Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 58 lan törvényhozási joga, de hogy ezen jognak merev alkalmazása megegyeztcthető-e a parlamenti törvényhozás természetével, a politikai ildomossággal, ennek megítélését a mélyen t. ellenzék hazafiságára és bölcseségére bizom. (Halljuk! Halljuk!) Azonban nem hiszem, hogy a törvényhozói egyenjogúságnak legmerevebb követelője is a főrendi háznak irányadó, vezérkedő szerepet kívánna tulajdonítani. Ilyesmit tudtommal sem a theoria, sem a gyakorlat sehol nem ad a felsőháznak és bizonyára főrendi házunk sem fog kapni annak idején, midőn rendeztetni fog. Nagyobb, sőt tetemesebb megtakarítások bizton várhatók a törvényhatóságok és bíróságok újabb rendezésétől, és én e reformokat, épeu úgy mint ministerelnök ur, nem a fennálló rendszer elvetésében, hanem annak fejlesztésében, a helyesebb munkafelosztásban látom. Mindig ellenzője voltam a centralisatiónak, az vagyok most is és semmi okom, akármilven más rendszernek az önkormányzati rendszer fölött előnyt adni, és ezért, de meg sajátságos viszonyainknál fogva is a törvényhatóságokra kívánom fektetni a közigazgatás súlyát és azoknak keretében feltalálni vélem a jó és olcsó közigazgatást; de ennek első, nélkülözhetlen feltétele az, hogy a kormánynak ez hányban is kell bírnia elegendő befolyással, kell bírnia felügyeleti és fegyelmi joggal, olyannal, milyet parlamenti felelőssége megkíván. Nem lehet szándékom ennek fejtegetésébe bocsátkozni, csak röviden mondom meg, hogy milyennek kívánnám én a törvényhatóságot, hogy az a jó és olcsó közigazgatás igényeinek megfelelhessen. A törvényhatóságok közgyűléseinek hatáskörét tisztán a belügyekre és helyhatósági ügyekre szorítanám ; meghagynám nekik a tisztviselők választását, megadnám nekik az önmegadóztatás jogát, természetesen a törvényhozás által meghatározott maximum erejéig, de ennek keretében szabad rendelkezést adnék nekik. Az államközigazgatás közvetítését igen helyesen bizza a benyújtott törvényjavaslat is egy kisebb bizottságra. Ez képezné a kapcsot az állami és a törvényhatósági közigazgatás között, de ez egyúttal megvalósítaná a decentralisatiónak oly fokát, milyent a kormányzatnak egyöntetűsége lehetővé tesz. De másrészt a tisztviselőséget határozott minősitvényhez kötném, a választást élethossziglauná tenném, s a kijelölést egyenesen a főispánokra biznám. Az ilyen módon választott tisztviselőkre biznám azután teljes nyugalommal az egyenes adók behajtását és kivetését, a mezei rendőrséget, a kisebb kihágásokat és a bagatell ügyeket. Hogy törvénykezésünknek utóbb történt gyökeres megváltoztatása nem hozta meg a várt eredményeket, az bizony sajnos. Ha már most a közigazgatási tisztviselőkre bízatnának az általam előbb említett teendők, ha a közjegyzői kényszer behozatok, ha a felcbbvitelek meggátoltatnak, vagy megnehezittetnek, ha módosittatik a perrendtartásnak több igen lényeges hiánya, akkor azt hiszem, hogy a birói teendők száma igen lényegesen leapad és természetesen a birói személyzet is leszállítható. Itt is tehát igen lényeges megtakarításokat lehet tenni. Az államjószágok kezelésénél azok jövedelmét a bérleti rendszer átalános behozatala által tetemesen növelhetőnek hiszem. Azonban az államjószágok eladását a jelen körülmények közt kivihetőnek nem látom. A pénzügyminister ur jelezte már exposejábau azon indokokat, a melyek szükségessé teszik, hogy ha már az állam megválik jószágaitól, azok az állam polgárainak kezébe jussanak. De ez csak ugy volna lehetséges, ha az állam hosszú hitelre és kedvező törlesztési feltételek mellett engedné át a jószágokat, ezt pedig a pénzügyminister ur csak ugy tehetné, ha a kötvényeket államjellegü papírokká convertálhatná, melyek tőzsdei kelendőségre számithatnának. De minthogy ez nem lehetséges, nem maradna más hátra, mint a külföldi tőkepénzesek concurrentiája. Megengedem, hogy ezektől is nyerhetne a pénzügyminister ur jó árakat, de én inkább engednék az árakból, mintsem hogy ily expedieushez nyúljak. Fönnebb jeleztem, hogy a tanügyet a törvényhatóságokra óhajtanám ruháztatni. Megmondom ennek módozatát is. Legyen a főispán elnöklete alatt egy iskolatanács és minden kerületben egy iskolaszék; a választottak minden kerületben ingyen tartozzanak szolgálni, oly sanctiók megállapítása mellett, melyek a polgárokat közszolgálatokra szorítják. Ezekre kellene