Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

58 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. lyes térre állnak, akkor annak is — bocsássák meg -— síkra keli lépnie. Először az hozatik fel, hogy én bűnnek neveztem sok tettet, mely történt, de ezzel nem azt mondtam, hogy a ministerium zöme, hanem egyes ministerek követték el a bűnt. Ezen eljárásnak legszebb monumentuma a vámház, ez a czéliránytalanul épült, hiábavaló ház. Ott például a szolgáknak akkora helyiségök van, mint fele része ennek a főrendi háznak, a tisztviselőknek pedig nincs helyök, a kezelésre nincs hely, nincs udvar, a közlekedés érdekében semmi sem történt. Ez az épület három, vagy a mint másoktól hallottam, öt millióba került, ez az épület, a melynek hasznát nem lehet venni. {Helyeslés.) És ha onnan lejövünk, mit találunk mélt. főrendek? Találunk embereket, a kik munkát nem kapnak, a kik kenyeröket nem bírják megsózni, mert drága a só, könyeikkel sózzák meg; vagy olyanokat, a kik véres verejtékökkel sem képesek kenyeröket megszerezni; találunk nyomorúságot, eladósodást; azt találjuk, hogy ipar, kereskedés és minden forgalom hiánya miatt ezek az emberek kenyér nélkül, kereset nélkül vannak, hanem a palota fennáll és a nemzet kifizeti az 5 milliót, a melybe került. Ez csak egy példa. (Nyugtalanság. Felkiáltások: Ez már nem személyes kérdés!) Igen, de mindenesetre szomorú kérdés. Elnök: Bocsánatot kérek, ugy látom, hogy a mi még következnék, az a személyes kérdés keretén túl menne. Waldstein János gr.: Csak azt akartam mondani, hogy ezek nem oly tettek, melyek a ministeriumot sújtják. Wenckheim Béla b. (Közbeszól): Leket hiba, mulasztás, de nem bűn. (Helyeslések.) Elnök: Én azt tartom, hogy a mi malmost szándékoltatik mondatni, az a személyes kérdés határán túl megy. Ugy látom, hogy Waldstein gróf az által, hogy ezen szót „bűn", mint a discussió hevében ejtettet, visszavonta, viszont pedig a hiba, mulasztás, gondatlanság szavakat, mit használni kétségkívül lehet, bővebben illustrálni kívánván, ez talán túl megy felszólalási jogának keretén. (Elénk helyeslések.) És igy azt hiszem, hogy ezzel ezen ügyet meghaladottnak lehet tekinteni. (Átalános helyeslés.) Apponyi Albert gr.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Midőn a szőnyegen levő nagyfontosságú törvényjavaslathoz hozzászólani készülök, erre indíttatva érzem magamat azon körülmény által, hogy a főrendi ház hármas bizottságának tagja voltam, mely bizottságban ámbár kisebbségi véleményt beadni jónak nem láttuk, voltunk többen olyanok, kik azon álláspontot, melyet a bizottság jelentésében kifejtett, el nem fogadtuk. Midőn azon tekintélyes és bölcs férfiakkal szemben, milyenekből a hármas bizottság többsége alakult, ellentétes állást foglalni kénytelen vagyok, kötelesnek érzem magamat ezen állásom igazolására és indokolására. És itt legyen szabad a baranyai főispán ő méltósága előadására megjegyezni azt, hogy ez azon egyetlen subjectiv indok, mely engem felszólalásomnál vezet, subjectiv, mely arra iudit, hogy midőn két alternatíva közt a hallgatólagos szavazás és az indokolás melletti szavazás közt kell választanom, az utóbbit válaszszam; azért is a méltóságos ur azon nyilatkozatát, mintha az ellenzék akár itt, akár egyéb téren folytatott politikai működésénél nem objectiv, hanem subjectiv indokok által vezéreltetnék, kénytelen vagyok puszta feltevésnek nyilvánítani, oly feltevésnek, melyet én részemről helyesnek el nem ismerhetek. (Helyeslések.) Ezek után legyen szabad minden kitérés nélkül, magára a jelen helyzetnek ecsetelésére rövideden igénybe vennem a méltóságos főrendek figyelmét. Az előttünk fekvő államköltségvetési törvényjavaslat és azon pénzügyi helyzet, melynek az kifejezése, együttesen lévén tárgyalás alá veendő, az egyikről hozandó Ítélet a másikra kiterjedő szemlélet által lévén indokolandó, kénytelen leszek előadásomban oly országosan ismert és notórius tényekre és nyilatkozatokra is refiectálni, melyek nem e házban történtek. Jól tudom mélt. főrendek, hogy a törvényhozás másik factorának termében elmondott dolgokra hivatkozni ellenkezik a parlamenti szokással; de midőn egyrészről azt tapasztaltam, hogy az állam költségvetési átalános vita kezdetén a pénzügyminister ur által felvilágosításban nem részesittettünk; midőn másrészről a ministeriumuak báihol tett oly nyilatkozatai, melyek az országos politika megvilágitá-