Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-74

LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 159 tétben fogni ezen törvényjavaslatnak tendentiáját, becsét és ezélszerűségét, mert elvitázhatlan az, hogy a kamatláb maximumának megállapítása némileg mégis korlátozni fogja az uzsorának kicsapongásait, habár más részről nem tagadhatom, hogy a kamatlábnak a törvény által megállapított maximuma a practicüs életben könnyen a kamatláb minimumává fog válni, mert tartani lehet attól, hogy a törvényileg megállapított kamatláb maximumán alól alig fog valaki ezentúl pénzt kölcsön adni. De a főnyeremény abban rejlik, hogy a biró előtt csak a törvényben megállapított kamatlábnak maximuma leend mérvadó. S ezen nézetből indulván ki, s tekintettel arra, hogy ezen törvényjavaslat az első lépés, az első kísérlet az uzsorának, ha nem is végképi megszüntetéséhez, de legalább annak korlátozásához ezen törvénynek czélszerüségéről s hasznos voltáról meggyőződve, azt részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés) Perczel Béla igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Egyedül Eötvös Dénes báró ő méltósága volt az, a ki a szőnyegen levő törvényjavaslatot megtámadta és azt átalánosságbau sem fogadta el. Szorítkozni fogok tehát főleg az ő általa előadottakra és különösen érvelésének azon részére, melyben azt monda, hogy a kormány maga sem vár semmi sikert e törvényjavaslattól, következőleg ő egy oly törvényes intézkedéstől, melynek érdemére nézve a kormány maga is ily nyilatkozatot tesz, az elfogadást kénytelen megtagadni. Igaz, mélt. főrendek! hogy én senkit mistificálni nem akarván, egész őszinteséggel kellő adagokban tüntettem fel azon várakozásokat, melyeket én e törvényjavaslathoz kapcsolok. En, pl. nem dicsekedtem azzal, hogy én e tjavaslattal panaceát fogok nyújtani az országnak, mely az uzsorát meg fogja szüntetni, mert nagyon jól tudtam, hogy a mi sehol a világon nem sikerült, az nem fog nekem sikerülni itt sem. Azonban, daczára annak, hogy igen vérmes reményt nem tápláltam magamban, még sem titkolhattam el magam előtt azt, hogy létezhetnek intézkedések, a melyek, habár a létező bajoknak gyökeres orvoslását nem eredményezik is, azoknak, bizonyos tekintetben enyhítésére fognak szolgálni. De másodszor tudván azt is, hogy habár az FŐBERDI NAPLÓ II, 1875/78. 1868: XXXL t.-cz. hazánkban is eltörölte az uzsoratörvényt, ezen törvény a közérzületben nem fojtotta el azon irányt, hogy az, a ki felebarátjának szorult helyzetét annak megrontására zsákmányolja ki, vagyis más szóval, ki uzsorát tíz, becstelen, erkölcstelen cselekményt visz véghez, és miután e közérzület fennáll, én azt hiszem, hogy az államnak is fennáll az a kötelessége, hogy legalább ne segédkezzék közegei által egy oly cselekménynek érvényesítéséhez, a melyet senki erkölcsösnek, becsületesnek nem ismer (Helyeslés), és daczára annak, hogy csak ennyire szorítkozom az előterjesztett törvényjavaslatban, mégis egész határozottsággal merem állítni, hogy e törvényjavaslatnak lesznek erkölcsi, de lesznek anyagi tekintetben is üdvös következményei. Már a szatmári püspök ő méltósága által fölemlittetett az egyik következmény, a mely abban áll, hogy a pénzüzleítel foglalkozókra nézve nem fog közömbös lenni azon tudat, ha látják azt, hogy az esetben, ha ők oly magas kamatot kötöttek ki maguknak az adóstól, a melytől ezen törvény a segédkezést megvonja, meg vagyok győződve, hogy igen nagy része ezeknek inkább be fog elégedni szerényebb haszonnal tőkéje után, mintsem hogy elveszítse azon segédkezést, a melyre utalva lesz akkor, a midőn adósa kötelezettségének eleget nem tesz. De azonfelül nem lehet a hitelezőre nézve közömbös dolog az sem, hogy vájjon az ő tőkéje biztosításban részesül-e vagy sem? Már pedig, ha a törvénynek azon dispositiói életbe fognak léptettetni, melyekben az állam megtagadja bizonyos összegen felül a kamat kikötéstől a telekkönyvi mint az egyedül legbiztosabb biztosítékot, azt hiszem, hogy lehetetlen, hogy a tőke birtokosaira a törvény ezen dispositiói hatással ne legyenek. De előttem is nagy fontossággal bir azon körülmény, melyet a hármas bizottság felemlít jelentésében, hogy t. i. én fölötte lealázónak találom a bíróra nézve azon helyzetet, midőn ő legjobb meggyőződése és nemes érzület ellenére kénytelen oly exorbitans kamatokat a perben álló félnek megítélni, melynek megítélésétől egész biztosisággal várhatja, hogy az adós tönkrejutását i fogja maga után vonni. Azonban ezek szerintem 22