Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.
Ülésnapok - 1875-15
XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 61 szabad némely adatokat felsorolnom, a hivatalos statistikai közlemények szerint a fősúlyt arra fogom fektetni, hogy a gabonaforgalom milyen arányokat mutat fel,, mert a gabonatermelésből és eladásából nyeri a nemzet többsége a maga jövedelmét. Ha a fővárost tekintjük, azt fogjuk találni, hogy Budapestnek gabonaforgalmai 868-ban 28 millió vámmázsa volt, 1870-ben 13 millió vámmázsa volt, 1871-ben ismét 14 millió 500 ezer vámmázsára emelkedett; 1872-ben pedig ismét 10 millió 400 ezerre csökkent. És igy nagy átmetszetében véve a fejlődést, 1868 — 1872-ig körülbelül 18 millió vámmázsával fogyott a forgalom. Ha azon külföldi országokat nézzük, a melyek gabonabevitelre szorulnak, és kutatjuk, mily arányban járultunk azok ellátásához, azt fogjuk találni, hogy pl. a britt gabonabevitelben, mely évenkint 30 és 40 millió vámmázsa közt ingadozik, 1868-ban 1 millió vámmázsávai vettünk részt, holott 1872-ben már csak 54 ezerrel szerepeltünk. Ez főleg azon körülménynek tulajdonitható, hogy más provenientiáju gabona által az alatt leszoríttattunk a briít gabnapiaezról. De ha még relatíve legjobb piaczaiuk egyikét vesszük, pl. Svájczot, azt fogjuk látni, hogy 1868-ban 2 mii. 800,000 vámmázsát vitt ki oda az osztrák-magyar monarchia, és hogy az 1872-ben már 800,000 vámmázsára csökkent. Hasonlag kedvezőtlen képet fogunk nyerni, ha vasutaink forgalmát hasonlítjuk össze 1868-tól 1872-ig. A két határszámot veszem. Az átalános árúforgalom a magyarországi vasutakon 107 millióról 170 millióra emelkedett; de ha tekintetbe vesszük, hogy minő számtalan új vasútvonal épült ezen idő alatt, csekély ezen emelkedés: és valóban a mértföldenkiuti szállítás 1868-ban 350,000 vámmázsa volt, és fokonként leszállott az 1872. évig 240,000 vámmázsára. Tehát a mellett, hogy annyi meg annyi mértföldnyi vasútvonallal szaporodott a hálózat, a forgalom 350,000 vámmázsáról 240,000 vámmázsára szállott le, a mi bizonyára nem mutat nemzetgazdaságunk felvirágzására. Ha most ezen számoknál tekintetbe vesszük azt, hogy a gabonaforgalomnak minő része volt azok alakulásában, azt fogjuk találni —hogy 1868-ban 58.800,000 vámmázsát tett a magyarországi vasutak gabonaforgalma és fokonkint leszállott úgy, hogy 1872ben már csak 28.000,000 volt. Azt fogják mondani, hogy ezen adatok csak az 1868. és 1872. közti időszakra vonatkoznak. A hivatalos statistikai kimutatások utolsó füzete tudtommal — meglehet hogy hiányosak informatióim — kiterjed az 1873-ki év főeredményeire. Megvallom, hogy a speciálisait tételeket, melyeket az előbbi évekről összeállítottam, nem tudtam abban feltalálni; de az átalános tételek, melyekből kivitelünk és bevitelünk kiderül, nem kevésbbé jellemzők. Azt találjuk, hogy 1868-ban összes kivitelünk 329.900,000 frt értéket képviselt, a behozatal pedig 319.000,000-ot, tehát a kereskedelmi bilance 10.000,000-val active állott, kivitelünk 1873-ban már csak 300.000,000 tett, és pedig ne méltóztassanak ugy venni, lógj ez csak az 1873-ki év kivételesen kedvezőtlen körülményeinek eredménye, mert fokozatos csökkenés mutatkozik csaknem minden évben, mig 1873-ban ide jutott. Tehát absoiute véve 29 millióval kevesbedett kivitelünk 1868-hoz képest; arányítva pedig a bevitelhez, mely 460 millióval szerepel, a kereskedelmi bilance ezen utolsó évben 160 millióval passiv, holott az 1868-ki 10 millióval activ, tehát az előbbeni 170 millióval kedvezőtlenebb. Egyébiránt az utolsó évek jellemzésére nem szükséges részletesebb adatokat felhozni. A statistikai adatok függönye 1872. év végén bátran legördülhet anélkül, hogy e miatt tájékozatlanok volnánk, kiki tudja, hogy 1873-ban állott be a pénzforgalom és a hitel azon crisise, melynek hullámai Európa csaknem minden államát érintették, és mely minket sem kiméit meg és befejezve még ma sincs. Ezen crisis behatása a fizetési képességre olyan, hogy ha még a termelési viszonyok javulását tudnók is kimutatni 1872/74-re, mégis azon átalános nyomasztó atmosphera, mely a pénzvilágban uralkodik, elég volna ennek ellensúlyozására. Midőn a közgazdasági téren csupán ily tényezőkkel találkozunk, melyek Europaszerte mindennek inkább mint felvirágzásnak nevezhetők, midőn az átalános pénzvilágnak helyzete olyan, hogy még a speciális kedvező körülményeket is lenyomni, és magukat a kedvező tényezőket is hatásukban megzsibbasztaná, hogy ily körülmények közt egy ország, a milyen Magyarország,
