Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 43 tétetett és megvitattatott pontonként minden más lehető módozat; de a bizottság azt hitte, hogy ez a legigazságosabban, a legkönnyebben már a jövő évben keresztül vihető. Arra pedig nagy súlyt fektetett a bizottság, hogy megint el ne maradjon a törvény, illetőleg ezen adó életbelépése; főleg azért, mert más adónem a legnagyobb nehézségekkel lett volna behozható. Más felől a ki gondosan megvizsgálja, hogy mely alapra vettetik ezen adó, azt fogja találni, hogy ez az eddig fennállóknak arányosítását is előmozditja. Ezek azon szempontok, melyeket a hármas bizottság szem előtt tartott. Felmerült még azon kérdés, hogy vájjon, ha az ország ezen áldozatot meghozza, lel-e garantiát az iránt, hogy ez lesz lehetőleg az utolsó áldozat, melyet a haza oltárára letesz. Erre mindenki azt mondotta, hogy emberileg számítva, ez utón a deficit meg fog szűnni; emberileg számítva mondom, mert a véletlen esetére ember nem számithat soha, ez az isteni gondviselés kezében van. Az is előhozatott, hogy az adófelemelés magában véve a mint itt van, nem elégséges arra, és fölvettetett a kérdés, hogy vájjon nemcsak az államháztartásban a rend, de átalában az országban a tökéletes megnyugvás és e mellett a jövőbeli rendezkedés biztossága elérhető lesz-e? E mellett figyelembe vétetett az is, hogy a képviselőház azon roppant többsége, mely a törvényjavaslatot elénk terjesztette, ágy látszik maga érzi annak szükségét, hogy az ország megmentésére történjenek meg a kellő lépések, és én meg vagyok győződve, hogy a kormány elő fogja terjeszteni azon módozatokat, a melyeket e végből szükségeseknek tart. És én azt hiszem, hogy nem fog visszariadni a törvényhozás azon javaslatok elfogadásától, mert oly kezekből erednek, a melyek az összes javaslatok közötti összefüggést teljesen fölkarolták. Én nem tudom, de előttem ugy áll a dolog, hogy összehasonlítva a régibb, még nem is nagyon régen múlt időkkel, mintegy sas emelkedik fel a haladás, az egész országban kifejti szárnyait és arra törekszik, hogy megmentse a hazát. Igenis, mélt. főrendek, nem mondhatjuk mi azt, hogy nem haladtunk, senki nagyobb kegyelettel nem emlékszik vissza a régi időkre és őseinkre mint én; de méltóztassék az 1825. évi és az azelőtti regnicolaris munkálatokat megtekinteni és azokkal összehasonlítani a maiakat, vájjon nincs-e itt haladás ? De nézzük meg az iskolákat és más nemzeti intézményeket és látni fogjuk, hogy bizony haladtunk. En tehát azon alázatos vélekedésben vagyok méltóságos főrendek, hogy ezen áldozatot igenis meg kell hozni. Ezt nem tekintem pártkérdésnek, ezt én az ország kérdésének tekintem. Ezek voltak azok, miket röviden felhozni szükségesnek véltem a törvényjavaslatnak és jelentésünknek támogatására, és kérem a mélt. főrendeket: méltóztassanak ezen javaslatunkat elfogadni. (Élénk helyeslés.) Waldstein János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Engem, őszintén megvallom, nem győztek meg azon igen szépen és igen bölcsen előadott 'indokok, melyek az előttem szólott által előterjesztettek, és így röviden és nyersen kimondom, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot az én véleményem és lelkiismeretem szerint, nem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. Iparkodni fogok röviden kifejteni nézeteimet. (Ralijuk!) Én mindig arról hallok szólani, hogy mindenütt áldozatkészség nyilatkozik; mindig arról hallok szólani, hogy fizessünk, mert ezt megkívánja az országnak mostani állapota és pedig leginkább azért, hogy kivergődjék azon tagadhatatlanul szomorú állapotból, melybe a körülmények folytán dőlt. Be kell azonban vallanunk, hogy ha mi itt a főrendi házban képesek vagyunk is azon áldozatot hozni, de kérdés, hogy azon milliók, a kik szerteszét az országban vannak, képesek-e azok is azon áldozatokat meghozni, melyek kívántatnak: más szóval, meg van-e az áldozatképesség az ország minden lakosságägában? És erre bátor leszek röviden feleim. Tapasztalatom van, hogy épen a vidéken, mert falun lakván, megismerkedtem az ottani viszonyokkal, és én bátran mondhatom, hogy nagyobb szegénységet, nagyobb nyomorúságot, mint ott tapasztalni alkalmam volt, más országban ritkán lehet találni. Nem vagyunk ugyan Kun László idejében, de méltóztassék elhinni, hogy ott, hol ezelőtt kazlakkal és mindenféle 6*