Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.
Ülésnapok - 1875-15
XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 43 szik, mindaz elejtessék. Kívántam volna, hogy valamint a mostani évszakban minden be van fagyva, ugy a mi financiális szervezetünkben is lekössük az életét mindennek, a mi nem feltétlenül szükséges. Nem forog fenn nézetem szerint az a veszély, hogy ez által hitelünknek ártanánk, mert ha a bel- és a külföldi látja, hogy komoly a szándék, és hogy valósággal iparkodunk bajainkon segíteni, akkor bizonyára segédkezet nyújtana és nyújtott volna ezen műtétünkhöz s nem kellene igen drága, 8 millióval pótolni a deficitet, ámbár némelyek kiszámítása szerint a deficit nem 8 millió, hanem 32—34 millió. Nem én számítottam ki ezt, hanem mások. Láttuk annak idejében, hogy midőn Ghyczy Kálmán ő excellentiája őszintén felmutatta, mily szomorú állapotban vannak finánciáink, ez nem rontotta le hitelünket. Mi sem fogunk hitelünknek ártani, ha szigorú és extrém eszközökhöz nyúlunk. Nem kívánok részletekbe bocsátkozni, de annyit mondhatok, hogy vannak a költségvetési javaslatban oly részletek, hol nem 30—40,000 frtot, de milliókat lehet megtakarítani. Fájdalmasan esik, hogy épen én, ki gyermekéveimet, azon kor legnagyobb költőivel töltöttem, Virággal, Döbrenteyvel és Kisfaludyval, ki a szépmüvészetek karjaiba vetettem magamat, és a kinek életpályájára még most is rózsákat hint a művészet, hogy épen nekem kell szólanom ilyen dolgok ellen. De nem azért szólok, mintha talán megsérteni vagy korlátozni kívánnám ezen dolgokat, hanem azért, hogy ezen, mint mondám, befagyott idény után, annál szebb virágokat és gyümölcsöket hozzanak. Fölveszem például a tanügyet. Én megszüntettem volna minden ösztöndijat és minden praemiumot és átalában mindazon luxust, mely az iskolákra nézve kifejtetik. Megszüntethetőnek tartom a tanfelügyelők intézményét, mert hiszen igaz, hogy minden vasárnap publicálják, hogy ilyen meg ilyen büntetésekkel illettetnek azon szülök, kik nem küldik gyermekeiket az iskolába, de már másnap odajőnek a szülők s azt mondják, hogy mikép küldjék ők a téli időszak alatt gyermekeiket az iskolába, mikor nincs a gyermekeknek ruhája és csizmája. Szükséges, hogy előbb kenyeret és ruhát adjunk azoknak, kiktől azt követeljük, hogy gyermekeiket az iskolába küldjék. (Helyesléseik.) A mi a versenyeket illeti, vérzik a szivem, hogy én, ki, hogy őszintén szóljak, csak másod magammal voltam az, ki az országos versenydijakat Bruck ministertől salválni, tudtam ; — de én elvonnék e czéltól minden fillért és a lótenyésztésre semmit sem adnék. A többi ministeriumokban szintén igy kellene eljárni. Mondatott, hogy nehéz egyszerre egy tervezetet keresztül vinni. Nehéz ugyan, de lehetséges, mert ettől függ, hogy tekintélyes összeg, nem néhány ezer forint, hanem pár millió megtakarittassék. Vaspályáink közül, mint tudva van, csak kettő áll active. Ezek szerződésen alapulnak, tehát itt változtatást tenni nem lehet. De nem lett volna-e lehetséges az államvaspályákat valamire fordítani? Ezen vaspályák 1874-ben egy %-ot jövedelmeztek, egy fillérrel sem többet. Ha tehát a közönséges zsinórmértéket vesszük, mely szerint 5 2 Ao%-al vétetik fel a garantia, azt látjuk, hogy államvasutaink 4 2 / 10 %-al állanak passive.' Nem kívánok kiterjeszkedni arra, vájjon ezen vasutak szerencsésebb jövőnek néznek-e eléje vagy nem, de vájjon nem lett volna-e tanácsos — én nem kívánok a kormánynak tanácsot adni, mert nekünk, kik nem állunk a ministeriális részen, ez nem feladatunk, hanem ha úgy szabad mondanom, mi a tervezést a ministertől várjuk — mondom, nem lett volna-e tanácsos az államvaspályákat eladni? Nézetem szerint, akkor, midőn kölcsön felvételéről volt szó, lehetett volna ezen vasutakat oly jutányos áron eladni, hogy a 4%-ot és talán az 5°/ 0-ot is behozták volna. Az igaz, hogy szükséges lett volna ezen vasutakért a garantiális összeget fizetni, de nyertünk volna annyi pénzt, hogy nem kellett volna örök időkre terhelni az országot. Nem tartozik ugyan a mai tárgyhoz, de néhány vonással ki akartam mutatni, hogy tervem nem oly absurd, mint első pillanatra látszik, és ha a ministerium azt részleteiben kidolgozta volna, bizonyosan szerencsés eredményeket szül vala. Hallottam kedvencz eszmékről szólni. En csak egy kedvencz eszmét ismerek, melyet a kormánynak respectálnia kell, s ez az, hogy egy polgár se fizessen többet, mint a mennyit fizetni
