheti el." Ez a törvény világos értelme. Ezen törvény már magában hordta mindazon nehézségek és összeütközések csiráját, melyek innen fejlődtek. Legelőször is e törvény ezáltal átalában kivi hetetlenné lett. Mert ha valóban következetesen és szigorúan átvitetett volna, ugy bátran el lehet mondani, hogy másfél év múlva Magyarország iskoláinak legalább felét, ha nem többet, be kellett volna zárni. Az ujabb iskolák felállítására szükséges költségnek pedig hiányában lévén, sem a községek nem lettek volna azon helyzetben, de maga az állam sem, hogy egyhamar ujabb iskolákat nyithassanak. Ennélfogva Magyarországnak jó fele iskola nélkül maradt volna. Sőt ha e törvényt szigorúan vennők, még ma is, talán iskoláinknak mindenesetre egy harmadát be lehetne és kellene zárni. Ebből mindjárt következett természetesen azon anomália, következtek azon összeütközések és folytonos nehézségek, hogy miután a törvény rendszabályait kivinni absolute lehetetlen volt, tehát, — közönséges szólamot használva, — csak ugy találomra kezdetett meg a közös községi vagy állami iskolák felállítása; oly helyeken állíttattak fel, hol a kellő belátás, vagy kellő vallásérzet, vagy kellő anyagi áldozatkészség h anyában az illetők, vagy csak azoknak egy kisebb vagy nagyobb része nem akarták vagy nem voltak képesek berendezni bitfelekezeti iskoláikat s e mellett készek is voltak azokkal inkább azonnal felhagyni. Ott azután, mint ismeretes, megkezdődött az actio a tanfelügyelők belátása szerint a községi vagy állami közös iskola felállítására. Ebből következett az agitatió, izgatás a községi pártok és felekezetek közt, az actio és reactio. A községek két pártra oszoltak, egyik felen állott a hithüség s áldozatkészség, mely fel akarta tartani hitfelekezeti iskoláját A másik félen a vallásközöny s az áldozatkészség hiánya. Azok, kik nem akartak áldozni iskolájuk fentartására, egyszerűen arra speculál-