Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

64 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. ismerésére jut, hogy a beteg organismusa annyira meg van támadva, hogy a radicalis curáról másképen szó sem lehet, miut szelídebb éghajlat befolyása által; vájjon ez az orvos, ha észszerűen akar eljárni, hogy betegét meggyógyítsa, azon kezdi-e, hogy azt lázas állapotában rögtön vaggonra tegye és az utazás esélyeinek kitegye? Én azt hiszem nem; hanem azt fogja mondani: „én ugyan a palliativ eszközöktől, a szobai levegőtől a gyógyulást nem várom, de mégis kénytelen vagyok a beteget addig a szobában tartani és palliativ szerekkel erejét addig fokozni, mig legalább azon stádiumba hozom, hogy az utazás fáradalmait elbírja". így én beteg hazánknál a radicalis cura szükségét elismerem, és ezzel az adó felemelését is, nem tudnám most még megmondani annak mérvét, de az valószínűleg szükséges lesz; ámde nem lehet a beteget rögtön az utazás esélyeinek kitenni, hanem most, habár sanyarú dolog, habár elismerem, kívánatos volna, ha máskép volna lehetséges, most mégis egy ideig dédelgetni és palliativ eszközök alkalmazásában kell részesíteni, mig az acut elgyengülés némileg orvosolva nincs. A másik feltétel, mely alatt én tetemes adóemeléshez volnék hajlandó járulni, mint jelezni bátor voltam, hogy ezen eszköz egy oldalúlag ne alkalmaztassák, hanem jelenjék meg mint tagja a rendszabályok oly csoportjának, melyek mindegyikének felhasználása okvetlenül szükséges a kibontakozásra. Azok után, miket Waldstein gr. e téren felhozott, nem szükséges hosszadalma sabban kiterjeszkednem. Fel kell azonban említenem újra — bár a t. kormány füleiben nem hangzik kellemesen — a gyökeres rendszer változtatást, mely nem jelszó csupán, hanem valóság, követelmény. Nem is mozogtunk mi e téren, mélt. főrendek, pusztán negatióban. Kimondottuk többször, hogy a reformok oly arányát kívánjuk, mely az államélet minden ágában egyetértőleg redueál. Kívánjuk ezt alkalmazni először a capite a parlamentnél, kívánjuk alkalmazni a ministeriumoknál azok számának leszállítása által, mert ez alapfeltétele az egész közigazgatási gépezet egyszeríísitő reorganisatiójának. Mondtuk és ezt bátor vagyok e tételnél ismételni, mert ez kötelesség, mely mint e ház tagjára reám hárul — hogy pénzügyeink gyökeres orvoslására véderőnk terén eszközlendő gyökeres reformok nélkül gondolni sem lehet, nem lehet mindaddig, mig a kettős hadsereg luxusát fentartjuk, mig szerves összeköttetésbe nem hozzuk honvédségünket a közös hadsereggel, mi egyik feltétele a közös hadsereg terén az európai helyzet gondos szemmeltartásával eszközlendő reformoknak. Mindezeket elmondottuk többször, ennél tovább a részletes reorganisatió kérdéseibe ellenzék nem bocsátkozhatik. Igenis, mélt. főrendek, midőn egyes speciális kérdések megoldásáról van szó, akkor a komoly politikai alapon alakxüt ellenzék szokott positiv ellenvetésekkel fellépni; de soha — a mennyire a parlamenti országok történetét ismerem — ki nem terjed egy ellenzék positiv tevékenysége oda, hogy az átalános reorganisatió tervét ő fesse a kormány elé. Eleget tesz e részbeni feladatának, ha kijelöli az irányt átalános körvonalokban és azt mi is tettük. {Helyeslés!) Történt, midőn valamely országnak átalános politikai helyzete aggasztó volt és midőn a baj gyógyításának kulcsa valamely speciális esetben feküdt, hogy az ellenzék feladatának ismerte ezen speciális kérdést kijelölni. De ezzel, méltóságos főrendek, gyakran visszaélés is történt. Gyakran használtattak fel az átalános politikai bajokkal szemben az ellenzék által egyes jelszavakként kiemelt kérdések inkább a politikai közönség kegyének megnyerésére, mint azon objektív czélok elérésére, melyeket kizárólag szem előtt tartunk mi; és én azt gondolom, mélt főrendek, hogy mi akkor, midőn oly bajjal szemben, mely az államélet összes organismusára kiterjed, kiszakasztott egyes úgynevezett positiv eszmével nem lépünk a politikai közönség elé; ezzel csak törekvéseink komolyságát és őszinteségét documentáljuk. Az hozatott fel Vay Miklós b. ő escellentiája által, hogy ő elismeri lehetőségét azon gyökeres reformoknak, a melyeket rendszerváltoztatásnak keresztelünk. De annak útjában egy dolog áll, t. i. az, hogy minden népnek vannak kedvencz eszméi és hogy a magyar nép, nem akarja megváltoztatni azon keretet és hogy nem óhajtja a reductiót és a rendszerváltoztatást azon mérvben, a melyet mi kitűztünk mint el nem mellőzhet őt. Méltóságos főrendek! Ha ez igy volna, ez engem ismét fel nem menthetne attól,