Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-69

140 LX1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. nem könnyű. De midőn egyfelől elismerem azt, hogy hasonló bajok kisebb nag}^obb mértékben a múlt években más államokban is előfordultak, s ha ehhez hozzá veszem azt, hogy nálunk az átalános hitel és pénzügyi bajokhoz a minket oly érzékenyen érő rósz évek bajai is hozzájárultak, s ha még hozzá veszem azt is, hogy azon igen menthető hibából, hogy nagyon is gyorsan akartuk a mulasztásokat pótolni, erőnket túlbecsülve is költöttünk, — ha mondom, mindezen okokat összevéve mérlegelem a jelen helyzetet — s ahhoz meggondolom még a hazánkban tagadhatlanul létező nagy anyagi forrásokat, és a nemzet hazafiságát: akkor a helyzetet kétségbeejtőnek, reménytelennek én részemről nem tartom. Dolog, nélkülözés, együttes munkája mindnyájunknak, szent meggyőződésem, hogy e bajokon talán az Isten kegyelme is hozzájárulván, hamarább túltesz bennünket, mint ma azt a legvérmesebbek is hiszik. (Helyeslés.) Azt elismerték a mélyen t. szónokok mindnyájan, hogy a kormány megtette a jelen kereten belől mindazt, amit tehetett; de ma is hallottam, hogy csak a jelen kereten belől, mert más rendszer keretében többet lehetne tenni. Tökéletesen igaza van gróf Cziráky ő excellentiájának., midőn azt mondja, hogy concret tervvel előállani nem az ellenzéknek, hanem a kormánynak feladata. Azonban én azt hiszem, hogyha valaki ismer oly rendszert, melynek keretében a pénzügyi rendezés a mai időben hamarább és gyorsabban eszközölhető, nem azt mondom, hogy részletes ervekkel álljon elő, hanem azt, hogy jelölje meg a rendszert, fejtse ki, hogy a mellett gyorsabban és czélszeriibben lehet haladni s én biztosit hatom hogy minél előbb azon helyzetbe fog jönni, hogy mint kormány álljon elő concret tervekkel, mert e hazában mindenki fogja támogatni és mi legelőször fogunk pártolói közé sorakozni. (Elénk helyeslés.) Még egy pár szót kívánok azokra mondani, mik a külügyi helyzet szempontjából felemlittettek. A mi azt illeti, amit Szécsen gróf ő nméltósága felhozott, az esetről esetre követendő politikst illetőleg, nagyon örülök, hogy ő maga is mintegy azon hitét fejezte ki, hogy azon mondatot, hogy „esetről esetre" nem a politikai irányra, hanem egyedül csakis a kiviteli módozatokra lehetett érteni. Én biztosithatom úgy ő excellentiáját, mint a mélt. főrendeket, hogy legalább azóta, mióta helyzetemnél fogva közelebbről van módom és kötelességem a külügyi politikának irányát ismerni, az, szemben a mostani bonyodalmakkal is, mindig csak egj volt. Ezen politika állott abban: meggátolni, hogy semmi olyan, a mi hazánk és a monarchia érdekeivel ellenkezik, ne történjék; meggátolni pedig ezt mindaddig, mig lehet békés utón, de meggátolni minden esetre. (Helyeslés.) Hogy a módokat, hogy az egyes részleteket felderíteni nem lehet, ezt legjobban indokolta az előttem szólott nagyméltóságú ur és azért engedje meg, hogy arra, a mi szemrehányáskép mondatott :a kormány irányában, szemben a sajtó terén történt nyilatkozatokkal, még egy pár szót mondjak. (Halljuk!) 0 excellentiája szives volt elmondani, hogy ő tudja, hogy félhivatalos lapok nálunk nincsenek. Ezen véleményében határozottan megerősíthetem ő nagyméltóságát; de épen azért, mert nemcsak hivatalos lapok, a melyekkel a kormány rendelkeznék, hanem félhivatalosak sincsenek, a melyeknek irányára folytonos befolyást gyakorolna, s mivel azt, hogy a lapok szabadon nyilváníthassák nézeteiket sajtószabadság mellett, a kormánynak sem módjában, sem hatalmában> sem szándékában niocsen meggátolni, nem fogadhatom el a felelősséget sem az egyik, sem a másik lap nyilatkozatáért. Azon irányban, hogy a közvélemény kellően felvilágosítva legyen, abba kell remény Linket vetnünk, hogy a különböző irányzatú lapoknak egymástól eltérő híreiből az értelmes közönség önmagát tájékozza annyira, a mennyire egyátalában hírlapi hírekkel szemben a tájékozás szükséges. Ez, tudtomra igy történik mindenütt a világon, a hol sajtószabadság van, mert a mit tévhirnek tart a kormány, annak kijavítását csak úgy kívánhatná a lapoktól, ha előállhatna azzal, a mit a jelen perezben ő nagyméltósága is lehetetlennek tart, t. i. hogy elmondja részletesen, hogy a kormánynak mi a nézete, mi a szándéka. Ezeknek előadása után egyszerűen kérem, méltóztassanak elfogadni a költségvetést, úgy átalánosságban, mint részleteiben. (Elénk helyeslés.) Schinidegg János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Kötelességemnek tartom,