Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-40

XL. OKSZÁGOS ÜLÉS. 305 mondani, hogy tulajdonképen alig éretnék el Talami más, mint csupán egy bizonyos kötelezettség formáinak korlátozása, a nélkül, hogy azon kötelezettségnek más alakban való elfogadása ez által akadályoztatnék. Ugyanazt vagyok bátor ismételni a lelkészekre nézve is. Itt azonban még egy másik speciális érdek is forog fenn. A váltó természeténél és rendeltetésénél fogva, forgalmi papir és minél több kifogás forog fönn és minél több kivétel nehézsége nehezülne a váltó forgalmára, annál kevesebb hitellel fog birni, annál óvatosabbak az emberek annak fizetésképen való elfogadásában, s rendeltetését annál kevésbé fogja betölteni. A váltóra ugyanis nincs ráírva, hogy Péter vagy Pál, a ki forgatta a váltót — nem beszélek az elfogadóról, — hogy az egyházi férfiú legyen vagy bármely vallásfelekezetnek lelkésze ; a váltó külországba megy, a hol az illető egyént nem ismerik; már most, ha az ország törvényei annyi sokféle kivételeket állapítanak meg, bocsánatot kérek, a külföldön fizetésképen azt a magyar váltót alig fogadják el, mert minden elfogadásnál azon félelem merül fel, hogy hát az illetők egyike vagy másika, kik a váltót forgatták, nem tartozik-e azok köze, kiket az ország speciális törvényei a váltóképességtől elzártak. Mi magunk ártunk vele saját váltóinknak, a saját mi általunk kibocsátott és forgalomba hozott papírokat helyezzük rósz helyzetbe azoknak disagiója által más országok váltóival szemben. Annál drágább lesz, annál inkább fogunk nyomatni, minél több félelmet támasztunk a mi váltóink circulatióban tartása iránt. Igen helyesen intézkedtek a külföldi törvények is akkor, mikor a személyes fogság és különösen a váltófogság is fönállott, egy sokkal magasabb érdek, még a circulatio érdekénél is, mely szükségessé tette, hogy nem csak a lelkészek, de más osztályokra mint pl. katonákra közhivatalnokokra nézve, kivétel tétessék, mert azoknak váltófogságba helyeztetését ugy szólván megérezte volna az illető állam, megérezte volna az egyház, de megérezte volna azon tekintély is, a melylyel én környezni akarom az egyház férfiait ép ugy mint a közszolgálatnak e kitűnő egyéneit. Ez megszűnvén, nézetem szerint azon ok is, mely a váltóképességnek korlätoláFŐEENDI HAPI.Ó. I. 1875/78. sát ily irányban szükségessé vagy csak tanácsossá tenné, szintén megszűnt; ennek oknélküli fentartása pedig nézetem szerint nem csak felesleges, hanem a mint kifejezni bátor voltam, a váltó forgalmára, annak értékére nézve is felette káros volna. Kérem ezért a mélt. főrendeket! méltóztassanak a törvényjavaslat ezeu szakaszát ugy mint a képviselőház szövegezte és a főrendiház bizottsága módosította, elfogadni. Vécsey József b.: Méltóságos főrendek! Miután Pestmegye főispánjának indítványát csak abban a részben pártoltam, a mely a nők váítóképességére vonatkozik, ő azonban a papirend váltóképességére nézve is tett indítványt, bátor vagyok szót kérni indítványának ezen részére vonatkozólag is. Előttem szólott államtitkár ur ő méltósága a szóban levő §. védelmére kelvén, súlyt fektetett arra, hogy a váltóban gyökerező kötelezettség csak oly kötelezettség, mint bármely más, és nem lát okot arra, hogy a ki máskép magát jogérvényesen kötelezheti, miért ne kötelezhesse magát e részben is. Megbocsát államtitkár ur ő méltósága, de ezen nézetében nem osztozhatom, mert a váltó- és bármely más kötelezettség közt nagy a különbség, Tanúskodik erről az a tény, hogy ma külön váltótörvényt tárgyalunk. Nézetem szerint e kettőt nem szabad összetéveszteni; nem pedig azért, mert a közkézen forgó váltó akkor megszűnt érték lenni. Én átalában capacitálva nem vagyok a részben, hogy az országban létező egyének minden neme egyiránt lekötelezhesse magát, vagy pedig a váltókötelezettségre nézve egyforma legyen. Én részemről hajlandó vagyok azt hinni, hogy ez a váltóüzletnek inkább kárára, mint hasznára lesz; mert ha valamint más kötelezettséget, úgy a váltókötelezettséget is csak egyformán lehet érvényesíteni, akkor a váltóüzletben nem lehet feltalálni azt, a mit abban keresni szoktak. A másik érve ő méltóságának az volt, hogy a válíó hitelét csökkentené az, ha a személyekre nézve különbséget csinálunk. A külföldi vagy bárki, a ki a személyeket nem ismeri, mihelyt tudja azt, hogy nem mindenki váltóképes, akkor bizalmatlanná válik. Én megvallom, épen az ellenkezőjét hiszem, mert ha a külföld tudja azt,