Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

532 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. is és nagy részben volt oka, hogy idáig jutottunk. (Helyeslés.) A ministerium kormányozzon, az országgyűlés alkosson törvényeket. Nem azért tartja az ország az országgyűlést, hogy a ministerek törvényjavaslatának criticusa legyen, hanem hogy legisláljon és dolgozzék. Mig tehát ezen rendszer meg nem változik, tetemesebb megtakaiátásokat lehetetlennek tartok. Azonban a már is benyújtott reformtörvényjavaslatok életbeléptetése mellett némi megtakarítások még most is lehetségesek. De én e ezímen igen kevés megtakarítást óhajtok és várok, sőt mondhatom, hogy nem is óhajtok, mert a mit meg lehet takarítani, el fogjuk talán költeni a megmaradottak fizetésének javítására. Az állam megkívánhatja, hogy tisztviselői minden idejöket és minden tehetségöket az ő szolgálatának szenteljék, de másrészről szükséges, hogy adjuk meg munkájukért nekik is a kellő jutalmat. Legyen kevesebb, de jobbau fizetett tisztviselő és ezek fokozottabb munkássága bőven fogja visszafizetni a reájuk netalán fordított több költséget. A törvényhozó testületnek mielőbbi végleges reformját politikai és takarékossági tekintetek egyaránt parancsolják; de kivéve az erdélyi kerületek administratióját, nem kezdeném meg a képviselők számának leszállításával, több nagy fontosságú ok mellett már csak azért sem, mert a szélsőségeknek nálunk is megindult hóbortja, a mely szűkebb körű parlamentben nagyobb jelentőségre kaphatna, tágabb körben elenyészik s elveszti hatását. De nem is a képviselők túlságos száma teszi a törvényhozást oly költségessé, nem ez teszi az ügymenetet hosszadalmassá, hanem teszi az, hogy a velünk született szóbőségnek semmi gát nem vettetik. Csak ezen kell segítenünk és lehet is segítenünk egyrészt az ügymenet rövidítése és egyszerűsítése által, másrészt pedig az által, hogy a túlzott parlamentarismus és álliberalismus által ne engedjük magunkat elriasztani oly eszközök alkalmaztatásától, a melyek a tanácskozás végtelen elnyúlását meggátolhatnák. A világnak alig van parlamentje, a melyben ennek meggátlására egy vagy más eszköz ne szolgálna. Csak épen nálunk nincs mód arra, hogy a szóárnak gát vettessék. Hasonló tekintetek követelik a-főrendi háznak is mielőbbi rendezését. — Jelen szervezetében főleg a főrendi ház discretiójának köszönhető, hogy a két ház közt oly simán, akadálytalanul foly a tanácskozás menete; de minden arra mutat, hogy erre tovább számítani nem igen lehet. — De megtörténhetik még az is, hogy a törvényhozás menete meg is akad, mert, hogy többet ne is említsek, tegyük fel, hogy a mélt. főrendek jónak látnák a költségvetés számosabb tételeit módosítani, vájjon mikor érnők végét a költségvetés tárgyalásának, vájjon megérnők-e valaha, hogy az annak idején elkészülhessen ? Ily esélyeknek nem lett volna szabad eddig sem kitenni a törvényhozást, a jelen helyzetben még kevésbbé. És itt lehetetlen, hogy ne reflectáljak azon hangulatra, mely a főrendi ház kebelében már a múlt országgyűlés végén és ezen országgyűlésen is ismételve nyilvánult. (Halljuk!) A tisztelet, melylyel az ellenzék nagytehetségű tagjai iránt viseltetem, nem engedi, hogy szándékuk tisztaságában kételkedjem, de lehetetlen, hogy ez megingassa azon meggyőződésemet, hogy ezúttal nem objeetiv, hanem subjectiv politikát követnek. Elismerem ennek is jogosultságát és megengedem, hogy lehetnek esetek, midőn ily eszközökhöz nyúlni lehet és szabad; de hogy ez jelen helyzetünkben indokolt, czélszeríí, vagy szükséges volna, ezt határozottan tagadni merem, annyival is inkább, mert az ellenzék tagjai maguk sem fogják magukat ez idő szerint a siker reményével kecsegtetni és be fogják látni, hogy az más kiadásban csak ismétlése lenne az imént lezajlott meddő küzdelemnek, s ennek sem lesz haszna, kára azonban sokkal több lesz, mert ha nem is lesz képes megakasztani a t. kormánynak és többségnek politikai működését, hátráltatja azt épen akkor, mikor zilált helyzetűnk nem csak jó és helyes, hanem gyors cselekvést is szükségei. A t. ellenzék úgy látszik, feledi a változott viszonyok követelményeit, feledi, hogy a törvényjavaslatok, melyek most elénk kerülnek, már a törvényhozás két factorának, t. i. a képviselőháznak és a koronának megállapodásai. Ezekkel szemben is kétségkívül fennáll a főrendi ház korlát-