Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-36

278 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. a végrendeletet a jelen törvény szabványaihoz alkalmazza. Azt mondja a jogügyi bizottság, hogy „csak a legnyomatékosabb indokok alapján lehet kivételesen visszaható erőt tulajdonítani valamely törvénynek." Azt hiszem, mélt. főrendiház, hogy a törvényhozás visszaható erejének megállapításánál akkor jár el leghatározottabban, ha a magyar törvényhozás által eddig is követett elvből indul ki, hogy t. i. minden alaki törvénynek rendszerint visszaható ereje van; minden anyagi törvénynek pedig csak rendkívüli körülmények közt tulajdoníttatik visszaható erő. És ez a dolog természetében rejlik. (Felkiáltások: Halljunk példát!) Tegyük föl pl. hogy a perrendtartást változtatja meg a törvényhozás, mely kérdést nem szenved, alaki intézkedéseket foglal magában. A perrendtartás felöleli magában az egész bírósági szervezetet; a perrendtartás rendelkezik a perorvosi átoknak ilyetén vagy amolyan megállapításáról. Ha most az alaki törvények visszaható erővel nem bírnának, miután megtörténhetik, hogy egy perrendtartásban, midőn a bírósági szervezet revisió alá vétetik, a törvényhozás oly bíróságot szüntet meg, mely azelőtt fönállott; az állam nem is volna azon helyzetben, hogy arra a perlekedőre nézve, a ki a régi bíróság elé hitte vihetőnek az ő perét, tovább is megengedje, hogy perét egy megszüntetett bíróság előtt folytathassa. Én ezt csak mint példát hoztam föl, annak bizonyítására, hogy alaki törvények rendszerint minden időben és eddigi praxisunk szerint nálunk is visszaható erővel ruháztattak fel. Azt mondja a t. jogügyi bizottság, hogy igen fontos nyomatékos okok indíthatnak arra, hogy valamely törvénynek visszaható erő tulajdonittassék. Mélt. főrendek! midőn tudjuk, hogy justitiánk bajainak egy igen lényeges része arra vihető vissza, hogy hazánkban oly sokféle törvény uralkodik a lakosok fölött, hogy legfőbb bíróságunk ugyanegy természetű peres kérdésekben két-háromféle törvény szerint szolgáltat igazságot, akkor azt hiszem, mélt. főrendek, hogy igen nyomatékos ok az — midőn egy tőrvénynek, mely egységes intézkedést állapit meg az ország egész területére, ha ezen törvénynek mondom, mielőbb lehető életbeléptetése kívántatik. Én tehát kérem a mélt. főrendeket, miután meg vagyok győződve, hogy ha ezen szakasz a törvényben helyt nem foglalna, ezen törvény csak évtizedek múlva, lehet mondani egy egész generatio kihalása után fogna életbe léphetni; miután másrészről senkinek praejudiciumával nem jár, — de harmadszor az államnak is érdekében áll, hogy minél inkább és minél hamarább szaporítsa az egységes és egyöntetű törvényeket: kérem a mélt. főrendeket, hogy ezen 37—38. §-t, melyet a képviselőház a törvényben fölvenni szükségesnek tartott, meghagyni méltóztassanak. Fiáth Ferencz b. veszprémmegyei főispán : Nagyméit. elnök ur, mélt. főrendek! A mint az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mely a végrendeletek alakiságáról szól, egész átalánosságban helyes, ezélszerü, sőt szükséges intézkedésnek ismerve, örömmel fogadtam: ugy ennek átmeneti 37. és 38. §-át és különösen a másodiknak végsorait, melyekben ezen törvénynek visszaható erő tulajdoníttatik, el nem fogad, hatom. Mert visszaható erő sem absolute, sem föltételesen, sem anyagi, sem alaki törvényekbea nem adatott soha rendes viszonyok közt, és rendkívüli viszonyok közt is csak akkor, ha a ratio status elkerülhetlen kényszere parancsolta. De ez, mélt. főrendek, a jelen esetben fenn nem forog. Mert ha az eddig érvényben álló alaki s anyagi törvényeink értelmében készített végrendeletekkel megélhettünk, ugy hiszem, hogy azon végrendeletek, melyek most, ez idő szerint léteznek és magánosoknál őriztetnek, az államra nézve veszélyesek nem lehetnek. De nem fogadom el azon jogi elvből sem, mely szerint az államnak nincs jogában egyeseknek, magánosoknak a törvények korlátai közt történt jogi cselekményeit megsemmisíteni, illetőleg arra kényszeríteni, hogy ezen jogi cselekményeiket módosítsák. Már pedig az általam neheztelt szakasz ezt kívánja. Nem fogadom el végre azért sem, mert nem tartom sem igazságosnak, sem méltányosnak. A végrendeletek készítése, mélt. főrendek, oly nyomatékos, komoly, oly nagy horderővel bíró jogi cselekmény, melynél nagyobb életünkben elő nem fordul; nemcsak azért, mert akaratunknak, lelkiismeretünknek, meggyőződésünknek, jobb belátásunk, igazságszeretetünk, itélő tehetségünknek adunk benne kifejezést: de azért is,. vagy inkább azért, mert arról és azok felöl in-