Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

54 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. bizni a tanügyet s ez által a tanfelügyelők intézménye feleslegessé válnék, tehát itt is vannak megtakarítások. Mindezen reformok keresztülvitelére három intézkedést tartok szükségesnek. Az egyik az, hogy az országgyűlés tartama legalább is öt évre terjesztessék, már csak azért is, hogy a reformok egyöntetűsége biztosittassék. A másik a törvényhatóságok czélszerííbb kikerekitése, mely nélkül az új közigazgatási reformjavaslat életbe nem is léphet. A harmadik a fölügyelet deeentralisátiója. Belátják ennek szükségét a legkiválóbb államférfiak is. Maga a kilenczes bizottság jelezte, hogy az állami felügyeletet a főispánokra kell bizni. Az új közigazgatási javaslat ezen felügyeletet a közigazgatási bizottságokra akarja bizni. Azonban eddigelé a collegialis felügyeletnek hasznát sehol sem láttuk. Azt hiszem, ha ezen felügyelet megállhat is a theoriában, ha rendes körülmények közt talán megfelel is, de a jelenlegi veszélyes viszonyok közt helyesebb volna egyes megbízhatóbb kezekbe tenni ezen felügyeletet. De nem bocsátkozom tovább ezen kérdésekbe. Óhajtanék azonban még némelyeket elmondani arra nézve, hogy mily eszközökkel lehetne fokozni állami jövedelmeinket és emelni a polgárok adóképességét. Első sorban áll az adóreform. Sürgettük minden alkalommal és 7 év alatt valóban el is készült. Feleslegesnek tartom most annak sürgetését, mert meg vagyok győződve, hogy a pénzügyminister ur ép ugy érzi annak szükségét, mint bárki más. Azonban ez hosszas és nehéz munka, és mi nem várhatunk. Pótolnunk kel] tehát a legkirívóbb hiányokat és meg kell hoznunk a reformokat, melyek gyorsan keresztül vihetők és melyek eredményei azonnal érezhetők. Az áj kataster kétségtelenül fokozni fogja a földadó jövedelmét, de ennek hatása ez évben még semmi, a jövő évben pedig aránylag csekély. De igenis lehet hatása a jövedelmi, kereseti és a tőkeadó újabb behozatalának. Tudva levő dolog, hogy ezen czímeken mutatkozik a legnagyobb. hiány. Mindenekelőtt ismeretes, mily arczátlanul rövidíttetik meg az állam az által, hogy alig egy harmadát kapja meg annak, a mi jár. Azt hiszem, hogy az újabb törvények, melyek hozattak, aligha fogják pótolni a hiányt. Egy izben e helyen azon tanácsot koczkáztattam az akkori pénzügyministerhez, hogy vegye elő az amerikai törvénynek illető tételeit, fordíttassa le, és sok haszonnal fogja alkalmazni. Most is azon nézetben vagyok, mert nem új rendszer átültetéséről, hanem eljárási módozat átültetéséről van szó. S midőn személyes tapasztalásból tudom, hogy az állam alig kapja meg egyharmadát annak, a mit kapnia kellene, senki sem fog elfogultsággal vádolhatni, ha ezen ajánlatomra visszatérek. Megengedem, hogy a pénzügyminister ur az eddigieknél hatásosabb szereket fog feltalálhatni, és ha sikerülni fog e kérdés megoldása, nem lesz szükséges körültekinteni a deficit fedezése iránt, sőt az eredmény messze túl fogja haladni a legvérmesebb reményeket. Meg kell továbbá mentenünk népünket az uzsora átkától. Nem tagadom én az ismeretes elveket. Magam is ismerem súlyát a modern jogi fogalmaknak. Azonban midőn egy nagy baj orvoslásáról van szó, felkeresem az eszközöket még akkor is, midőn ezt a legszebb elvek rovására kell tennem. Már pedig a legszomorúbb kép, melyet állapotainkról alkothatunk, nem közelíti meg a valóságot, a rettenetes pusztításokat, melyeket az uzsora okoz. Még csak néhány év, és késő a segítség, és igazuk lesz azoknak, a kik azt állítják, hogy nem lesz a kiért mégmentsük az országot, mert az ország olyanoknak birtokában lesz, a kiknek kedveért azt fentartani nem érdemes. Addig, mig a törvényhozás tüzetesen intézkedik e tárgyban, felveendő volna nézetem szerint a perrendtartásba legalább is az exceptio numeratae pecuniae és ezenkívül felvétetnék egy pont, mely megtiltaná a bíróságoknak a 6%-on túli kamat megítélését. A vámegyezmény tarthatatlanságát, azt hiszem, nem szükséges bizonyítani. Mind arra mutat, hogy azok, kik azt a mi részünkről megkötötték, nem értették annak nemzetközi viszonyainkra való hatását, még kevésbbé sejtették pedig befolyását fogyasztási adójövedelmünkre. Most tudjuk hatását, látjuk, hogy iparunk nem előre, hanem hátra megy, tudjuk, hogy a fogyasztási adójövedelem tekintetében sok millióval károsodunk. Elismerem én e kérdés megoldásának ne-