Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 elszakadt országokban az adóképességet helyreállítsa és azok anyagi és szellemi felvirágzását elősegítse. Menjünk tovább. Felteszem mindenkiről itt e házban, hogy az 1867-ki kiegyezést bona fide elfogadta és annak elvállalt kötelezettségei teljesítését kívánja. Magyarország akkora roppant terheket vállalt magára, melyek viselését becsületbeli kötelességének tartotta. Az államadósságokból tetemes részt vállaltunk, csupán méltányosságból vállaltuk el a közös terheket, hogy a monarchia tekintélye és védereje ne csökkenjen, hanem emelkedjék, és ezen tartozását híven teljesítette és teljesiti most is, és a jelen évben is, a mikor legnehezebb volt. Ez is oly teher, a melyet semmi megtakarítással kevesbíteni, apasztani nem lehet. A harmadik pedig, a mi azon ministeriiimok alakulásánál a kormányok első feladatát képezte, az volt, hogy t. i. az ország anyagi és szellemi erejét emeljék, és mivel akkor egy-két vasútnál több nem volt, — vasutakról kellett gondoskodni. Erre pénz kellett, az ország rendes jövedelméből nem telt ki, adósságot kellett csinálni és ezen fruetificáló beruházások valamint az azokra szükséges kölcsön megkötése ellen akkor egy szó sem emelkedett. Ismétlem, mindez nem telt ki az ország rendes jövedelméből, de meg kellett tennie a kormánynak, mert ha meg nem teszi vala, kétségkívül nagy ellenzéssel találkozik, melyíyel szemben nem lett volna képes bármily kormány magát fentartani. Meglehet, hogy akkor egy kissé könnyelműen neki rugaszkodva indultunk meg; elismerem azt, hogy néhány hibás vasutat is építettünk, némelyiket olcsóbban is építhettük volna, de tekintsük a factumot, mely szerint hét év óta 4—500 mértföldnyi vasutat építettünk. E vasutak garantiája ismét körülbelül 20 millióra terjed. Ezek azon terhek, melyek legjobban terhelik költségvetésünket és a melyektől egy darab ideig nem szabadulhatunk és a melyeket e nemzedéknek tűrnie kell; de meg vagyok győződve arról, hogy a jövő nemzedék nagyobb elismeréssel fog szólani azon nemzedékről és azon kormányokról, a melyek alatt ezen terhek keletkeztek. Én egyébiránt azt hiszem, hogy az ország nagyobb része nem is itél oly szigorúan most sem azon kormányok felett, mint az én t. barátom és vele némelyek Ítélnek, és épen azért támaszkodva az ország lakosai nagyobb részének áldozatkészségére, támaszkodva azon bizalomra, melyíyel az a kormány iránt viseltetik, és támaszkodva azon bizalomra, metylyel a kormány önmaga iránt viseltetik, és támaszkodva kötelességérzetére, melynélfogva hiszi, hogy az országot bajaiból kivezeti, pénzügyeit rendezi; támaszkodva a gondviselésbe vetett hitre, mi nélkül minden munka hiába való e világon (Helyeslés) és támaszkodva önmagunk erejére, felhívja a kormány a mélt. főrendeket, hogy úgy a mint eddig áldozatkészségben maguk mellé mindenkit, de maguk elé senkit sem bocsátottak, hogy befolyásukat, melyre az országnak igen nagy szüksége van, latba vessék, és e költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassanak. (Elénk helyeslés.) Waldstein János gr.: Engedjék meg a mélt. főrendek, hogy arra, a mi személyemet illeti, pár rövid szót mondjak. (Halljuk!) Én nem veszem rósz néven, az én t. barátomnak b. Wenekheimnak, hogy itt a főrendi ház előtt, mondhatnám az ország szine előtt, közhelytelenitésnek tett ki. Nem veszem ross néven, mert megvallom, azon észrevételt teszem, hogy ő azon kormánynak egyedüli tagja itt. Meglehet, hogy a vita hevében oly szóval éltem, melyet ha higgadtan meggondoltam volna, nem mondottam volna; de én hivatkozom a hármas bizottság most felolvasott jelentésére, a melyben ez foglaltatik: a múlt évek „ gondatlan gazdálkodása." (Felkáltások: Ugy van! Ugy van!) itt van a kezemben a jelentés, mely „gondatlan gazdálkodást" emlit. (Felkiáltások: Az egészen mást tesz! Nem bűnről van szó!) A mi azon észrevételt, azon szemrehányást illeti, hogy nem elleneztük annak idejében a kiadásokat, erre azt jegyzem meg, igen jól emlékezhetik ő nagyméltósága egy oly conferenciára, a melynek következménye is volt itt a házban és a melyben én némely vasútvonal vezetését már akkor is bűnösnek állítottam, (Helyeslés), és a ministernek is szemébe mondottam, hogy ha bizonyos melléktekintetek nem lettek volna irányadók, azon vidékre vasút nem ment volna. Nagyon nehéz ezen dolgokat itt közelebbről érinteni, de ha valaki ellen szeméFŐKEHD] HÁZ HAÍLÓ. I875/J8. I. -.'•