Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-36

XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 281 esetekben történhetik ezen szabály alól kivétel, az iránt ä tudomány még nem jutott megállapodásra; mindazonáltal mind az elmélet mind a gyakorlat a visszahatás lehetőségét sőt jogosultságát az eltérő jogviszonyok vagy a közérdek igényei szerint megengedhetőnek bizonyítják. Egy azonban minden vitatkozáson kivül áll s ez az: hogy az egyszer a régi törvények uralma alatt jogosan és becsületesen szerzett jogokat, jogigényeket, birtokczimet egy későbbi törvény le nem ronthatja, ha csak magát a jogfogalmat mobilizálni nem akarja. A kérdés tehát a tárgyalás alatt levő szakasznál, — melynek visszahatási intézkedését tagadni nem lehet — az: képez-e jogsérelmet, tartalmaz-e joglerontást? — továbbá fog-e • ezen intézkedés oly nagymérvű bonyodalmakat felidézni, melyek a törvény üdvös hatását kétessé teszik? Mind két kérdésre tagadólag kell válaszolnom. E törvényszakasz nem érinti a végrendeldelkezőnek jogi képességet, nem a testamentifactióra, nem a birtoklás jogosultságára nézve; nem érinti annak phisikai vagy erkölcsi tulajdonságait; nem érinti a végrendeletnek úgynevezett argumentum internumját; nem érinti az örökösök bármely jogait; tehát sem az activ sem a passiv örökösödési jogot visszaható erejével nem sújtja. — A visszahatás csak a végrendelkezési tényre vonatkozik, tehát egy oly külső jellegre, mely a végrendelet belerejét nem vitiálja. A végrendelkezési ténykedést körülíró törvény megbirálásában pedig nem szabad tekinteten kivül hagyni az időpontot, a melyben a végrendelet készül, — az időpontot, a melyben a végrendelkező meghal és — azon időközt, mely a végrendelet készítése s annak jogérvényre való emelkedése, vagyis a végrendelkező halála között lefoly. Midőn valaki végrendeletet készit, ezen puszta tény által az Örökösök semmi jogot nem nyernek ; mert ambulatoria est hominis voluntas usque ad mortem, a végrendeletnek még akkor jogi hatása nincsen, az a törvény előtt ismeretlen s hatálytalan marad a halál beálltáig, — a jog tehát függőben van. Ha ezen idő alatt a törvényhozás vagy a közérdek vagy a jogviszonyok által parancsolta változtatást tesz, az által senkinek, sem a végrendelkezőnek sem az örökösöknek jogait nem sérti s a jogfogalommal nem helyezi magát ellentétbe, ha az ilynemű törvényt visszahatási záradékkal látja el. Jogsérelmet követne el a törvényhozó akkor, ha a végrendelkező halálával jogérvényes végrendeletekre uj törvényt alkotna, melylyel vagy a már elhalálozottnak vagy a már jogot szerzett örökösöknek jogait megrövidítené vagy korlátozná; jogsérelmet követne el, ha a jogérvényre emelt végrendeletet megsemmisítené csak azért, mert az a régi alaki törvények szerint készült. De ezt a jelen törvényjavaslat nem teszi. Oly végrendeletekről intézkedik, melyek még függőben vannak, melyeknek szerzője még él, melyek tehát jogérvényre nem jutottak. A visszahatás érinti a tényt, de nem érinti a jogot. Okoz kényelmetlenséget, de nem sért jogot. Hogy pedig e kényelmetlenség oly nagymérvű bonyodalmakat okozzon, mint állíttatik, azt legyen szabad kétségbevonnom. — A magyar törvény minden végrendeletre öt tanút kivan, a jelen törvényjavaslat csak kettőt, illetőleg hármat, tehát ha léteznek a jelenleg fennálló törvények szerinti végrendeletek, azok a jelen törvényjavaslat által nem helyeztetnek kérdés alá; a több magában foglalja a kevesebbet. Nem érintetnek talán a íiókvégrendeletek, mert azokhoz is 3 tanú volt szükséges, a jelen törvény tehát kedvezmenyt tartalmaz. Érintethetnek a kiváltságos, tehát kivételes , az osztrák polgári törvény uralma alatt, tehát 15 év előtt kelt s ma Erdélyben s a határőrvidéken készült végrendeletek; de a törvény ezekről is provideal, midőn azoknak letéteményezését a volt hiteles helyeken vagy a közjegyzőknél megengedi, kijelentvén, hogy ez esetben az emiitett végrendeletek alaki kifogás alá soha sem esnek. S.bátor vagyok azon kérdést felvetni: oly felette nagy súlylyal birnak-e ezen mindenesetre nem nagy mennyiségű esetek azon roppant jogzavar fölött, mely Magyarországban a végrendeleti jogot illetőleg ma uralkodik s melynek e törvényjavaslat véget vetni óhajt? vagy midőn egy országban különféle helyeken s időben, ugyanegy jogügyletet illetőleg annyiféle jogszabály váltakozott s áll fenn, nem óhajtandó-e, hogy egy unificáló törvénynek jótékonysága egyes FÖREITOI NAPLÓ I. 1875—78