Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-74

162 LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. előttünk fekvő törvényjavaslat által a czudar uzsora koriáitoltassék és elkeriiltessék, reménységem nincsen : a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául el n m fogadom, a részleteknél a hozzászólhatási jo ot magamnak fenntartván. Sclilancli Lörincz szatmári püspök: Midőn a magyar törvényhozás a kamatláb maximumát megállapitaiii készül, két fő nehézséggel áll szemben: a rideg theoriával, mely minden ilynemű kísérlet irányában határozottan visszautasító állást foglal el, s azt miut káros és erőszakos beavatkozást tünteti fel, mely a nemzetgazdászat bizonyos természetes törvények szerinti fejlődésébe illetéktelenül történik; és a szomorú tapasztalati tényekkel, melyek szerint az országnak némely vidékei az uzsora-üzelmek alatt feltűnően szenvedtek. A kérdés annál nehezebb, mert a törvényhozás a tudománynak nem praejudieálhaí, ez nem lévén hivatása; sem pedig a helyes és teljes gyakorlati megoldást nem ezélozhatja, ez az elet feladata lévén. Véleményem szerint a jelen törvényjavaslat nem egyéb, mint az önvédelem megkísérlése, oly vagyoni pusztítás ellen, mely a íheoriát halomra döntötte, a gyakorlati életaek tehetetlenségét pedig erkölcstelen eszközökkel kizsákmányolta; s e tekintetben én készségesen csatlakozom a javaslóit rendszabályokhoz, annál inkább, mert sem azon elveknek, meSyek e kérdés megvitatásában a tudomány nevében felállíttattak, nem tulajdonítok absolat értéket, sem pedig a nemzetgazdászat úgynevezett természetes törvényeinek oly átalános kényszerítő erőt, hogy ezek irányában kivételes esetek nem is képzelhetők. Igaz, hogy bizonyos adott viszonyok közt a tőke és kamat közötti arány ugyanazon szabások szerint természetszerűen módosai; igaz, hogy a hol ezen arány bármikép megzavartatik, a tőke visszavonul, a termelő pedig a kölesönszerzés nehézségeivel küzüvén, vagy csak tengeti" lételét, vagy tökéletesen tönkre megy; igaz, hogy törvényhozási intézkedések, melyek a pénznek mint árúnak a kereslet és kínálat szerinti természetét, forgalmát, expansiv erejét korlátok közé szólítani kívánták, eredményökben nem mutatkoztak oly hatásosaknak mint az czélozva volt, s hogy azok megkerülve alattomban kijátszattak. I)e mindezen bármily becses tapasztalatok nem oly kimerítők, hogy a kereset és kínálat törvényét oly mereven fel lehessen állítani, hogy e törvénynek oly hatás tulajdoníttassák, mely minden körülmény, minden viszony közt ugyanaz lenne, akár legyen egy nemzet fejletlen, akár a fejlődésnek legmagasabb fokán, ezen tapasztalatok még nem jogosítanak fel egy bizonyos neinzetgazdászati fatalisinus felállítására, mely kizárja vagy legalább a lehető legkisebb mértékre leszállítja az erkölcsi momentumot, s a népeknek nem egyebet tanácsol, mint tompa önmegadással alávetni magukat egy törvénynek, mely azokat az enyészet lejtőjére viheti. [Tetszés.) A pénz viszony ok, a hitel s a nemzetgazdászatra vonatkozó minden jelenség, valamint az ezekből levont szabályok nem minden időben, nem minden nemzetnél voltak ugyanazok. Változtak sokszor a pillanatnyi igények rendesen a társadalmi intézmények természete szerint. A nemzetgazdászatban nincsen meg azon lánczolata az eseményeknek, melyeket a phisikai világban észlelhetünk, sem pedig a staíistikai adatok nem oly teljesek, hogy egy átalánosan vaskövetkezetességgel működő törvényre lehessen következtetést vonni. Itt a társadalmi viszonyok a döntők, ezek pedig az erkölcsi, a szabad akarat tevékenységének kifolyásai. Meghajolunk a cosmicus törvények előtt, de alkotjuk a társadalmi intézményeket; amazok változhatlanok, ezek változnak a művelődés magaslata szerint. A szabályosság, mely a nemzetgazdászati viszonyokban észlelhető okozat és nem ok. Nem a szabályosság teremtette a viszonyokat, hanem a viszonyok a szabályosságot. {Helyeslés.} Ez áll a kereslet és kínálat szabályaira nézve is. Más természettel birnak ezek a tapasztalásban és működésben előhaladt nemzeteknél és ismét mással ott, a hol a közgazdászati viszonyok bármi okból még fejletlenek. Ott a hol az ipar és kereskedelem képezik a keresetnek főforrását, vagy a hol az észszerű földinívelés a szerencsés elárusitási eonjuncturákkal a hosszú tapasztalás az értelmiséggel párosulnak, s ez által a jólétnek bizonyos átalános emelkedettsége létezik, a hol még ezen kivül könnyű közlekedési eszközök, administrationalis és törvénykezési rendezett állapotok a tőkét szintén mint az értékkeresetet az j állandóság egy bizonyos nemével környezik; —