Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-40

XL. OESZÁGOS ÜLÉS. 297 Itt először gondot akarok forditani nemcsak <a legfelsőbb osztályra, hanem a kereskedőkre és honoratiorokra is, a kiknek pedig mindezekről nincsen tudomásuk, és ha van is tudomásuk, nem használják fel az alkalmat, hogy azt érvényesítsék. Azonfelül tudjuk az ember gyarló voltát, mely szerint a hozott végrendeletet nem szereti nem kivánja megváltoztatni, s nem tudván magát arra elhatározni, halasztja az élet végső pillanataira. És mi következik ebből, ha azt mások évtizedek múlva ügyesen felhasználni akarják? Az, hogy az intézkedés még oly nagy gondosság, pontosság mellett is egyedül ezen külsőség miatt megtámadható lehet. Ha ezen külsőség nem jő kérdésbe, akkor ezen intézkedés úgyis felesleges, ha pedig kérdés alá jön, akkor épen ezen dologból sokkal nagyobb bajokat látok támadni, semmint abból valami haszon támadhatna. De mélt. főrendek, ellentétbe is jövünk ma. gunkkal, ha tágítjuk azon jogot, hogy a gyermekek közötti intézkedést holograph végrendelettel is lehessen tenni, és ottan az aláírás nem is kell. Mi az indok erre nézve ? Az egyetlen plausibilis indok az, hogy a biróságnak az egyformaság alapján az Ítélethozatal megkönnyítessék. Én azonban nem hiszem, hogy ez valami nyomatékos indok lenne, mert ahoz, hogy egy cselekményt megítéljünk azon időviszonyaihoz mérten, a melyekben keletkezett, ahoz sem nagy stúdium, sem nagy fáradság nem kívántatik. Én különben nem is tehetem fel az általam mélyen tisztelt birói karról, hogy ez nehézségeket okozhasson; de ellenben az ügyvédek önkényes eljárásának ez tárt kaput fog nyitni. Mindezeknél fogva kérem a mélt. urakat, méltóztassanak, előbbi megállapodásukhoz hiven ezen szakaszt előbbi szövegezésében megtartani. Perczel Béla igazságügyminister: Nagymélt. elnök ur! mélt. főrendek! Mielőtt ő excellentiájának Cziráky gr. tárnokmester urnak most előadott nézetére tüzetesen felelnék, bátor vagyok a mélt. főrendeket egy körülményre figyelmeztetni, afmely, lehet mondani, minden tekintetben analóg a jelen esettel, vagyis hivatkozni az országbírói értekezlet egy intézkedésére, mely nem csak a végrendeletek külső kellékeire voKÖRINM KJLPLÓ. 1. 1875/78. natkozik, hanem vonatkozik azon intézkedésnek visszaható erejére is. . Az országbírói értekezlet, mely tudvalevőleg a törvényhozás minden factora által mint ideiglenes szabály elfogadtatott és mely ma is érvényben van, midőn a végrendeletek külső kellékeiről intézkedik és e tekintetben a régi magyar törvényeket visszaállítja, a 6. §-ban azt mondja: »Az oly végrendeletek, melyek az ezen intézkedéstől számítandó félév alatt elhaló végrendelkezőktől származnak, külső kellékek szempontjából az eddig fenállott osztrák törvények szabályai szerint is érvényesen köthetők«. Ennélfogva nem uj, nem szokatlan intézkedés az, melyet ezen §. tartalmaz, sőt lehet mondani, jóval szelídebb azon intézkedésnél, a mely az ideiglenes törvényhozási rendszabályban foglaltatik, és a mely tudtommal az országban semminemű panaszt vagy följajdulást nem okozott. Nem okozott pedig azon oknál fogva, mert az ott megállapított intézkedés csak az ezen intézkedéstől számítandó félév alatt elhaló végrendelkezőkre mondatik ki, holott a mostani javaslat szerint, az ezen intézkedéstől számítandó egy év alatt elhaló végrendelkezőkre mondatik ki. Hozzájön még ezen törvény azon intézkedése is, hogy azon esetben, hogyha ő ezen törvény szabványainak megíelelőleg nem akarja átalakitani végrendeletét, leteheti vagy az addig szokásban lévő közhatóságoknál vagy a közjegyzőnél. Én mélts. főrendek, meg vagyok tökéletesen győződve arról, hogy ezen intézkedése a törvénynek sokkal több megnyugvást fog adni a végrendelkezőnek, ki a mostani chaoticus viszonyok közt tájékozatlanságban van az iránt, vájjon alaki tekintetben helyesen végrendelkezett-e, holott e törvény szabványaiba felvétetvén, ha az előbbi törvények szerint e végrendeletet egy közhelyen vagy a közjegyzőnél leteszi és a végrendelet külalakisága tekintetében az ö" halála után nem lesz kitéve annak, hogy megtámadtassék és kétségbe vonassék, vájjon csakugyan a végrendeletet akkor készitette-e, mikor még a régi szabványok állottak fenn vagy nem; meg vagyok győződve, hogy ez a végrendelkezőknél nemcsak nyugtalanságot nem, hanem a legnagyobb megnyugvást fogja nyújtani. 38