Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-69

LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 137 hogy azok, kiket az ország lakosainak többsége bizalmával felkarolt, a fenforgó bonyodalmak tisztázására, rendbehozására csak a lehető legnagyobb' államférfiúi erő megfeszítésével lehetnek képesek. Azt hiszem és vallom, hogy véleménykülönbség nélkül minden hazafiúnak kötelessége ezen időkben a kormánynak ezen nehéz kötelességek teljesítésében, szemközt a külfölddel, szemközt a lajthántúli részekkel, erős, összetartó minden kétkedést kizáró támogatást nyújtani. (Élénk helyeslés.) Ez az, méltóságos főrendek, a miből én kiindulok, és e részben tovább is megyek, mint tisztelt barátaim némelyike. Én nem helyeselhetem, a kormány pénzügyi politikáját, de igenis helyeslem politikáját a többiekre nézve és rokonszenvező elismeréssel viseltetem iránta és ép azért, mert azon hitet vallom: hogy a mostani viszonyok közt csakis azon férfiak, kiket az ország bizalma felkarolt és kiknél az ország bizalma a fejedelem bizalmával találkozott, lehetnek és lesznek képesek a megoldandó nagy kérdéseket tisztába hozni. Midőn eddigi összes müködésöket, a menynyibea arról adatok előttünk feküsznek, ernyedetlen buzgalommal törekvőnek és czélra vezetőnek hiszem, a mostani időkben mondom, tovább menni, és bármely nevezetesebb kérdésben, még csak akadálynak látszható ellenvetést is a kormány elé gördíteni, meggyőződésemmel nem fér össze. Ez az méltóságos főrendek, a mit én különösen kijelenteni kívántam, csak egyre kell még itt reflectálnom, a mit ő nagyméltósága t. barátom a királyi főkamarás emiitett, t. i. hogy a fönálló rendszer keretén belül alig hiszi, hogy segiíeni lehet a bajokon; mert min alapszik ezen rendszer? alapszik, úgymond az 1848. és 1867. törvényczikkeken. En elismerem azt, hogy ezen törvényczikkek a kormány felelősségének megalapítását foglalják magukban, de mindazon részletezések, melyek azon törvényczikkekben foglalvák, absolnte szükségessé tennék azt, hogy ezen irányban köteles menni, és hogy a felelősség viszont netán épugy takarékosság útján is lenne foganatosítható, arról engem ő nagyméltóságának ellenvetése nem győzött meg. Hogy concret tervekkel álljanak elő, ez gondolom, inkább kötelessége az illető kormányférfiaknak, FŐRENDI NAPLÓ II. 1875—78. nem pedig azoknak, kik e részben ellennézetet táplálnak, mert a concret elveknek e részbeni felhozása mindenkor egyszersmind a kormány gyakorlatával együttesen jár. Ezt mondom, itt felemlítve, még csak agy észrevételem lesz, és ezen észrevételre indit engem t. barátom b. Vfenckaeim Lászlónak némileg a küiviszonyokra terjedt rövid felszólalása. Én azt vallom, hogy ezen ügyben a lehető tartózkodással! eljárást a viszonyok, körülmények hazánknak monarchiánknak helyzete méltán követelik. Egy pillanatig sem akarom kétségbe vonni mindazon szívbeli érzelmeknek alapját, melyeket ő méltósága kijelenteni akart. De én azt hiszem, midőn a külpolitikára vonatkozólag elvileg állapodik meg egy ország és annak kormányférfiak akkor nem a sziv sugallatának, hanem a megfontoló ész behatásának tulaj donitandó előny, főleg az ethno- és geographiai helyzetnél fogva, melyben azon állam fekszik, melyre vonatkozólag ők, a honpolgárok, véleméiiyöket nyilvánítják. En e részben azt mondom, hogy a főtörekvés, a mi elérhető és ezt feltalálom legalább eddig mindazokban, melyek előttünk tárva vannak, a külpolitika vezetésében az, hogy az országnak és egész birodalomnak békéje megóva, fentartva legyen. Mindenki, a ki egy napról a másikra is, lehetővé tette azt, a külügyér, a közösügyi ministerium, a mi kormányunk, mindenesetre a hazára és az egészre nézve kitűnő nagy érdemeket szerzett magának, mert viszonyainknál fogva békére van szükségünk. Nem mondom, hogy midőn azon körülmény sürgetőleg fog előállaiii, az elleukezőre is el ne határozzuk magunkat; de minél tovább eshetünk tnl ezen crisiseken, minél tovább tarthatjuk fen. a békét netalántán oly hatalmas tényezőkkel összehangzó szövetség által, mely nekünk ezen békét biztosítja és minket minden háborúnak nemcsak veszélyeitől, de az azzal járó súlyos terhektől fölment, annál jobb. A ki azt teljesiti — és én azt hiszem, legalább mindazok szerint, melyeket látok, hogy ezen irányban működik öszszes kormányzatunk, — az mondom, a haza iránti kötelességeit teljesiti. Es a mig ezeket látom előttem és az ellenkezőről nem tudok meggyőződni, én bennem a teljes bizalom él, hogy igenis ama férfiak azon színvonalon állanak, me1S