Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-74

168 LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. van igy, annak oka abban rejlik, hogy szegénységünk mellett hazánkban nem léteznek olyan tőkék, melyek ilyetén vállalatok életbeléptetésére szükségesek lennének. [Helyeslés!) Meg volna a töke s a vállalkozó tehetség is a külföldön s azért tekintetbe vételével azon előnynek, hogy hazánknak egyik részében meg vannak a nyers termények, másik részében pedig bőven találhatók fel azon anyagok és eszközök, melyek a nyers termények feldolgozására szükségeltetnek, indokolva lenni látszatnék, hogy a külföldi vállalkozó ide fektesse be tőkéjét. De hogy ez eddig nem történt, annak ismét az az oka, hogy közigazgatásunk, jelesen pedig az igazságszolgáltatás még nincs annyira rendezve, hogy az bizodalmat kölcsön fel a külföldi vállalkozóban tökeinek ide teendő befektetésére. Édesgessük tehát ide a külföldi vállalkozót, de ezt csak ugy fogjuk tehetni, ha előbb eltávolítjuk mind azt, mi a külföldi vállalkozóban a bizodalmatlanságot felébreszti. Ez megtörténvén, nem szenved kétséget, hogy a külföldi tőke ide fog átszivárogni, s igy meg lesz nyitva azon pénzforrás, mely egyedül nem csak alaposan megszüntetné az uzsorát, de emelné minden irányban anyagi jobblétünket. De fájdalom, ezt eddig nem tettük, sőt nézetem szerint saját csekély belföldi iparunkat nyomjuk, igaz, kényszerűségből, de nyomjuk mindenesetre hibás számítás mellett, a jövedelmi adónak túlcsigáztatása által. Legyen szabad erre vonatkozólag csak a czukor- és szeszégető-gyárakat felemlítenem : az utolsó évtizedben emelkedett hazánkban több czukorgyár, melyek szerencsés sikerrel kezdették meg s folytatták egy ideig működésöket, de most egymás után buknak, nem az üzlet s az árú kelendőségének hiánya miatt, mert ez megvolna, hanem egyedül azért, mert a reájok vetett adót nem birják. Igy vagyunk a szeszégető gyárakkal is; s ha jelenleg a kormányzatom alatt álló Zólyom és Turócz megyékben ezelőtt volt és jelenleg létező szeszgyárak számát párvonalozom, alig fogok hibázni, ha azt állítom, hogy hazánk felvidékén, mely az üzletnek ezen nemére volna utalva, a szeszgyárak fele számra leolvadtak, egyedül csak azért, mert az accis évről-évre nőttön nőtt, s végtére annyira fokoztatott, hogy azt főleg a kisebb szeszgyárak többé elviselni képesek nem valának. Nem lesz ismét hibás számitásom, ha azt állítom, hogy ennek előtte a nagyobb számban levő szeszégető házakból, az akkori kisebb accis nagyobb pénzösszeget hajtott be, mint jelenleg a mostani nagyobb accis (Helyeslés) a számban nevezetesen megfogyott szeszégető gyárakból hajt be. Ennek pedig két rósz következménye lett, az egyik, hogy a szesz külföldről importáltatik, a másik pedig, hogy a felföldön a szeszgyárak számának leszállításával a trágyának mennyisége is megfogyott, pedig a különben is silány föld rovására, mert szemlátomást észrevehető, hogy a trágya hiánya miatt a föld termelési erejéből veszített, mert a felföldön a szeszégetés nem annyira az üzlet tárgyát s a kereskedelmi nyerészkedésnek ágazatát képezte, mint inkább egyik főtényezője volt a gazdaság mívelési fokoztatásának. (Ugy van !) Igen jól tudom, hogy csak a kérlelhetlen szükség lehetett okozója az adó felemelésének, de másrészről nem tagadhatom meg azon meggyőződésemet, hogy az ipar felvirágzásának egyik fő akadálya a jövedelmi adónak túlcsigázása. Atalában azon szomorú helyheztetésben vagyunk, mi az adóuak felhalmozott tömérdek hátramaradásai által elegendőleg igazoltatik, hogy nemcsak az iparos, hanem a földbirtokos is gyakran jön azon helyheztetésbe, hogy nem képes adóját keresményének jövedelmeiből fedezni, hanem kénytelen olykor tőkéjéhez nyúlni. Mennél inkább látjuk, mennyire elharapódzott hazánkban az uzsora, hány vállalkozót, sőt családokat tett az már tönkre, annálinkább van indokolva gondoskodni arról, hogy az iparnak fejlesztése által vessünk gátat az uzsorának, mi szerintem alaposan csak ugy történhetik, ha a külföldi vállalkozókat ide fogjuk édesgetni s megtörjük s kiegyengetjük azon utat, melyen a külföldi tőke hozzánk át fog vándorolhatni. Tudom, hogy ez nem oly könnyen, s nem is a legrövidebb idő alatt kivihető feladat s épen azért, mivel az iparra fektetem a fősúlyt, mivel egyedül csak az ipar fejlesztésében találom a salvatelát nemcsak az uzsora ellen, hanem csak általa vélem elérhetőnek anyagi létünk javítását, mint előbb mondám, nem kötök vérmes reményeket ezen leendő új törvényhez. De azért fel tudom bizonyos tekiu-