Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-74

LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 163 ott a kereslet és kinálat épen ezen emiitett szerenesés viszonyok folytán rendes mederben fognak folyni, s nem lehet attól tartani, hogy az aberratiónak oly mérve mutatkozik, mely a közgazdászati viszonyokat tetemesen megzavarhatná, ott a tőke nem fog a népességnek kizsákmányolására fordíttathatni, s az uzsora valamint nem fog tenyészhetni, úgy az azt megszorító törvényekre szükség nem leend. (Helyeslés.) Ellenben : a hol — mint fájdalom Magyarországon — a nép a százados gyámkodás folytán az öntevékenység ruganyosságát csak lassan szerezheti meg, a hol az ipar majdnem semmis, a kisbirtokos pedig a göröngyhöz mereven ragaszkodik, s azonkívül más foglalkozást alig keres, a hol a mostoha gazdálkodási viszonyok, s az idő rövidsége még nem engedték meg a vidéken a kisebb tőkecumulatiót, a hol a jó közlekedés a gyors jogszolgáltatás a józan takarékosság még sok kívánni valót hagynak, a hol a kölesönök nem a jólét emelésére, nem a gazdálkodás iníensiv fokozására, nem a beruházások kiegészítésére, hanem a megélhetési szükségek fedezésére a nyomor enyhítésére kerestetnek ; — itt a kereslet és kinálat közt ném lehet azon egészséges arány, mely äldásthozóvá lenne, itt inkább az aránytalanság a szabály, mely lehetetlen, hogy rombolólag né hasson. A tőke bármily bőségben légyen is, az itt nem lesz arravaló, hogy egy véletlenül szerencsétlenné lett embernek pillanatnyi felsegélésére, vagy egy csak átmenő zavarban lévő szerény üzletnek fentartására kölc>önöztessék. hanem hogy a tőkepénzest gazdagítsa, gazdagítsa pedig nem az értelmes kereskedő, ném a szorgalmas iparos nyereményéből vagy feleslegéből, hanem leginkább a fölclmívelő vidéki szegény nép élettökéjéből. (Ugy van!) Hogy itt a kereslet és kinálat törvényét alig lehet alkalmazni világos, vagy ha tán még itt is ezen végzetteljes törvény működését elfogadjuk is, az állam erkölcsi kötelessége annak hatását megszorítani úgy, mint megszorítjuk a folyam romboló hatását ott, a hol természetes esésével földeken, kerteken keresztül törve pusztításokat visz végre. (Elénk helyeslés.) Tehát a kereslet és kínálatnak a tudomány nevében sürgetett törvénye nem tartóztathatja viszsza Magyarország törvényhozó testületét, hogy legalább indirecte védelme alá né vegye azon osztályát a nemzetnek, mely ezen törvény hatása alatt szenved, hogy a maga részéről ki ne jelentse, hogy tekintve a jelen viszonyokat bizonyos kamatmaximnmot — a törvényjavaslatban 8% — megállapitandónak tart arra, hogy a közvagyonosság csorbulást ne szenvedjen, sőt midőn ezt teszi nem kivan ítéletet mondani a théoria helértéke fölött, hanem csak a káros hatást kívánja megakadályozni, akadályozni annak absolut uralmát a közjó fölött. A törvényeknek nem csak az a czéljuk, hogy jogokat alapítsanak, hanem a tapasztalatlan és tehetetlen polgárokat is védeniök kell. (Helyeslés.) Ha tehát bebizonyul, hogy a kamatláb szabadsága azon szabadságok egyike, mely, tekintve a concret viszonyokat, eredményében vészteljes lehet, az állam kötelessége őrködni a fölött, hogy a kölcsönvevők akár tudatlanságból, akár könnyelműségből önmagukat tönkre né tegyék. Egy egész osztálynak romlása könnyen az állam romlását vonhatná maga után. (Ügy van!) A kamatláb szabadságának absolut alkalmazása ellen küzdöttek a nemzetek hajdan, küzdenek ma is ott, a hol azt a közérdek követeli. Angolországban, a hol a nemzetgazdászat a kifejlődésnek legmagasabb fokán áll, a kamatláb szabadsága uralkodik, mégis a zálogra adott kölcsönöknél bizonyos kamatmaximum még fenn van tartva. Francziaországban az 1807-ki uzsoratörvény ma is fennáll, sőt az 1850-ik évben még szigoruabbá tétetett a nélkül, hogy Francziaországban, akár a kereskedelem, akár az ipar ez által hátrányt szenvedtek volna. Németországban a kamatláb majd kisebb majd nagyobb megszorításoknak van alávetve, s noha a tudomány szempontjából a törvényes kamatlábnak kevés védője van, mégis a gyakorlatban igen kevés ország találtatik, mely a theoria absolut uralmát elfogadta volna. Érdekes volna a mai nyomor problémáját s annak viszonyát az uzsora pusztításához tanulmányozni. A statistika úgy hiszem meglepő világot vetne a kereslet ós kinálat vas következetességgel működő törvényének belértékére. De Magyarországra nézve bizonyos, hogy az 1868. törvény alkotása után az uzsora kiváltkép a felvidéken iszonyú pusztításokat tett, hogy sok birtokos család, tán nem egyedül az uzsora által, de mindenesetre annak hozzájárulásával jutott tönkre, hogy számtalan szegény földmíveíőnek