Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-69
138 LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. lyet tőlök nemcsak az ország, de a közbirodalom lakossága megkíván. {Helyeslés.) Ezeket akartam csak némileg megjegyzésül felhozni azokra nézve, hogy a politikában nem a sziv andalgását kell követnünk, hanem a politikában az észnek kell uralkodnia, azon közmondás szerint: „la ragione commanda al euore." Ezek után nincs egyéb hátra, minthogy röviden azokat is magamévá tegyem, a miket ő nagyméltósága a kalocsai érsek ur ez alkalommal felhozott. Én az államköltségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, fentartva magamnak a részleteknél netaláni kételyeimnek eloszlatását kérhetni. (Helyeslés.) Szécsen Antal gr.: Csekély szavazatommal a múlt évben a budgetre nézve azon értelemben nyilatkoztam, mint többi jelenlevő barátom. Jelenleg csak azt tartom megjegyzendőnek, hogy a Wenkheim László b. által felemlített okoknál fogva a budgetet a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Megjegyzem azt, hogy oly fontos körülmények közt, mint azok, melyek Európának mostani situatióját jelzik, kétségkívül természetes, hogy a közvélemény a budget-vita alkalmánál, sok tekintetben ép azon kérdéseknek megemlítését vagy megvitatását várhatja, a melyek a közfigyelmet elfoglalják. Részemről mindazáltal azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen kérdéseknek egyike, a mely tulajdonképen az egész situatiót dominálja, t. i. a külügyi kérdés, a mostani situatióban egy ily parlamentáris vitatkozásra nem alkalmas. Nem azért, mintha én azon vélekedésben volnék, mint sokszor az újságokban megemlittetik: hogy az úgynevezett korlátolt alattvalói ész nem képes e kérdésekben Ítélni. Szerintem a józan ész és tiszta felfogás ítéletre hivatva van, de csak akkor, ha bir azon anyaggal, mely a kérdést felvilágosítja és építhet azon alapra, mely a viszonyok és körülmények tudomásával jár. Egyátalában nem hiszem, hogy ily kérdések feszegetése csak azok körébe tartoznék, kik azokkal hivatásszerüíeg foglalkoznak, de akármit mondjunk, a dolgok természeté, akármely jogkövetelés, akármely személyes vélemény nem változtatja meg. Ha oly ügyekről van szó, melyek a béke terén a hadviselés minden feladatát magukba foglalják, ha oly politikáról van szó, mely nem átalános elveknek vagy nézeteknek kifejtését tárgy azzá, hanem mely a béke stratégia és tactica jellegével bir, melyek közt a titok, az időelőtti közlés elkerülése, a gyors eljárás első helyet foglal, ha ily kérdésekkel állunk szemben, akkor a dolog természeténél fogva azt hiszem, hogy azok valódi jellegét megváltoztatni képesek nem vagyunk, s veszély nélkül nem tehetjük az átalános parlamentáris discussio tárgyává. (Helyeslés.) Nem akarom azt mondani, a mit újabb időben a monarchia másik részében hangoztatni hallottunk, hogy a törvényhozásnak nem lehet hivatása e kérdésekbe avatkozni; én azt hiszem, hogy van joga és lehet kötelessége is ; de ennek irányában áll a kormány azon szintén tagadhatlan joga, hogy minden kérdésben azt válaszolja: hogy az átalános érdekek nem olyanok, hogy politikájának alapjait indokolhassa s az átalános érdek szolgál alapul eljárásának: ennélfogva, mig a kérdés eldöntve nincs, minden további felvilágosítást megtagad s ekkor a vitatkozás nem vezet másra, mint bizonyos átalános kivánatok és sok esetben phrasisok hangoztatására. Én tisztelem azokat, kik a béke érdekeit leginkább hangsúlyozzák, én is első vonalba helyezem a béke fentartását. De, ha a gyakorlati térre lépek, azt hiszem, hogy legtöbb esetben a békeszövetségnek oly körülmények közt, minők a mieink, csak akkor van valódi jelentősége, ha az, ki a békét zavarja, tudja, hogy büntetlen nem marad. Ennélfogva a magam részéről, ámbár őszintén megmondom, hogy a külügyek vezérletében — nem szólok az utolsó másfél esztendőről, hanem azon évekről, melyek ezeket megelőzték, azokban volt sok dolog, a melyeket nem értek, van sok dolog, melyet nem helyeslek; de miután meg vagyok győződve, hogy ha ezen kérdésekre nézve hivatva lenne is valaki állásánál fogva némi felvilágosításokat adni, mindamellett azt nem adhatná meg, mert ezt lehetetlenné tenné azon összeköttetés, melyben ezen általam nem értett és nem helyeselt dolgok, a most fenforgó kérdésekkel állanak. Ennélfogva azt hiszem, hogy hazafiúi kötelességet teljesítek akkor, ha eltekintve minden személyes véleménytől ezen kérdések bővebb discussióját a dolgok jelen állásánál most elmellőzendőnek tartom. (Helyeslés.) E tekintetben még csak azt vagyok bátor
