Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-74

170 LXXIV. OESZÁGOS ÜLÉS. inkább erkölcsi tekintetben fognak hatni, mint anyagi biztosítékot nyújtani. De van mélt. főrendek egy dispositió e törvényben, mely szerintem határozott pragmaticus eredményeket fog felmutatni. Méltóztatnak tudni, hogy jelenleg egy adóssági perben, mely tudvalevőleg hosszabb ideig is tarthat, addig, a mig azon per végrehajtás által teljesen befejezve nem lesz, kamatok azon mértékben, a mily mértékben azok a kölcsön szerződés megkötése alkalmával kiköttettek, az adósfélen megvehetők, és sokszor, különösen a mi a végrehajtásokat illeti, nem is a végrehajtást szenvedő félnek mnlasziása vagy rósz akaratán múlik, hogy a végrehajtás be nem fejezhető. A végrehajtások alkalmával tudjuk, hogy gyakran igényperek támasztatnak, melyek nem ritkán igen bonyodalmasak és bevégzésök előtt a végrehajtások be nem fejezhetők, s igy a végrehajtó fél a nélkül, hogy ő bármi tekintetben a végrehajtásnak hosszú időre való elhúzására okot szolgáltatott volna, kénytelen sokszor 3-szorosan és 4-szeresen kamatok alakjában megfizetni azon tőkeösszeget, a melyet kölcsön alakjában kapott. Sokkal nagyobb mértékben mutatkozik ez a csődügyeknél. A csődperek természetűknél fogva hosszabb lefolyásúak. Ily perekben az első és másod intabulans után következő hitelező, ki betáblázván követelését gyakran, még azt bitté, hogy 5 a betáblázás által elegendő biztosítékot nyert követelésének behajthatóságára nézve, akkor, midőn 8 —10 év múlva a csődper lefolyik, azon veszi magát észre, hogy elvesztette követelését, mert a kamatok cumulatiója folytán az első és másod helyen betáblázott követelések kimeritek a csődtömeget. En tehát, ha ezen törvénynek semmi más eredménye nem volna is, noha azt hiszem, hogy fog lenni, már ezen egy eredménynél fogva, melyet imént felhoztam, értem a kamat eumulatiójának esetét, eléggé szükségesnek tartanám e törvénynek meghozatalát. A hármas bizottság jelentésében, — de a discussió folyamában is az 1865—-68-iki legislatió abbeli intézkedése, melynélfogva az 1868-iki XXXI. t.-cz. megalkotása által az addig fennállott uzsorát; rvényt eltörölte, bizonyos tekintetben eritica alá vonatott. Kétséget sem szenved, hogy az áramlat olyan volt, a milyennek azt a hármas bizottság jelezte, hogy t. i. az uzsoratörvénynek megszüntetését követelte. Azonban ezen áramlat nemcsak nálunk, hanem más államokban is, nem az 1868-ban, hanem sokkal, mondhatnám évtizedekkel előbb mutatkozott. A magyar legislatió sem 1868-ban kezdett ezen áramlatnak engedni, hanem már 1840-ben tett az uzsoratörvényeket illetőleg egy nevezetes intézkedést, mert az 1840-iki XVI. t.-cz. azt mondja ki, hogy: „a kereskedők, gyártók, gyógyszerárusok, mesteremberek és közkereseti társaságok közt kereskedési, gyártási vagy mesterségből eredett adásvevés következtében bármily magasan kikötött kamatok és díjak uzsorának nem tekintethetnek." Ennélfogva nemcsak az 1868-iki törvényhozás, hanem már ez előtt 36 évvel az 1840-iki sem tartotta az uzsorát oly mértékben fentarthatónak, mint a minőben az akkor fennállott. En nem merem tagadni azt, hogy az 1868. XXXI. t.-cz. az uzsora terjesztésére bizonyos befolyással volt; azonban azt állithatom, hogy ha az 1868. XXXI. t.-cz. nem hozatik is meg, hanem bekövetkeznek azon dolgok, mik azóta csakugyan bekövetkeztek, az uzsora oly mértékben volna meg, mint a minőben ma meg van. Hogy az 1868. XXXI, t.-cz.-nek az uzsora emelkedése tekintetében közvetlen hatása nem volt, erre nézve bátor vagyok a mélt, főrendek figyelmét visszavinni az 1868 — 1873-iki időközre, vagyis az uzsora-törvénynek eltörlését követő első öt évre. Azt hiszem, hogy az, a ki visszaemlékezik azon időre, igazat fog nekem adni arra nézve, hogy az uzsora emelkedéséről azon időben panaszt emelni nem hallottunk. Emelkedett az uzsora 1873, vagyis az átalános pénzügyi erisis bekövetkezése óta épen úgy, mint a hogy rosszabbultak átalában a többi állapotok is. Különben, ha valaki fáradságot vesz magának az uzsora elterjedéséről statistikai adatok alapján bizonyos képet formálni, azt hiszem, hogy azt fogja tapasztalni, hogy a mily mértékben kevéssé takarékos, szorgalmas és munkás valamely vidéknek lakossága, azon mértékben emelkedik az uzsora, úgy, hogy én bátran merem mondani, hogyha valaki egy vidéknek industriositásáról akarna magának meggyőzőj dést szerezni, terjesztesse maga elé az uzsorai kimutatásokat s ö magának azon vidék iparára