Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-40

298 XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. ő excellenciája felhozni méltóztatott, hogy Magyarországon jelenleg az osztrák uralom alatt készült végrendeletek még mindig jogerővel bírnak. Bocsásson meg kegyelmes uram, de ez nem •áll, mert azon végrendeletek, melyek Magyarországon az osztrák uralom alatt az osztrák törvények szerint készültek, ezen végrendeletek, ha ma még az illető végrendelkező meg nem halt, Magyarországon külalakiságra nézve nem érvényesek. Cziráky János gr.: Erdélyben! Perczel Béla igazságügyminister. Erdélyben másképen áll a dolog. Erdélyben igenis érvényes lesz ezentúl is, ha t. i. a végrendelkező azon rá nézve igen könnyen teljesíthető föltételnek eleget tesz, hogy a régi törvények szerint készített végrendeletet a közhatóságnál vagy a közjegyzőnél leteszi. Igaza van ő nagyméltóságának, hogy a vis major a jelen kérdésben nem forog fenn és magam is elismerem azt, hogy a vis major előtt minden hatalomnak és igy a törvényhozási hatalomnak is meg kell hajolnia, azonban bátor vagyok figyelmeztetni, hogy fenforog egy igen fontos és szerintem a törvényhozás által nem ignorálható közérclek, mely közérdek hangosan követeli azt, hogy mielőbb megszüntettessék azon bizonytalanság és tájékozatlanság, mely a végrendeletek külalakisága tekintetében jelenleg az országban fönáll és másodszor e közérdek követeli azt is, hogy minél hamarább véget érjen ezen országban azon állapot, mely szerint az ország különböző részében a honpolgárok különböző törvények szerint nyerik az igazságszolgáltatást. Ezt én, méltóságos főrendek, nem csak azon oknál fogva tartom fontos momentumnak, hogy a jelen állapot megnehezíti az igazságos bíráskodást, de arról is meg vagyok győződve, hogy a jelen állapot a honpolgárok törvényes igazság iránti fogalmát a legnagyobb mértékben megzavarja. Különben, méltóságos főrendek, megvallom, hogy nem helyeznék e §-ra valami különös nagy fontosságot, hogy ha teszem Magyarországon a magyar törvények, Erdélyben és az országnak még más részeiben, pl. a határőrvidéken osztrák törvények állanának fenn; hanem, méltóságos főrendek! e tekintetben nem, kétféle, hanem számát sem volnék képes megmondani; annyi statútum szolgál liormativumul az ország különféle részeiben. A méltóságos főrendek ez állapot föntartását nem csak az ország, de az egyes állampolgároknak érdekében sem akarhatják. En mindezeknél fogva kérem a méltgos főrendeket, hogy azon indokok alapján, melyek a képviselőház üzenetében felhozattak, e §. fölvételét elfogadni és ezáltal e törvjavaslatnak törvényerőre emelését elősegíteni méltóztassanak. Radvánszky Antal b. zólyomi főispán. A törvénynek ezen §-a szerint az eddigi törvényes úton-módon készült és kellő solemnitással ellátott végrendeletek csak akkor válnának érvényesekké, ha a végrendelkező ezen végrendeletét ujolag ismét utolsó akaratának nyilvánítja. Ha tnélt. főrendek, az élő törvények által hitelesítettnek elismert okmányt többé hitelesíteni nem kell, akkor ez igazán annyit jelentene, mint egy már eonstatált tényt, hogy constatáltnak ismertesäék el, ujolag constatálni. Ez történik ezen szabály szerint épen a végrendeletekre nézve. A végrendeletek tartalma titok, és ez titok többnyire a tanúk előtt is. Benső tartalma csak annak felbontása után válik jogérvényessé. Tehát ezen fogalom szerint, hiteles minden végrendelet, akár érvényes, akár érvénytelen legyen annak benső tartalma; hiteles, mihelyt azon formalitások vannak rávezetve, a melyeket a törvény tűzött ki kellékekül, annak további authentieálására megint nem szükséges más, mint épen az, hogy ezen formalitások rávezettettek az okmányra; ez teszi authenticussá. Én nem értem, hogy egy sanctiónak, hogy lehessen ismét újra sanctiót adni. De ha ennek meg kellene lenni, nem látom át annak okát, hogy miért kelljen ennek egyedül s kizárólag a végrendeletekre vonatkozólag állani és mért ne más nagy horderejű okmányokra nézve, pl. adás vevési szerződésre, vagy talán más örökösödési szerződésekre nézve, mert ezek tartalmukra nézve talán lényegesebbek, nyomatékosabbak is lehetnek a végrendeleteknél. Én ennélfogva megvallom, hogy ezen §-nak sem szükségét, sem czélszerüségét nem látom át; sőt inkább attól tartok, hogy a practicus életben a törvénynek ezen dispositiója igen sok igazságtalanságot, nehézséget fog előidézni. Tudjuk, hogy az általunk tuczat számra készített törvények halmaza közt vajmi könnyen megtörténne*