Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. gel meghozza az expiatiót. Mélt. főrendek! nagy a feladat, a mely előttünk áll és nem lehet csudálkozni, ha kérdezzük önmagunktól: vájjon lesz-e elég erőnk arra. De én ismerve nemzetemnek képességét, a válságos időben soha meg nem tagadott erejét, hazafiságát, ennek teljes tudatában mondhatom, hogy lesz erőnk. A kormány megtette az előzetes lépéseket, minden arra mutat, hogy szakítva a népszerű phrázisok hajhászásával és a korteskedéssel, nem riad viasza bármily nehéz fájdalmas műtéttől, ha azt nagy czéljaink kivitelére szükségesnek látja. Én tehát nem csak jó politikának, hanem hazafiságnak is tartom a jelen kormányt pártolni, és épen azért, midőn ezen törvényjavaslatot feltétlenül a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, ismétlem azon óhajtásomat, melyet beszédem elején jelzettem, hogy a mélt. főrendek befejezvén az átalános tárgyalást, a költségvetést a részletek mellőzésével elfogadni méltóztassanak. [Élénk helyeslés.) Wenckheim Béla b. ö Felsége személye körüli mioister: Nagyméltóságú elnök ur! mélt. főrendek! Nem lehet czélom sem szándékom a szőnyegen levő költségvetést akár átalánosságban akár részleteiben támogatni, fentartja azt magának igen t. tagtársam a pénzügyminister úr, ki ismeretes szakavatottságával a kormánynak mind financiális politikájára nézve, mind e költségvetésre nézve is teriedelmes előterjesztést tett már. Nem is volt szándékom felszólalni e tárgyban ha t. barátom Waldstein János gróf nem mondott volna olyanokat, mik engem a felszólalásra késztetnek, t. barátnm ugyanis magát az ellenzék tagjának vallván, tiszteletre méltó loyalitással kijelentette, hogy hazánk jelen szomorú pénzviszonyait nem tartja és nem tulajdonitja a jelen kormány tagjainak; sőt felteszi róluk, hogy azt örökül átvévén, igyekezni fog a jelen kormány az ország pénzügyi bajait rendezni és a mennyire lehet az állam háztartás egyensúlyát helyre állítani. Annál keményebben sújtotta és keményebb kifejezésekkel élt a volt kormányok pénzügyi politikája s eljárása ellen, a mely kormányok egy részének habár igen szerény, de solidaris tagja voltam magam is. Felteszem, hogy t. barátom nem akart azon kifejezéssel élni, a melylyel élt, vagy ha akart is, nem gondolta meg jól az általa használt szóknak súlyos voltát, midőn a volt kormányok eljárása felett mondott Ítéletet. 0 t. i. eljárásukat kárhoztatván, bűnösöknek nevezte. Ha csakugyan bűnösnek tartotta t. barátom azon eljárást, akkor kötelessége lett volna felszólalni, és ha valóban bűnösnek tartotta az eljárást, kötelessége lett volna vád alá helyeztetni {Helyeslések), de ha azt tenni elmulasztotta akkor bűnrészese volt maga is valamint az egész felsőház, {Helyeslések. Ellenmondások) mert épen azon kormánynak, a melynek eljárását bűnösnek mondja, előterjesztett javaslatait és költségvetéseit maga is helyeselte, elfogadta és azok törvénynyé váltását megengedte. {Helyeslések. Ellenmondások.) Én nem habozom a felelősséget magamra vállalni, mely engem is mint a volt kormánynak is tagját illet, de figyelmeztetem, hogy az akkori kormányok tagjainak eljárásáról a zárszámadások világosan szólnak; de nem vonhatók ki e felelősség solidaritása alól a főrendi ház tagjai sem, mert épen e tekintetben a kormányt támogatták. (Helyeslések. Ellenmondások.) Én azonban mélt. főrendek nem tartom hibásnak, nem tartom bűnösnek azon eljárást sőt egész őszinteséggel kijelentem, hogy büszkének tartom magamat, hogy azon kormánynak tagja lehettem, a mely az átalakulás időszakában Magyarország államiságának alapját megvetette. (Eljenzések.) Ennélfogva én nem tehetem fel t. barátomról, hogy szándékosan mondotta azon szavakat, mert különben keményebben válaszolnék t. barátomnak, mert hiszen én is birom a magyar szótár nyers kifejezéseit, de azokat használni, azokkal élni itt nem fogok, mert tisztelem a ház méltóságát. {Helyeslés.) És ha már szóltam, el fogom mondani azon okokat, a melyek a bajokat eléidézték. Mikor a magyar kormány megalakult és az új parlamentaris aera beállott, a kormánynak kötelessége volt mindenek előtt a magyar korona integritását helyreállítani, és ha ezt tenni elmulasztotta volna, épen akkor kötelességét nem teljesitli vala és akkor érhette volna szemrehányás. A magyar korona integritásának restitutiója az anyaországnak akkor mintegy 12—15 milliójába került, nem is számítva ide azon vasúti kamatbiztositásokat és azon más investitiókat, melyeket a kormánynak meg kellett tennie, hogy ezen