Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-40

304 XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. sék. Ily körülmények közt megvallom nem sok reményem van az iránt, hogy e törvény nevezetes előnyöket nyújtson. Miután azonban nincs okom feltenni, hogy a kormány e törvény benyújtásánál nem a legjobb akaratból indult ki, s miután mint már előbb is jeleztem, nem voltam azon helyzetben, hogy más tanácsot adhassak: részemről e törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. Elnök: Kötelességem bejelenteni, hogy a váltótörvénykönyvről szóló javaslat tárgyalásánál Csemeghy Károly igazságügyi államtitkár ur fog közre működni. Van-e még, a ki szólni kivan ? Ha nincs, az esetben átalánosságban a mélt. főrendek a váltótörvénykönyvről szóló törvényjavaslatot elfogadják. Mielőtt a részletes vita megkezdődnék, néhány perezre fölfüggesztem az ülést. {Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Pallavicini Ede őrgr. jegyző {olvassa a czímet s az 1-s'ó %-t). Zicliy F. Viktor gr. jegyző {olvassa a bizottság jelentését): „Az 1. §. 3-ik bekezdésében ezen szavak „és a" közé e szó: „is" szúrandó be, indokolja e beszúrás elfogadását, hogy e nélkül a szöveg ugy értethetnék, mintha a nőnek teljes korúság esetén váltóképesség feltétlenül adatnék meg; holott a bizottság azt minden körülmény közt csak a 24-ik év betöltésével véli megadandónak." Szapáry István gr. pestmegyei főispán: Azt hiszem, hogy a törvény nemcsak jogokat biztosit, de jogvédelmet is tartozik nyújtani, és igy nem tudom megegyeztetni meggyőződésemmel, hogy azon nőkre, kik kereskedelmet vagy ipart nem űznek, kiterjesztessék a váltóképesség, valamint az egyházi férfiakra is. Én a váltót inkább üzleti czikknek tartom, és azért nem kívánom annak használatát kiterjeszteni nőkre és a lelkészekre. {Helyeslés.) Vécsey József b. Pártolom ezen indítványt, mert a nőknek kezében az valóságos fegyverré válnék, oly fegyverré, mely számtalan kiaknázásra és kizsákmányolásra, sőt a családi élet felbontására is vezetne. Nézetem szerint a nőknek csak azon esetben volna megadandó a váltóképesség, ha saját cégjök alatt kereskedelmet vagy ipart tíznek. » Csemeghy Károly államtitkár: Nagyméltóságú elnök ur! mélt. főrendek! Pestmegye főispánja részéről, ha helyesen fogtam fel, két indítvány terjesztetett elő. Először a nők váltóképességének megtagadására és a lelkészek váltóképességének megszüntetésére nézve. Bátor leszek nézetemet mindkettőre vonatkozólag röviden előterjeszteni. A nők váltóképességének megtagadása igenis indokolt ott, a hol a polgári törvény a nők rendelkezési képességét egyátalában elveszi, vagy pedig a nőket polgári ügyleteikre nézve bizonyos korlátoltabb tekintetben a férj beleegyezésével szoros kapcsolatba hozza. Nagyon természetes és egyszerű folyománya a polgári törvények azon intézkedéseinek, melyeket emiitettem, hogy a váltó tekintetében ugyanezen dispositiók visszahatnak. Ott azonban, a hol a nők századokon át önálló rendelkezési képességgel birtak és bírnak, ott a hol a férj beleegyezésétől nem tétetik függővé a nők által kötött ügyletek jogéi-vénye mindazon dolgokra és vagyonokra nézve, melyek kizárólag az ő tulajdonukat képezik: ott a korlátozás csupán váltó tekintetében, bocsánatot kérek, — de kénytelen vagyok azt mondani, hogy az tulaj donképen jogi értelemmel alig bir. Ha a nő kötelezheti magát köztörvényileg érvényes kötelezvény által, — ha köthet bármelynemü szerződést és azon szerződés jogérvényes, — ha az végrehajtathatík ellene ugy mint bárminemű váltó kötelezettség, akkor csak egy eset marad fenn, melyben a korlátozás szüksége előfordulhatna t. i. ha ismernők még ma is a váltói személyes fogságot. Minthogy azonban a közönséges törvény uralma alatt és annak formája alatt a kötelezettség teljesen egyenlő, minthogy az bepöröltethetvén, ő ellenében a kötelezettség megállapíttatik, minthogy az elvállalt kötelezettség miatt itéletileg elmarasztaltatik, de másrészről az egyedül korlátozó szempontot azon érdek képezi, mely a nőnél a házától való elvonatását meg akarja, tagadni, — és jogosan, t. i., hogy személyes fogságba ne lehessen vinni; — de a váltófogságot mi nem ismerjük, s a törvényjavaslat sem I hozza be: ennélfogva kénytelen vagyok azt