Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-69
LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS, 141 tekintve ugy a kül- mint bei-helyzetet, ismételten kifejezett ellenszenvem megtagadásával, az államköltségvetést megszavazni. Széll Kálmán pénzügyin mister: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Minthogy a mélt. főrendek közül senki indítványt a költségvetés elvetésére nem tett, de a történt felszólalásokban is maga ellen, a költségvetés ellen és a háztartásnak abban kifejezett egyes részei ellen tulajdonkép ellenvetések nem foglaltattak: nem tartom feladatomnak, hoszas előadással fárasztani n mélt. főrendek figyelmét, és annál inkább csak pár szóra szorítkozom, tisztán magára a költségvetés keretére; inert ha a pénzügyekkel szorosabb összefüggésben lévő többi kérdésre ma kiterjeszkedném, igen könnyen beleütközném azon kérdésekbe, melyeknek tárgyalása ma nem csak nem időszerű, de nem tanácsos, mely kérdéseknek tárgyalását kár nélkül e házban initiálni nem is lehetne, a mit az előttem szólott mélt. főrendek, kik ez irányban szintén tartózkodtak a nyilatkozattól, felszólalásukkal a legélénkebben bizonyítottak. A mint én ma működésemben érzem a nehéz idők súlyát és az átalános európai viszonyoknak azon pressióját, mely nem engedi a költségvetés keretén kivül menő törekvések érvényesítését, mely nem engedi azon kérdések megoldását kezdeményezni, melyek a budget száraz számain túl a pénzügyek rendezésére föltétlenül szükségesek: épen e pressio restringál engem abban, hogy az érintett kérdések fejtegetésébe bocsátkozzam. Csak egy kérdésre kívánok a mélt. főrendek engedelmével válaszolni. (Halljuk!) Van-e ebben a költségvetésben, mely a mélt. főrendek tanácskozása alatt áll, javulás és haladás, mely legalább kilátást, legalább reménységet nyújt arra, hogy nem gyümölcstelenek, nem meddők azon törekvések, melyek az államháztartás egyensúlyának helyreállítására általam initiáltattak, mely kilátást nyújt arra, hogy ez irányban tovább haladva, ezen törekvéseket tovább érvényesítve, eljutunk azon czélhoz, mely mindnyájunk szeme előtt lebeg : államháztartásunk egyensúlyának helyreállításához. Ez a kérdés bír ma aetualitással, ez a kérdés olyan, a melyre adandó válasz vagy elitélése á költségvetésnek és mindannak, a mi azzal összefügg, vagy ha a felelet igenlő, legalább részben relatíve megnyugtató hatással lenne. És itt legyen szabad méltóságos főrendek azzal kezdenem, a mit a királyi 'fókamarás mester ur ő nagyméltósága a tőle megszokott ékesszólással igen helyesen jelzett, t. i. hogyha mindazon törekvések mellett, a melyek az ország pénzügyeinek rendezésére az utóbbi években tanúsíttattak, ma még a czél, a mely felé törekszünk, elérve nincs; az azon feladatnak nehézségében rejlik, a melyre vállalkoztunk azon feladat véghetlen akadályaiban, a melyekkel megküzdenünk kell. Az 1874-ik év végén tehát 2 hónappal előbb, mint a hogy a jelen kormáiw helyét elfoglalta, az állam háztartásában a könyvek 60 millió deficittel zárattak le. Hogy egy ilyen súlyos, majdan ehronicussá váló, jövedelmeinkkel semmi arányban nem álló hiánynyal megbirkózni, nem kis dolog, hogy másfél év múlva nem lehet előállani azzal, hogy megtörtént már minden az államháztartás egyensúlyának helyreállítására: ezt, azt hiszem, elismeri mindenki. A kérdés az, történt-e valami, hogy az akkori állapot signaturáját kifejező 60 millió deficit leszállittassék ? Es erre nézve bátor vagyok utalni a mélt. főrendeket a költségvetésre? a mely az 1877-ik évre 20 millió hiányt irányoz elő. Azt hiszem, hogy azon törekvést, a mely másfélévi időköz után egy 60 milliónyi hiányt 20 millióra leszorít, eredménytelennek, meddőnek mondani nem lehet. De kérdheti talán valaki azt, hogy csakugyan 20 millió lesz-e a hiány s nem több? s itt lesz szerencsém egyúttal ő nagyméltóságának a királyi főkamarásmester urnak egy megjegyzésére közbenvetőleg felelni. Vájjon igaz-e, hogy a hiány 20 millió lesz? E kérdés összefügg a költségvetésnek ő nmltga által felemlített realitásával. En, mélyen tisztelt főrendiház, már a mult évi költségvetés tárgyalása alkalmával szerencsés voltam kiemelni, hogy a bevétel azon részeiben, melyek az évi zárszámadásoknak meg nem felelve sokkal nagyobb összegekkel irányoztattak elő mint a minőkre tényleg számítani lehetett, nevezetes leszállításokat tettem ; nevezetesen leszállítottam az akkor 8 és Vs millió frttal túlcsigázott összegekben felvett előirányzatot épen a költségvetés és a fedezet realitásának érdekében. Ezen utón tovább menve az 1875-ik évi