Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-40

300 XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. azon sok változás által oly annyira bonyolodottak, hogy a mint ő excellentiája monda, felette szükséges, hogy törvény hozassék, mely ezen jogi bonyodalmaknak véget vessen. En tehát e §-t ugy jogi mint opportumtasi szempontból elfogadom. Elnök: Van-e még valaki, ki e szakaszhoz szólni kivan? Ha nincs, akkor kérem, méltóztassanak azok, kik a 31. §-t továbbra is kihagyatni kívánják, felállani {Megtörténik. Felkiáltások : Kisebbség/) A többség a szakaszt megtartani kívánja. E szerint a két ház véleménye'között az egység helyre állván, a törvényjavaslat szentesítés alá fog terjesztetni. Következik a hármas bizottság jelentése a királyföld rendezéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag. Podmaniczky Géza b. jegyző (olvassa a hármas bizottság jelentését és a ministeri indokolást). Elnök: Méltóztassanak a mélt. főrendek közül azok,kika királyföld rendezéséről szóló törvényjavaslat elvéhez és lényegéhez átalánosságban hozzászólani kivannak, felszólalni. Eötvös Dénes b.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Nem akarván a nagyinélt. főrendiház idejét hosszadalmas beszéddel elorozni, röviden csak azt jegyzem meg, hogy mind az 1848-ki az erdélyi unióról szóló I. törvéuyezikk, mind az 1868. XLIII. törvényczikk 1., 10. 11. §§. valamint az 1870: XLII. t. ez. 88. §-a is, a melyeknek tartalmán alapszik most az előttünk fekvő törvény eldöntésének kérdése, engem arról győztek meg, hogy mindig az volt a nézet és meggyőződés, hogy a mennyiben az [1848-ban törvénynyé vált jogegyenlőség azt megengedi és ellenkezőt nem parancsol, a királyföldnek rendezése, szász hazánkfiainak százados privilegiumjaik kellő tiszteletben tartásával intéztessék el. En ugy találom, hogy jelenleg ők nem is kérdeztetvén meg, és egy olyan állapotnak létre hozása, a melybe ők is belenyugosznak, nem is próbáltatván meg, ezen eddig divatozó véleményt és szellemet nem követtük egészen. Tekintetbe vévén azon körülményt is, hogy a mennyire tudom, a szász polgártársaimnak száma, bekebelezve oláh polgärtásaink közt csekély, ez engem épen arra ösztönöz, hogy a tuleágig igazságos, méltányos és lovagias igyekezzem irányokban lenni. Figyelemmel lévén azon körülményre isj hogy a világ alkotmányos országainak legnagyobb része chartákkal, szabadság levelekkel bir, a melyeknek megváltoztatása bizonyos megnehezített formalitásokhoz van kötve, ezt mi nélkülözzük, alkotmányosságunk, ugy mint az angoloknál elszórt törvényeink és institutióinkba lévén lefektetve, bátor vagyok a nagymélt. főrendiház figyelmét arra felhívni, hogy nálunk kétszeresen szükséges, hogy az ilyen törvényes intézkedést csak a legkomolyabb aggodalmak és megfontolás után tegyük meg, nehogy naponként részletesen, észrevehetetlenül alkotmányunktól foszszuk meg magunkat. Az itt előadott elvek által vezérelve, azon őszinte óhajtással, hogy szász polgártársaim épen oly loyalitással viseltessenek, mint én kívánom, hogy az ország kövessen mindig irányukban, azon reményben, hogy örömmel fognak belé egyezni mind azon változásokba, melyeket a szent István koronájához tartozó országokban az alkotmányt mostanáig fenntartó magyar államunk érdekei megkívánnak, azon oknál fogva, hogy a nagymélt. főrendiházat rövid, de azért mégis unalmas beszédemért kártalanítsam, Sallustiusnak szép szavaival élek „concordia res parvae crescunt, diseordia maximae dilabuntur", mit azonban nem ugy értek, hogy az egyes embernek eltérő véleményben lenni nem szabad s kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot, ugy a hogy az most előttünk van, az átalános vita alapjául nem fogadom el. Földváry Lajos b.: Nagymélt. elnök ur! mélt. főrendek! Előttem szólott Eötvös Dénes b. ő méltóságának aggodalmában nem osztozom, mert eme törvényjavaslatot az 1848-dik és az 1868-diki törvények természetes kifolyásának tartom s kívántam volna, hogy az előbb előterjesztetett volna, mint ma. A mi a privilégiumot illeti, melyet a méltóságos báró ur emiitett, azt hiszem, hogy mi is sokkal nagyobb privilégiumot adtunk fel a nagy közönség érdekébea mint a minő ez; s meg vagyok győződve, hogy ezen törvényjavaslat, ha most egyes szász polgártársainknak talán nem tetszik, a nagy közönség át fogja látni, hogy az administratióra, a területek felosztására nézve s minden tekintetbea a kivánalmakat kielégíti. En tehát bátor vagyok