Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

XV. OESZÁGOS ÜLÉS. 55 hézségét, mert épen e téren ágazódnak el leginkább érdekeink Ausztria érdekeitől, sőt vannak oly érdekek is, melyek e téren egymásba ütköznek. Nemzetgazdászati viszonyaink mások mint Ausztriái, lehetetlen oly egyezményt kötni és oly rendszert felállítani, mely mindkét állam érdekeit egyaránt felkarolná; és mégis jelen helyzetünkben e kérdésnek békés megoldása mutatkozik legkívánatosabbnak és újabb időkig a nemzet többsége úgy látszott, hogy inkább választja a békés kiegyezési, mint a kérdések ketté vágását, de a legújabb áramlat más irányba indult meg és jó lesz meggondolni a dolgot és épen azt, hogy erre nagyon alkalmazható azon nagyon köznapi közmondás, melynél fogva jobb az olcsó egyezség, mint a drága per. így áll a dolog és legfőbb ideje, hogy oly egyezség köttessék, melynél nem csak mi hozzunk áldozatot, hanem hogy mi, kik oly roppant áldozatokat hoztunk a kiegyezésnek, méltán és joggal megkövetelhetjük, hogy Ausztria is hozza meg a kellő méltányossággal a kellő áldozatokat. Még csak néhány szóval akarok megemlékezni a bankkérdésről. Párt különbség nélkül óhajtja mindenki annak megoldását. Nem kétlem, a kormány meg is fogja tenni a kellő intézkedéseket és nem fogja magát elriasztatni azon inkább ürügyül miat komoly ellenvetésül használt doctrina által, a mely a magyar bank felállítását a valuta helyreállítása nélkül lehetetlennek mondja. Tekintve a világ számos példáit, ennek épen ellenkezőjét mutatják ezek, t. i. hogy akár az állam által biztosított emissio alapján, még inkább pedig egy érez alapon fekvő bank jegyeire igen kevés befolyással lenne az, hogy a szomszéd állam jegyei 5%-ot vagy bárminő ágiót fognának felmutatni. De bármily nehézségekkel, a kérdést meg kell oldanunk, mert tovább önálló magyar bank nélkül nem lehetünk, e nélkül soha olcsó pénzünk nem lesz. Bizonyosan az állam érdekeinek leginkább megfelelne, ha önerejéből tudna létesíteni bankot. Kisérelje meg a kormány ennek felállítását akár az állam által biztosított emissio alapján, akár a honpolgárok által összeadott érez alapon, mert nem hihetem, hogy Magyarországon ne találkozzék százezer ember, a ki fejenként 500 frtot e czélra összeadni képes nem volna. Éu legalább meg vagyok erről győződve, és ismerve Baranyamegye és Pécsvárosa polgárainak hazafiságát s képességét, magamra merem vállalni a felelősséget, hogy az illető quotát, a mely reájuk esik, előállítják. Egyébiránt mélt. főrendek, ne ámítsuk magunkat. Ezek nem csupán pénzügyi kérdések, hanem nagy politikai jelentőséggel is bírnak. Eljutottunk odáig, a hol már el kell válnia, vájjon Ausztria nem anyagi érdekeink alárendelése mellett kötötte-e meg az 1867-ki kiegyezést. Nem akarok most ebből következtetéseket vonni, csak azt mondom és hiszem, hogy Ausztria államférfiai nem fogják a szűkkeblű önzés áramlatát követni, hanem meg fogják érteni, hogy a monarchia, bármelyik államának rovására nyert előnyök mindig az egész monarchiának vesztesége; meg fogják érteni azt, hogy az osztrák monarchia fönállása nem valami nagy politikai elven, nagy politikai bölcseségen nyugszik, hanem rejlik egy igen köznapi mondatban: „élni és élni hagyni." Méltóságos főrendek! Elmondtam nagyobb részét azoknak, a miket zilált pénzügyi viszonyaink javítására szükségeseknek tartottam; tudom, hogy ki nem merítettem a tárgyat, de bátran állithatom, hogy ezen reformok gyors keresztülvitele mellett nem csak államháztartásunk egyensúlya állíttatik helyre, hanem azok az országnak még nevezetes többletet fognak eredményezni, de ezeknek keresztülviteléig is kell élni, és erre meg kell szerezni a szükséges pénzt, adó utján ha kell, kölcsönnel, ha lehet. Ez szerintem nem elvi, hanem számítási kérdés és én meg vagyok győződve, hogy a kormány azt fogja választani, a mi az országra nézve a legczélszerűbb és a mi a legkisebb kárral jár; de azt valami nagy szerencsétlenségnek nem tartom. De van még egy körülmény, a melyre figyelmeztetni óhajtom a t. ellenzéket és azokat, a kik más politikai véleményen voltak és vannak, habár igaz, hogy azon sok csapás után, a mely hazánkat érte és a mely által a jelen állapotba jutottunk, őszintén bevallhatjuk, az előbbi politikai többséget terheli a felelősség, tehát annak kell lenni az elsőnek is, a mely készség-