Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

44 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. czikkekkel telt falvakat és népes házakat találtam, melyekben egy-egy gazdának 18—20 ökre lova volt, azon falvakban most ezen emberek puszta helyen laknak, hol az ember sem szénát, sem szalmát nem lát, és azért mert a marháknak tenyésztése hanyatlott, az agricultura egészben tetemesen csökkent. Ily körülmények között pedig az ország nem lehet képes még ezen új terhet is elviselni. Csak egynéhány vonással iparkodom ecsetelni helyzetünket. Voltak annak idején kormányok, melyek e tekintetben — ha szabad élni e szóval — többet peceáltak, több bűnt követtek el, hogysem a hibákat mind a mai helyzetnek lehetne tulajdonitanunk. Látjuk, hogy az 1866. évi idő után oly fokban emelkedtek Magyarország kívánalmai, olyan ealeulusok tétettek, melyek az ifjú Amerikához vagy Ausztrália dús gazdag országaihoz illettek volna; de nem Magyarországhoz, mely Sz. István ideje óta annyi háborúnak volt kitéve, és mely csak most nem rég jutott a birtoknak biztos élvezetéhez, mely a hitelt elősegíteni képes. Ha mi ezeket mind összevesszük, igen természetesnek fogjuk találni, hogy az ország mostani állapota olyan, hogy nagyon nehéz volt a mostani kormánynak oly tervvel előlépni, mely elhárítván a veszedelmeket, mégis a czélhoz vezetett volna. Nem akarok nagyon kiterjeszkedni e tárgyban, mert int az idő tettekre; de méltóztassanak azon temérdek sommák mellett, melyek számításba jöttek és pedig nem csak a vaspályák építésére, melyek nem csak a kormánynak, hanem sok más egyesnek kívánsága és érdeke szerint építtettek, a mit most az ország véres verejtékkel kénytelen magas kamatokkal megfizetni; de az egyes városokban találjuk azon roppant luxust, mondhatnám pazarlást, mely a mostani ministeriumra átruháztatván és mintegy örökségképen átmenvén, lehetetlenné teszik, hogy ezen körülmények jóra fejlődjenek, ha csak a ministerium nagy és fontos eszközökhöz nem nyúl. Nagymélt. főrendek! Ha én részemről elismerem is azt, hogy a kormány örökségképen vette át ezen roppant terhet, azt kimenteni még sem lehet; mert ha a magán-ember átveszi az örökséget, azt csak cum benefitio inventarii veszi át, és mondhatta volna a kormány, hogy semmiféle kedvencz idea nem fog respectáltatni, hanem a salus reipublicae legyen az egyedüli tekintet. Sohasem emlékezik meg Clió stylusa oly parlamentáris erőről, mint a mely most a kormánynak rendelkezésére áll. Olyan nagy az mélt. főrendek, hogy azt lehet mondani, hogy mi, a kik néhányan a síkra kilépünk, inkább csak mosoly tárgya vagyunk az által, hogy egy oly roppant erő ellen küzdve, egy szót is emelni iparkodunk és merészelünk, egy olyan többséggel szemben, mint a milyen létezik és mint a milyen soha egy parlamenti kormány mellett sem létezett. Ebből csak azt akarom következtetni, hogy ba akármilyen eszközhöz nyúlt volna a kormány, ha az nem is fogadtatott volna tapssal, de semmi más körülmény által nem korlátoltatott volna, hogy azt, a mi a hazára nézve legüdvösebb, ezen többség helyben hagyja. Engedjék meg kérem, mint a régi iskola emberének, hogy ha szabad latin auctort citálni, hogy emlékeztessem azokat, kik szeretik a elassicusokat, hogy mondom citálhassam Lucanusnak következő szavait: „Ventus ut amittit vires Iíobore nisi densae occurant silvae Spatio diffusus inani Sic (Ministerio) hostes deesse nocet Damnumque putamus — Nisi qui vinci potuere rebellant." Élt-e ezen hatalmával a kormány oly mértékben, a mint azt az én meggyőződésem szükségesnek vallja? A felelet az, hogy—mert nem fogta föl mostani állásunk egész totalitását — az egészség szavával nem élhetek, mert nem tartom egészségesnek mostani állapotunkat, ha felfogta volna egész totalitásában és azt mondotta volna, hogy mindenben rendet kell csinálni, és nem járt volna el oly kicsinyesen s nem szorítkozott volna a kipallérozásra és kisimításra, hanem gyökerén fogta volna meg a dolgot: akkor egészen más budgetet terjesztett volna elő. Megvallom, méltóságos főrendek, hogy az általam teendő javaslatok talán nagyon merészek; hanem az én meggyőződésem csak individuális lévén, véleményemet kimondom. Meglehet, hogy túlzásba esem, de azt látom, hogy a salus reipublicae máskép nem érethetik el, mint az által, hogy minden, a mi a mostani szervezetben nem jogos alapon, hogy ugy mondjam contractuális alapon nyűg-