Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-40

XL. OESZÁGOS ÜLÉS. 299 tik, hogy a törvényhozásnak minden phasisa nem jut — mindig talán nem is juthat el — az alsóbb osztályok rétegeinek tudomására és így igen könnyen feltehető, hogy valaki a törvénynek nem tudása, vagy abban nem kellő tájékozottsága miatt elmulasztaná régen készült testamentumát ezen §. értelmében novisálni. De megtörténhetik az is, hogy a végrendelkezőnek elmebeli tehetségei időközben annyira meggyengültek, megfogytak, hogy nem képes többé az ujabb törvényeket szabatosan felfogni, vagy talán nem is képes testamentumában saját akaratának ujabb manifestatióját adni. Én tehát ily consequentiák lehetőségének következtében igazságtalannak találom e szakasz felvételét s nem akarom ezáltal érvénytelenné tenni az oly testamentumot, a mely a maga idejében divatozó törvények értelmében megkapta sanctióját. Ennélfogva én, valamint az előbbi tárgyalások alkalmával, ugy most is azt vagyok kénytelen nyilatkoztatni, hogy a mellett vagyok, hogy e §. maradjon el. Percsel Béla igazságügyminister. Mélt. főrendek! En egy-ket tévedést vagyok bátor rectificálni, a melyek Zólyom megye főispánja nyilatkozatában foglaltatnak. A tévedések egyike az, hogy ő méltósága előadása szerint ezen törvényjavaslatban a régi törvények szerint végrendeletet készitő végrendelkező feltétlenül végrendeletének megmásitására volna utasítva: ez tévedés. Mert először ha a végrendelet oly kellékekkel bir, melyek a mostani törvénynek megfelelnek ; már pedig Magyarországban a végrendeleteknek igen nevezetes része sokkal több kellékkel fog birni, mint az ezen törvényjavaslatnak alapján készített végrendeletnek kell birnia, akkor a végrendelkezőnek semmit sem kell tennie, egyszerűen ott tarthatja végrendeletét a hol eddig tartotta, a szekrényben, és azon végrendelete alaki tekintetben jövőre is érvényes lesz. A másik argumentum, a melyet ö méltósága felhozott, az, hogy lehet egy végrendelkező, a ki nem tudom micsoda testi gyengeségben szenved, következőleg nincs azon helyzetben, hogy ismét végrendelkezzék. De erre nézve van provisió a 31. §-ban, mert annak a) pontjában világosan ki van mondva, hogy akkor is érvényes a régi törvény szerint tett végrendelete valakinek, ha oly állapotba jutott, melyben többé végrendelkezni képes nem lenne. Ezen két tévedését ő méltóságának szükségesnek tartottam rectificálni. Zichy F. Bódog gr.: Én csak röviden akarom kijelenteni, hogy a képviselőház indokai által nem érzem magamat indíttatva, hogy a főrendiház előbbi véleményétől elállják, tehát pártolom Cziráky ő excellentiájának véleményét. Schlauch Lörincz szathmári püspök: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Bátor vagyok minapi felszólalásom következtében akkor elfoglalt álláspontomat védelmezni. En a jelen §-t két szempontból gondolom leghelyesebben megitélhetőnek: első a jogi és másik az opportnnitási szempont. A mi a jogi szempontot illeti, ugy látom, hogy azon balvélemény uralkodik, mintha ezen törvénynek jogi visszaható ereje volna, pedig az épen nincs. Mert mi a törvény? A törvény nem egyéb, mint a jognak kifejezése. Mihelyt tehát valamely törvény benfoglalja magában a jognak fogalmát, ha azon törvénynek visszaható ereje volna, akkor egy régi szerzett jogra kellene visszamenni. Pedig az nincs a végrendeletben, mert a végrendelet, midőn készíttetik, jogot még nem képez addig, a mig a szerző él és csak akkor jut jogerőre, ha a szerző meghal, következőleg a szerző haláláig a végrendelet jogi erővel nem bir, következőleg változtatás alá eshetik, és senkinek praejudiciumot nem képez. A másik szempont opportunitási szempont és az vájjon indokolva van-e Magyarországon, az hogy ezen § visszahatási erővel ruháztassák fel némely tényekre, a melyek valóban elkövettettek. Hivatkozás történik a pótvégrendeletekre. Azonban azt hiszem, hogy ezek száma oly csekély Magyarországon, hogy ezen törvény nagyon kevés ember nyugalmát fogja megzavarni; a többi végrendeletek, a melyek talán készen vannak, nagyobb részt a műveltebb körökben vannak készítve., az alsóbb osztályoknál nem, mert azok rendszerint a bírónak vagy jegyzőnek közbejöttével az örökhagyó utolsó perczében szokták végrendeleteiket készíteni: következőleg ezen § visszaható ereje némely műveltebb egyének tenyere vonatkozik; Magyarország jogi viszonyai pedig a mai időben 38*