Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-40

XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. 303 Podmaniczky Géza b. jegyző' (olvassa <mz egyes %§-kat). Elnök: Ha nincs, a ki szót kivan emelni, méltóztassanak a mélt. főrendek közül azok, a tik a királyföldről, továbbá a szász egyetemről és ez egyetemnek, valamint az úgynevezett hét bíráknak vagyonáról szóló törvényjavaslatot mind Ibeltartalmára, mind szerkezetére nézve elfogadják, ezt felállás által jelezni. (Megtörténik.) A inéit, főrendek elfogadják és erről a képviselőIbázat a szokott módon értesíteni fogják. Következik a váltótörvénykönyvről szóló törvényjavaslat tárgyában beadott jelentése az .állandó jogügyi bizottságnak. Zichy Ferraris Viktor gr. jegyző' '(olvassa a jelentést.) Elnök: Van-e a mélt. főrendek közül, ki átalánosságban a törvénykönyv elvéhez és lényegéhez kívánna szólani? Véesey József b.: Nagymélt. elnök nr, mélt. főrendek! Érzem mily nehéz egy ilyen törvényhez hozzászólani, a mely jellegénél fogva leginkább oly körökre és üzletekre vonatkozik, melyek az én szokásaimtól távol állanak; ennélfogva magának a törvényjavaslatnak birálgatásába egyátalában nem kivánok bocsátkozni. Azon száudékát is csak helyeselhetem a t. kormánynak, hogy a mai kornak megfelelő törvényeket hozni és a tapasztalt hézagokat, habár novellaris utón pótolni törekszik, és ez azon bizalmat kelti bennem, hogy az itt el ét erjesztett iörvényjavaslat üdvösnek fog bizonyulni. El nem mulaszthatom azonban, hogy itt némely aggodalmaimnak kifijezést ne adjak az átalános állapotokra nézve, a részben t. i. hogy szerintem, az ilyen törvényhozási intézkedések aligha fognak lényegesen segíteni azon bajokon, melyek ma a tőke és különösen a hitel hiányában mutatkoznak. Szerintem ezeknek okai sokkal mélyebben keresendők s nem is fognak alaposan eloszlatva lenni mindaddig, mig a kormány és a törvényhozás lényegesebb és alaposabb reformokhoz nyúlni nem határozza el magát Az ilyen alaposabb és lényegesebb reformok közül én csak egyet említek, mint a mely épen ide tartozni látszik, t. i. az uzsorára vonatkozó törvényhozási intézkedéseket, melyeket bármi alakban, oly alakban, melyek a mai kornak és viszonyoknak megfelelő oly korlátokat, a melyek a tőkének szabad forgalmát végleg meg nem akadályozzák, oly alakban, — nézetem szerint — felállítani kénytelenek leszünk. Ez azonban a mai nap tárgyához nem tartozván, bővebb fejtegetésébe bocsátkozni nem fogok. Csak egyre reflectálok, a mely itt az indokolásban első sorban szemembe tűnik, hogy t. i a jelen törvényjavaslat előterjesztésére egyik indok az volna, hogy a váltó, — mint a mely a forgalomban levő kereskedésre czélzott értéknek képviselője, se országos, se más határozatokhoz kötve ne legyen, s ennélfogva az arra vonatkozó törvényhozás is, minél jobb összhangban legyen más országok és területek törvényeivel. Ez itt, mint a törvényjavaslatnak szintén legelső §-ban látom, talán alig lesz elérve. Eltekintve ugyanis attól, hogy az ilyen átalános értékű üzleti eszköznek semmi sem árt inkább, mint az ha ujabb ujabb novellaris és más intézkedések által a kereskedő világ gyanúja felébresztetik épen az által, hogy folytonos tudatlanságában marad annak, mily szempontok szerint ítélje meg azon értékpapírt, mely arra van szánva, hogy az ország határán túl is elfogadtassák. De tartok tőle, hogy az indokolásban felhozott ezen czél még az által is veszélyeztetve lesz, mert a váltóképesség mindjárt az első bekezdések által oly személyekre is kiterjesztetik, kik ebből eddig ki voltak zárva, részint pedig oly eljárások és törvények szerint megbírálandó e képesség, hogy én megvallom, nem tudok megnyugtatva lenni arra nézve, fog-e az országnak e törvény előnyére válni vagy nem. Több ily intézkedés is van e törvényben. Én mélt. főrendek, a szöveg végén kíváncsian kerestem azon intézkedést, hogy e törvény szentesítése után minden ide vonatkozó más törvényes intézkedések egyszersmind megszüntetnek, mi. által az lett volna elérve, hogy e törvény tanulmányozása után mindenki megnyugtathatta volna magát az iránt, minő törvényes intézkedésekhez alkalmazkodjék. De ezen intézkedés helyett a végső §-ban azt találom, hogy nem csak, hogy az eddigi törvények életben maradnak, hanem a minister urnak föntartatik azon jog, hogy a már is előre látott nehézségekkel szemben rendeleti utón intézkedhes-