Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 65 hogy midőn úgy vélem tapasztalni, hogy a nemzet közvéleményének nagy része tévedésben van, azzal szemben saját egyéni meggyőződésemet ne nyilvánítsam. (Zajos tetszés.) A nemzeteket, midőn azok — a mi gyakran történik — téves esz­mék után indultak, soha sem lehetett volna a téves útról a reális útra visszavezetni, ha nem találkoztak volna minoritások, melyek daczolva a népszerűtlenséggel és gyanúsítással, egyéni meggyőződésöknek bátran kifejezést adni nem mertek volna. (Elénk helyeslés.) Azonban, mélt. főrendek, én nem fogadhatom el a koronaőr ő esc ellentiájának idézett állítá­sát. Ha mi a nemzet zömének, a nemzet több­ségének kifejezése alatt csakugyan azt értjük, mit ez alatt értenünk kell nekünk is, mint többnyire oly országokban történt, melyekben élénk poli­tikai mozgalom uralkodik, kifejlődik azon állapot, hogy egy bizonyos, hogy úgy mondjam politizáló réteg, mintegy kivál a nemzet produetiv osztá­lyainak azon zöméből, mely politikával behatóan nem foglalkozik. Ezen politizáló réteg alkotta magának a maga eszméjét, a maga aspiratióitj a maga kedvencz eszméjét, alkotta magának bizo­nyos képét azon feltétlenül elérendő ezéloknak, melyeket azután az állami élet elutasithatlan követelményeinek és a nemzet kedvencz eszméi­nek nevezett. Ez, méltóságos főrendek, kétség­telenül nagy mérvben beállott nálunk ez idő szerint politikával behatólag és kiválólag foglal­kozó osztályoknak mintegy különválasztása az organicus összefüggésből a nép produetiv osztá­lyainak azon nagy többségétől, mely politikával édes keveset foglalkozik. Ennek elismerem, van egy kedvencz eszméje, egy nagyon prózai, de talán nem jogosulatlan kedvencz eszméje, és ez a megélhetés eszméje, (Zajos helyeslések.) és nagy mélt. főrendek, ezen magas ház, melyet a nép minden rétegével az érdekek felbonthatlan solidaritása kapcsol össze, ezen főrendi ház van szerintem hivatva olykor-olykor hatalmas vétóját latba vetni, midőn látja, hogy oly irány követ­tetik, mely a nép valóságos zömének előbb emiitett kedvencz eszméjét feláldozza politikai magánpassióknak. (Helyeslések.) Igaz, hogy a népnek azon zöme, melyről beszéltem, melynek létföltételeit szem előtt tartani törvényhozói kö­telességünk, áldozatkész a haza iránt, valahány­szor meggyőződött arról, hogy valóban a hazá­nak érdeke kivan tőle áldozatot; de itt mélt. főrendek, egy német közmondás alkalmazásának van helye: „ Was der Verstand der Verständigen nicht sieht, ahnet in Einfalt ein kindlich Gemüth" a népnek ezen zöme a maga egyenes egészséges ösztönében nem birja elképzelni azt, hogy az, a mi az ő létföltételeit megtámadja, a hazának hozott áldozat legyen, a nép ezen zöme nem képes elválasztani, a maga létföltételeinek fen­tartását, a haza fentartásának eszméjétől és abban határozottan kénytelen vagyok ezen egészséges ösztönnek igazat adni, oly aspiratiókkal szemben, melyek mesterkélt idealisticus ezéloknak adnak elsőbbságet, a lét egyszerű föltételei fölött. Ezen contradietió in adjecto, melybe tényleg a kormány pénzügyi politikája esik, hogy t. i. lehessen az országnak érdekeit előmozdítani, hogy lehessen az ország pénzügyi helyzetét javítani a nép gazdászati létföltételeinck rovására, ez képezi szerintem azon árkot, melybe politikai csillagá­szaink buktak, midőn a csillagok fényében úsz­tatták a földi dolgoknak észlelésétől félre vont szemeiket. Mindezek alapján mélt. főrendek, hogy rövi­den összevonjam előadásom conclusióját, én úgy látom a dolgot, hogy a mélyen tisztelt kormány azon pénzügyi politikája, mely a jelen költség­vetésben találja kifejezését, nem fogja elérni azon czélt, mely eléje tüzetett,!, i. az 1876. évi bud­getnek, bilanceirozását azon mértékben, melyben azt az előirányzat kilátásba helyezi. Másodszor azt látom, hogy nemcsak nem fog lépést képezni pénzügyi állapotaink gyógyítása felé, hanem in­kább tetézni fogja a bajokat. És ennek alapján megvonhatnám a következtetést és befejezhetném előadásomat. Azonban még egy speciális pontra vagyok bátor a mélt. főrendek figyelmét felhívni. Az vet­tetik t. i. szemünkre, hogy midőn mi rögtön adó­emelés által nem akarjuk betölteni azon ürt, mely átmeneti években a bevétel és kiadások közt mutatkozni fog, arra leszünk utalva, hogy ezen ür betöltésére az állarahitelt nagyobb mértékben vegyük igénybe s egy szóval az adósságcsinálás politikáját tovább folytassuk. Mélt. főrendek, ha e tekintetben párhuzamot vonunk azon eshetőségek közt, melyekkel a kor­rŐKENDI NAPLÓ. 1875/78. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents